tag:blogger.com,1999:blog-22625949767691186322024-02-08T01:59:58.448+01:00Hun lennék?Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.comBlogger862125tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-12382823969928938552021-06-15T10:57:00.050+02:002023-06-12T14:22:24.694+02:00A nemzet ragadozója<p><br /></p><p>Bekiáltotta a köztudatba Domokos Lajos, alias Kabai Domokos, hogy Gurzó K. Enikő a magyar nemzet ragadozója, és ezzel, valótlanságot állítva jól belegázolt a becsületébe. </p><p>Vajon miért tette, és miért kiabálva? Tán csak nem az volt a cél, hogy a riportert élete végéig megnyomorítsa? Márpedig mi másra gondolhatnék? Aki a sajtóban dolgozott, szerkesztőségben, annak tudnia kell, mekkora utat járnak be a cikkek, amíg megjelennek. Előbb tehát ki kellett volna deríteni az igazságot, esetleg megkeresni, megkérdezni a szerzőt, csak utána vádaskodni, persze azt is csak akkor, ha van miért. Egy profi újságíró így jár el.</p><p>Mindenképp hozzá kell tennem: roppant érdekes, hogy nem sokkal ezután a Bálint György baloldali újságíró iskola kiabálós tanítványa, Kabai Domokos megjelent a temesvári rádió szerkesztőségében. Hol másutt jelenhetett volna meg, hiszen a nemzet ragadozója, Gurzó K. Enikő temesvári születésű, s így még nagyobbat lehetett ütni rajta!</p><p>Hát ha valaki útban van, akkor mennie kell bármi áron, ugye? Ha nem megy magától, akkor segítünk neki. Ha nem fogja be a száját, beragasszuk, betömjük, de ezt megelőzően még kiverjük a fogait, kivágjuk a nyelvét is! Hogy még esze ágába se jusson visszatérni!</p><p>Azzal már elő sem merek hozakodni, hogy a blogíró Kabai Domokos a beszélgetőpartnerét is jól megválogatta a temesvári rádióban... Nem szeretném, ha bárki is félreértené.</p>Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-1136157330809679022018-04-07T09:47:00.002+02:002023-04-03T14:56:15.423+02:00Régóta nem találkoztunk!<br />
<h3>
<span style="color: #38761d;"><b><a href="https://hu.linkedin.com/in/gurzoklaraeniko/hu" target="_blank">Itt vagyok linken!</a> :) </b></span></h3>
<span style="color: #38761d;"><b>Ez az út a gondolataimhoz vezet. </b></span><div><span style="color: #38761d;"><b>Ugyanitt akár naponta randevúzhatunk!</b></span><br />
<br /></div>Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-85585773460044825752017-11-06T15:30:00.000+01:002017-11-06T15:30:03.882+01:00A tudás vidéke<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Vidéken a tudás</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Főiskolai évet nyitottak szeptemberben Gyulán, annak
reményében, hogy az elkövetkezendő években újraindul a tudományos élet az
intézményben. Nem először tették ezt meg, az újdonságot a fenntartóváltás
jelenti, amely valójában egy reményteljes kísérlet arra, hogy Gyula városa
megmentse a megszűnés szélére sodródott felsőoktatását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116712-a-tudas-videke" target="_blank">A jegyzet itt folytatódik</a>..</b>.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-89348700444372900272017-11-05T16:30:00.000+01:002017-11-05T16:30:11.853+01:00Aktuális témákat is felvető levéltári konferencia zajlott a gyulai városházán<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b>Kiértékelték a múltat, hogy tisztábban lássuk a jövőnket</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A trianoni diktátum leválasztotta gazdasági vonzáskörzetünket, Rákosi Mátyásék elvehették megyeszékhelyi rangunkat, de van, amit nem lehet elvenni. A kiegyezést követő fél évszázadban letétettek ugyanis azok az alapkövek, amelyekre gyulaiságunkat építjük. A konferencia segítség lehet abban, hogy közelebb kerüljünk saját identitásunkhoz – mondta Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere a levéltári összejövetel városházi megnyitóján október 25-én.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116737-aktualis-temakat-is-felveto-leveltari-konferencia-" target="_blank"><b><span style="color: #38761d;">Az összefoglaló itt olvasható!</span></b></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-6162304457007132342017-11-04T16:45:00.000+01:002017-11-04T16:45:24.473+01:00A múlt, a jelen és a jövő egyaránt meg fogja határozni a teátrum műsorpolitikáját<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b>Kérdéseinkre Elek Tibor, a Gyulai Várszínház új igazgatója válaszolt</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elek Tibort sokan ismerik Gyulán, hisz a debreceni egyetem elvégzése után huszonöt évig élt városunkban, tanított az Erkel Ferenc Gimnáziumban, a kilencvenes évek elején két évig főszerkesztője volt a Gyulai Hírlapnak, de a Bárka főszerkesztőjeként és számos irodalmi program szervezőjeként is beírta nevét a régió közművelődési életébe. Interjúnkban arra válaszol, hogyan képzeli el a jövőjét, a sajátját és a gyulai színházét, amelynek igazgatói munkakörét november elsejétől tölti be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116868-a-mult-a-jelen-es-a-jovo-egyarant-meg-fogja-hataro" target="_blank"><b>Az interjú itt olvasható!</b></a></span></div>
<div>
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-91500367376069107692017-11-02T17:09:00.000+01:002017-11-02T17:09:47.360+01:00Csak kétféle ember létezik: váradi és nemváradi<b><br /></b>
<b><span style="color: #38761d;">Szűcs László értelmezte Gyulán a lokálpatriotizmust</span></b><br />
<br />
Hasonlítani lehet ugyan a gyulaisághoz, ám mégsem olyan. A váradiság még olyanabb. De hogy milyen is valójában, és mihez viszonyítva olyan, amilyen, mihez mérten elemezhetjük, senki sem tudja pontosan. A múlt, a jelen és a jövő Váradjáról és váradiságáról Szűcs László újságíró, költő beszélt a Mogyoróssy János könyvtárban. A Várad folyóirat főszerkesztője a Boróka egyesület meghívására október 27-én tartott előadást Gyulán, ahol végszóként kimondta: a jelen váradisága a mérvadó.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<b><span style="color: #38761d;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116784-csak-ketfele-ember-letezik-varadi-es-nemvaradi" target="_blank">Tovább...</a></span></b></div>
<div>
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-67885652099420544302017-10-05T19:28:00.000+02:002017-10-05T19:28:08.231+02:00Sokkötetes erdélyi író, műkritikus mutatkozott be a Mogyoróssy János könyvtárban<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Könyvei közül hármat hozott el Gyulára a 81 éves örökifjú Gazda József</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Bár késve érkezett meg Békés megyébe a székelyföldi vonat, Gazda József három kötete mégis időben eljutott október 2-án a Csak tiszta forrásból című Országos Könyvtári Napok gyulai nyitórendezvényére, a szerző kíséretében. A kovásznai író, szociográfus Dézsi János könyvtárigazgató és az érdeklődő publikum kérdéseire válaszolt, így ajánlotta az olvasók figyelmébe a Vezényelt történelem, A Golgota útján és A hajótörött című köteteit a tékában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Legyőzte az időt</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A sokkötetes szerzőnek elsősorban arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogyan mutatkozna be, mit mondana el magáról, ha ez lenne a feladata, hisz megjelent írásai, kötetei több területet is érintenek: műkritikusként és szociográfusként épp annyira ismert, mint regényíróként.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gazda József erre így fogalmazott: annak ellenére útra kelt, hogy tisztában van vele, kényelmesebb semmit sem csinálni, mint cselekvő életet élni. Elindult, mert azt is szokták mondani, hogy az ember addig utazgasson, amíg fiatal. Az a típusú ember, aki egész életében az idővel küszködött: mindig több dolga akadt, mint amennyi beleférhetett a napjaiba. Ennek ellenére dolgává tette azt is, hogy élő szóval is tudatosítsa a megtörténteket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Erdélyben sokáig műkritikusként tartották számon. A kor ugyanis, amelyben pályafutása körvonalazódni kezdett, igényelte ezt a műfajt. Munkássága később a művészettörténettel teljesedett ki. Az elmúlt 60 év alatt írt képzőművészeti cikkeinek gyűjteménye épp a közeljövőben fog megjelenni Erdély művészetéért címmel. De kiadott már nyolc monográfiát és sok nagy formátumú, vaskos könyvet is, tartalmilag értékelhetőket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Megszólaltatta a 19. századi embert</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gazda József a kommunizmusban nem volt a rendszer kegyeltje, mert felismerte a hatalmi célt, miszerint a múltat végleg el kell törölni, a gyökereket ki kell tépni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor feleségével, a képzőművész Olosz Ellával Nagyenyedről visszakerült Kovásznára tanárnak, egy rendkívül hagyományőrző, összetartó, emberközpontú közösség fogadta. Ez indította arra, hogy megörökítse mindazt, amivel itt találkozott, és amivel másutt már nem igen lehetett. Rádöbbent, hogy küldetése van. Megkereste a legöregebbeket, a százegy, százhárom éveseket, akik még tisztán emlékeztek a múltra, s meséltetni kezdte őket. Ebből a kapcsolatból születtek meg az emlékező történelem, vagyis az oral history műfajába sorolható munkái.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor tavaly Magyarországon meghirdették a Gulág évét, számára játszi könnyedség volt kötetbe foglalni a 30–40 év előtt magnószalagra felvett interjúkat. Ezek a beszélgetések olvashatók A Golgota útján című könyvében, beleértve a második világháború utáni szörnyűségeket is. Közel négyszáz meghurcolt szólal meg az összeállításban, csaknem félezren mesélik el kálváriájukat. Közülük már csak egyetlen személy él.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A falvak emberéről több munkája is nyomdafestéket látott. Az első 1980-ban jelent meg Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezet címmel. A második, a Mindennek mestere: ezt 1993-ban adták ki, s valójában a falusi tudás, találékonyság, értelem csodálatos tárháza.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b> „Szinte egész életemben dokumentumirodalmat írtam”</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bármiről is írok, igyekszem a szavakat úgy formálni, hogy felmutassák a nyelv szépségét. Mert a mi nyelvünk csodálatos – hangsúlyozta a gyulai író-olvasó találkozón Gazda József.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Első regényét, mint mondta, öreg fejjel, 78 évesen vetette papírra. Ennek idén szeptemberben jelent meg a második kiadása. Benne a 20. század történetét összegzi egyetlen család históriáján át. Főhőse a század elején még a nagyszüleiben él, majd az édesapjában, aki 1901-ben születik meg. A folytatásban az ő szemével látja a világot, hisz mint a mondás is tartja, az óriásgyermek messzebb lát az apjánál, akinek a válláról szemléli az eseményeket. Tehát tudja azt is, amit az ősei tudtak, ám ennél ő már sokkal többet is tud. Tudja azt is, amit már csak ő lát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ez a Vezényelt történelem, a magyar sorsregény lényege. A könyv nem csupán egy száraz adathalmaz, hanem egy életszerű, élet ízű dokumentum jellegű szépirodalmi mű.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mindemellett nyelvi dokumentum is, hisz tudatosan épített az emberi sorsokra, az emberi szóra. A szerző ezzel kapcsolatban, és egyben Dézsi János kérdésére is választ adva megjegyezte: a pusztuló moldvai csángókról is írt egy könyvet, amit a kiadó dokumentumregénynek minősített.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A szárnyalás vért követelt</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A 20. század új időknek új dalaival érkezik, Bécs, Prága, illetve Budapest köré fonódik, és kortársunkká emeli a legfejlettebb emberi tudás megteremtőinek 80 százalékát. A tudomány fantasztikus ütemben kezd el száguldani, folyton csak röpül és gyorsul. Magyarországon, az addigi „hallgass!”, „ki ne nyisd a szádat!” országban a kiegyezés után következik ez be. A magyarok hazája ekkortól kezdődően tör az élre. És mindenben az élre tör.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A 20. század tehát azzal a hittel indul, hogy magával hozza a hatalmas lendületet és az eredményeket, a jólétet és a boldog éveket, vélte Gazda József. Ám ez a haladás magyar földön elfojtott, de meglévő régi értékektől rugaszkodik el, és jut fel a legmagasabb szintre. Ennek köszönhetően lesz régi is, meg a modern is a szárnyalás. És lesz nyílt provokációval felérő, minőséggel kibélelt támadási felület mások számára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Műveinek nagy részében Gazda József ezt a másságot, ezt a kivételes helyzetet, és az ebből fakadó konfliktusokat boncolgatja. Mindeközben kifejti, milyenek is vagyunk valójában, miféle világhatalmi erőknek vagyunk az áldozatai. Megpróbál rávilágítani arra, hogy kiemelkedő képességeink célpontokká tettek bennünket, ami odavezetett, hogy a 20. század a szörnyű magyar pusztítás évszázada lett. A Vezényelt történelem szilveszter éjszakáján kezdődik, majd száz év múlva, szintén szilveszter éjszakáján fejeződik be, s ezt a tragédiát sommázza.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A vakok világában bűnös, aki lát</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Vezényelt történelemmel szemben A hajótörött eseménysora 90 napba sűrűsödik, holott 50 kegyetlen esztendő históriájába avatja be az olvasót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hajótörött nem más, mint a családjától, a munkájától és a szabadságától megfosztott szövőgyári mester, a regény pedig Vágó György kétféle útja. Az egyik térben és időben pontosan követhető, a másik csapongó: a lélek, a töprengő szellem útja. A hazugságok tömkelegében az író és a főhős azon töpreng, hogy mi miért történt. A gondolatfolyamba szervesen épülnek bele vers- és prózaidézetek, gyermekmondókák, népdalok, töredékek a Szentírásból és különféle imádságok, politikai viccek, Vágó György identitásának elemei.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az igazmondásáért üldözőbe vett, fogdába zárt munkás és Gazda József a következőképpen foglalja össze az élet tanulságát: „Nem mondhatod azt, amit érzel, hazudik mindenki mindenkinek. Hazug a világ, hazudnak a hegyek, hazudnak a völgyek, a völgyekben meghúzódó falvak… Hazug a város, hazugok az utcák. Az igazság eltörültetett! (…) Ez a világ olyan, mintha vakok világa lenne. Melyben az a bűnös, aki lát. Csak egy nagyobb bűn van ennél: amit látsz, azt ki is mondod”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116340-sokkotetes-erdelyi-iro-mukritikus-mutatkozott-be-a" target="_blank"><b><br /></b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116340-sokkotetes-erdelyi-iro-mukritikus-mutatkozott-be-a" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-32136732394848117662017-10-01T10:14:00.000+02:002017-10-01T10:14:21.568+02:00Egy 50 éves pogácsa is megtekinthető a gyulai levéltár új időszakos tárlatán<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A kiállítótér egyik sarkából egy meglepetés is előkerült a megnyitón</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Magánszemélyek adományaiból nyújt ízelítőt az MNL Békés Megyei Levéltárának szeptember 26-án nyílt időszakos tárlata. A bővülő történelem – Az elmúlt tizenöt év iratajándékozásai című kiállításon nem csupán papír alapú felajánlások tekinthetők meg, hanem ismert gyulai személyiségek tárgyai is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Gyulán működő megyei archívum új kiállítása az elmúlt 15 évben ajándékba kapott iratanyagból és személyes tárgyakból mutat be egy nagyon színes, gazdag csokrot, és igazolja, az archívumokba nem csupán intézményekből érkeznek be dokumentumok, adományok, hanem magánszemélyektől is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A megjelenteket dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója üdvözölte. Bemutatta kivételes vendégeiket, az adományozók képviselőit, meghívottjaikat, és megköszönte munkatársainak, elsősorban a tárlat rendezőjének, dr. Németh Csaba történész-levéltárosnak, Czégé Petra segédlevéltárosnak és Fábián Attila könyvkötőnek, hogy szakmai tudásukkal hozzájárultak az esemény létrejöttéhez.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Hajtincset és bútort is fel lehet ajánlani</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Gyula városát is érintő kiállítás-sorozatról M-Szabó Dorottya, az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa adott rövid áttekintést. Kifejtette, koncepciójuk arra alapozott, hogy a nyilvánosság erejével köszönjék meg az adományozóknak páratlan felajánlásaikat. A kezdeményezésben hét levéltár vett részt, az Országos Levéltár és a Békés megyei mellett a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, a Veszprém megyei, a Vas megyei és a Győr-Moson-Sopron megyei.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az összmunka során kialakult egy közös vándortárlat, ezt tablókon, plakátokon minden részvevő levéltárba elviszik, a házigazda pedig ehhez rendeli hozzá a sajátját, amit eredeti dokumentumokból, tárgyakból épít fel, és amely legfőképpen a helyiek számára érdekes.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A budapesti főlevéltáros elmondta, szeretnék, ha a látogatók képet kapnának tevékenységük többrétegűségéről, és tudatosulna bennük az is, milyen sokféle iratanyagot kapnak a civilektől. A paletta hajtincstől kezdve pecsétnyomón át cédulakatalógust kísérő bútorig terjed, mutatott rá M-Szabó Dorottya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Remélik, megnő az adományozási kedv</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Több esetben volt rá példa, hogy hasonló jellegű kiállításaik ajándékozási kedvet váltottak ki, hangsúlyozta M-Szabó Dorottya. A legtöbben nemzeti kincsnek tekintik a tulajdonukban lévő ritkaságokat, ezért döntenek az ajándékozás mellett. Akadnak azonban olyanok is, akik úgy érzik, a megfelelő biztonságot és az ideális körülményeket csakis egy erre szakosodott intézmény tudja biztosítani a felajánlott irategyüttesnek, unikális tárgynak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Budapesten, az Országos Levéltárban 5 hónapig volt megtekinthető a tárlat, aztán Szolnokra ment, majd Nyíregyházára, onnan érkezett Gyulára. Jövő hónapban Veszprémben nyitják meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dr. Kovács József országgyűlési képviselő kijelentette: nagy barátja a gyulai levéltárnak. Megnyitóbeszédében kiemelte, az MNL Békés Megyei Levéltára aktív szerepet tölt be a megye és a város életében, rendszeresek az intézmény által szervezett konferenciák, könyvbemutatók, a levéltárosok számos fórumon felszólalnak, és igen színesen értelmezik a múltat, élő szóban és kiadványaikban egyaránt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az országgyűlési képviselő úgy vélte, nagyszerű, hogy ma is nagy számban kerülnek magániratok a levéltárakba, hogy a művészek, tanárok, iparosok szellemi és tárgyi öröksége nem vész el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Örömömre szolgál, hogy a levéltár a határon túlra is figyel, és felvállalja az anyaországon kívüli területeken született értékes anyagok őrzését. Példás az az együttműködés, amely a Békés Megyei Levéltár és az aradi Szabadság-szobor Egyesület között kialakult – fogalmazott dr. Kovács József. Megjegyezte, a kiállítás köszönetnyilvánítás is azoknak, akik bizalmukkal megtisztelték a levéltárat. Kifejezte azon reményét, hogy ezt követően egyre többen kapnak kedvet az adományozásra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A köszöntők végére a kiállítótér egyik sarkából a megnyitóra tartogatott meglepetés is előkerült, Kontor Juditnak, a rendszerváltozás egyik meghatározó fiatal személyiségének a dossziéja, amely fotókat, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket tartalmaz az említett időszakból. A mostani csupán az első adomány, ugyanis újabb akták, fényképek fogják követni. Dr. Erdész Ádám aláhúzta: meglesz a helye a felajánlásnak, hisz nagy erőkkel gyűjtik ennek az időszaknak a dokumentumait.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Hogy ami érték, sose vesszen el</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Tárlatvezetésén dr. Németh Csaba azokat az ajándékozókat is megszólította, akik eljöttek a megnyitóra. Aláhúzta, akkora iratmennyiségről van szó, hogy ha az összest kiállították volna, több sorban magasodnának a dobozok. Mint mondta, nem volt egyszerű válogatni. Úgy szelektált, hogy nem csupán a tudományos értékre figyelt, hanem arra is, hogy a kiállított régiségek szemre is vonzók legyenek. Így nem feltétlenül a legértékesebb tárgyak kerültek a tárlókba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Németh Csaba rámutatott, tizenegy személy adományozó hajlandóságát állították előtérbe, jóllehet ennél többen ajándékoztak az elmúlt 15 évben. Elnézést is kért azoktól, akikre helyhiány miatt most nem kerülhetett sor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A zászlók és az 50 éves pogácsa mellett érdekességnek számít egy Békés megyei adószedő 18. és 19. századi iratanyaga, egy szarvasi születésű, evangélikus lelkésznek készülő úriember pozsonyi jegyzete az 1810-es évekből, egy szintén szarvasi értelmiségi neveléstörténeti dolgozata, az Izsó (Isó) család nemesi származását bizonyító 1812. évi okirat, és számos hagyaték, amely id. Christián László testnevelő tanárhoz, Kovách Géza aradi történészhez, Szilágyi Ferenc irodalomtörténészhez, Mladonyiczky Béla szobrászhoz, Kurunczi Péter asztalos mesterhez, Enyedi G. Sándor volt tanácselnökhöz és újságíróhoz, id. Halmos Béla műemlékes építészmérnökhöz köthető. Az adományozók között található Szigeti István, Tóth Lajos és Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész is. A mennyiségét és értékét nézve legnagyobbnak számító felajánlás a terem közepén kapott helyett, ez Haiman György tipográfus, egyetemi tanár örökségének egyetlen kis szelete.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A rendezvényen szót kapott Király András egykori romániai oktatási államtitkár is, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, aki az aradi ajándék kapcsán felidézte, ki volt Kovách Géza. A kutató történész Kolozsvárról indult, ahol Gunda Béla és Jakó Zsigmond tanítványa volt az egyetemen, de a kommunizmus kettétörte ígéretes pályafutását. A sors úgy hozta, hogy Aradra került, ahol a városnak egy igen színes, érdekes személyiségévé vált. A határnyitás után, 1990-ben rögtön elindult, és belevetette magát a fővárosi levéltárakba, könyvtárakba. Gyűjtését, hagyatékát akarata szerint helyezték el a gyulai levéltárban (ahová rendszeresen járt), hogy ne vesszen el, és kutatható legyen, maradjon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116237-egy-50-eves-pogacsa-is-megtekintheto-a-gyulai-leve" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-34986354961297358022017-09-27T18:39:00.000+02:002017-09-27T18:39:21.587+02:00Szörényi Levente gyulai történetet is felidézett az első íróakadémia zenés, irodalmi estjén<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A beszélgetés gerincét Stumpf András Rohan az idő című könyvének gondolatai képezték</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Zenés, irodalmi est keretében mutatták be Stumpf András Rohan az idő című könyvét a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. első íróakadémiájának szeptember 26-i gyulai rendezvényén. Az Előretolt Helyőrség Szabadegyetem kiemelt meghívottja Szörényi Levente volt, akinek slágereit Baricz Gergő és Füvesi Norbert szólaltatta meg Stumpf András közreműködésével az Erkel Ferenc Művelődési Központban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Stumpf András neve már évek óta ismerősen cseng a tévénézők és az újságolvasók előtt, hisz munkásságát 2009-ben Junior Prima-díjjal ismerték el, 2013-ban pedig a Minőségi Újságírásért díjat is megkapta. Állandó szakértője volt a Dob+Basszus című televíziós műsornak, és nagy siker a két éve megjelent könyve, a Rohan az idő, amelyet a Kossuth-díjas zeneszerzővel, Szörényi Leventével folytatott beszélgetései alapján írt és szerkesztett meg. Ez a kiadvány volt a gerince a keddi előadásnak. Az est moderátori szerepkörét Schreiber András töltötte be, közreműködött Baricz Gergő énekes és Füvesi Norbert miskolci zenész.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Az ember néha összefüggéstelenül mesél</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Schreiber András úgy vélte, a Rohan az idő egy rendkívül izgalmas életregény, sűrű, folyékony és pergő. Ezért elsősorban az érdekelte, miért nem az interjú lett a kötet műfaja. A tisztelet volt az, ami miatt fel sem vetődött benne, hogy interjúkat jelentessen meg, válaszolta Stumpf András. Emellett egy nagyobb lélegzetű történettel szeretett volna előállni. Úgy gondolta, az interjú csak akkor jó, ha a kérdező és a kérdezett fél egyenlő partnerként van jelen benne, ha a kérdező önmagát is beleviszi a szövegbe. Ha vannak meglátásai a témával kapcsolatban, és ezekre reflektáltatja a válaszadót. A közös cél az volt, hogy önéletrajzot adjanak ki, mert ilyen még nem jelent meg Szörényi Leventéről, noha már korábban időszerűvé vált. A könyvnek tehát egyértelműen róla kellett szólnia, jegyezte meg a szerző.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A tiszteletlenség hangját mellőzve Schreiber András Szörényi Leventétől azt kérdezte, hogy az életpálya felvázolásán túl mi szükség volt a könyvre. A zeneszerző erre azt mondta, legfőképpen az, hogy belátta, nem lehet a legendákra és az anekdotákra bízni a régi történetek megörökítését. Nem szabad, másképpen elmesélni, mint ahogyan volt, megengedhetetlen arra hagyatkozni, ki mire emlékszik. Rendkívül sűrű volt az életük, nem is színtelen, inkább ezerszínű, ami nehezíti a helyzetet. Az emlékek egy idő után ugyanis elhalványulnak, ekkor pontatlanságok veszik át az egykori valóság helyét. Az ebből fakadó helytelenségeket akarták helyreállítani. Mert vannak életbevágóan fontos dolgok, amit az ember még életében tisztába kíván tenni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Persze el kell fogadni, hogy az utókor ennek ellenére is sok mindent át fog fogalmazni, hangsúlyozta Szörényi Levente. Ám ha le van írva és ki van nyomtatva, ráadásul szórakoztatóan olvasmányos formában, sokkal jobban megmarad az utókor közös emlékezetében.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A zeneszerző aláhúzta, Andrással egy aránylag szabad beszélgetést folytatott, amelynek során gyakran összefüggéstelenül idézte fel a múltat, így az, hogy olyan lett a könyv, amilyen, könnyen befogatható és élvezhető, csakis a szerző érdeme.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Minden benne van, ami fontos, az összes súlyos háttér, mert én nem szégyelltem ezeket kitárni – mutatott rá Szörényi Levente.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A gyulai történet</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az Illés zenekar 1965 elején alakult meg hat taggal, és azonnal belevette magát a munkába. Nyáron már megírták az első számaikat, magyarul. Nem buktak meg, mint ahogyan ezt nekik zenésztáraik megjósolták, sőt. De vizsgát kellett tenniük az illetékes szervek előtt, hogy hivatásos úton léphessenek fel, megszerezzék az elvtárak engedélyét. Miután ezt aránylag simán megkapták, jöhetett a Halló, itt a Balaton! című országos turné, amely viccesen hangzik ugyan, de Gyula városát is érintette. Azzal a feltétellel engedték őket színpadra, ha bizonyos, általuk előírt számokat megtanulnak, és rendre, minden egyes fellépési helyszínen előadnak. A hatóságok nem sejtették, megfelelő ok ez arra, hogy elszabadulhasson a pokol. Sokszor változott kuplerájjá a szervezés intézménye, nem egyszer zavarodott össze a műsorrend, és a generációs problémák is megjelentek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ezzel szemben a későbbi Fonográf példásan szigorú belső rendszerrel működött, mesélte Szörényi Levente. Ahhoz például, hogy valamennyire tartsák magukat az időpontokhoz, bevezették a rundó törvényét. Ez a következőket jelentette: büntetés nélkül csak tíz percet lehetett késni. A tíztől húsz percig terjedő késésért már fizetni kellett, mégpedig egy rundó sört a zenekar összes tagjának és csatolt részeinek. Amennyiben az illető a húsz percet is átlépte, kettő rundóval jött. Magyarázkodni nem lehetett, kibúvókat nem fogadtak el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szigorú szabályozásnak gyulai áldozata is lett. Már mindenikük kijött a strandról, összeültek, hogy elmúlassák az időt, csupán a dobosuk, Pásztory Zoltán nem volt sehol. Lépniük kellett. A legközelebbi boltból beszereztek egy üveg Johnny Walkert 110 forintért, ami egy fő napi gázsijának felelt meg. Az összeget aztán bizony ki kellett fizetnie a későn érkezőnek, apelláta nem volt, mi több, duplán, mert a túl sok vitának és magyarázkodásnak, ami ezután következett, a sofőrjük is megkérte az árát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ezzel ért véget a sok évvel ezelőtti gyulai mulatozásuk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Aki lemaradt az estről, olvassa el a könyvet</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az íróakadémia szeptember 26-i irodalmi, zenés összejövetele azonban ennél vidámabban, megtorlások nélkül fejeződött be. Az est hátralévő részében a legikonikusabb dalok megszületésének előzményeit hallgathatta meg a publikum. Megtudhatta, miért nem Szörényi Levente lett a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical dalszerzője, s hogy egyszer át kellett komponálnia Fényes Szabolcs egyik filmzenéjét. És bár volt érte fejcsóválás, véglegesült és korszerűsödött a Táskarádió.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A régi slágerek Baricz Gergő, Füvesi Norbert és Stumpf András közreműködésével szólaltak meg. A művelődési házban elhangzott, az előadott történetek Stumpf András Rohan az idő című könyvében is elolvashatók, ezért mindazok, akiket érdekelnek a részletek, vegyék meg, vagy kölcsönözzék ki a tékából a kötetet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6aa84f;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116250-szorenyi-levente-gyulai-tortenetet-is-felidezett-a" target="_blank"><span style="color: #6aa84f;"><b>Galéria itt!</b></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-68567622179094327782017-09-24T16:59:00.000+02:002017-09-24T16:59:52.289+02:00Hatvan éve indította be szüleinek házában a gyulai háziipar szövőműhelyét Marosán György<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: inherit;">Leszármazottjai azt szeretnék, ha az utókornak példaképei lennének a régi mesteremberek</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">A Gyulai Háziipari Termelő Szövetkezett megalakulásának 60. évfordulóján lapunk interjút közölt az egykori vállalkozás ügyvezető igazgatójával. Az írás kapcsán kereste meg szerkesztőségünket Marosán Mihály, Marosán György egykori szövő, mézeskalács-készítő és gyertyaöntő mester fia azzal a kívánsággal, hogy édesapjáról is emlékezzünk meg, hisz a szövőműhelynek ő volt az egyik megalapítója.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: inherit;">A „Háromszög” üzenete</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A háziipari szövetkezetet az 1956-os forradalom után jelentkező munkanélküliség visszaszorítására hozták létre. Ezzel egyidejűleg nyílt meg a szövőműhely is Marosán György államosított házának, az úgynevezett „Háromszögnek” az emeletén, ahol később gyertyaöntés folyt. A gyulai szőttes készítésének beindítását Farkas Sándor hajdani fürdőigazgató támogatásával maga Marosán György kezdeményezte, és vezette is egy ideig, de mivel nem lépett be a pártba, s többszörös felszólításra a katolikus vallás gyakorlásával sem hagyott fel, lefokozták, így nem részlegvezetőként, hanem karbantartóként dolgozhatott nyugdíjazásáig a saját kereteit lassanként túllépő műhelyben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– A termékek Kanadába, Japánba, az európai országokba, sőt, még Mongóliába is eljutottak –meséli fia, Mihály, akinek nagyrománvárosi otthonában beszélgettünk a múltról.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyébként Mihály sem teljesen ismeretlen Gyulán, hisz „szippantósként”, most pedig a sárga kukák kiszállítójaként a város szinte összes lakójával kapcsolatba került. Nem szégyelli, hogy „csak” sofőrként, nem pedig mézeskalácsosként keresi kenyerét, hisz a munka az munka. Ezt vallották ősei is, akik két kézzel ragadták meg a dolog végét, jóllehet az édesapja szerinti dédnagyapja Hódmezővásárhelyen megyebírói tisztséget töltött be. Szerinte Gyulán sokan még tudják, hogy nagyapja fűszerkereskedést tartott fent a „Háromszögben”, ahol a mézeskalácssütés és a gyertyaöntés összefonódott, hagyományt teremtett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A gyulai szőttest startból kidobták, mégis eljutott Mongóliáig</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A háziipar fenntartásának folyamatosságát a központi szervek csak úgy engedélyezték, ha a termelés értékének legkevesebb 51 százalékát 1960 végéig a háziipari és a népművészeti termékek alkotják. Ez eléggé nagy fejtörést okozott, hisz Gyula városának korábban sem volt számottevő népművészete, az addig gyártott háziipari rongyszőnyeg, vagy a gyékény-lábtörlők termelési értéke pedig alig haladta meg a néhány százezer forintot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A kezdeteket aztán a véletlen hozta, nem pedig a fondorlatos terv. Farkas Sándor alapító, hajdani fürdőigazgató erre úgy emlékezett, hogy az 1959. évi Pál napi vásáron Magda György lován meglátott egy nagyon tetszetős takarót, és úgy gondolta, hogy valami hasonlót ők is legyárthatnának. Ekkor kereste meg Marosán Györgyöt, akinek a szövés művészete volt az egyik tanult szakmája. Azt akarta, hogy együtt alakítsák ki a gyulai népművészet magvát. A takarót ugyanis Magda György Gyulavarsándon kapta 50 évvel korábban, amiből számukra egyenesen az következett, hogy kiindulópontnak mindenképpen jó lesz. A Népi Iparművészeti Tanács azonban nem így gondolta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A május végére elkészült mintadarabokat ugyanis zsűriztetni kellett a fővárosban, ahol Domanovszky Endre azonnal lesöpörte az asztalról a gyulaiak portékáját, mondván: nem tudják, hogy népművészetet csak ott lehet létrehozni, ahol az megszületett? Erre Farkas Sándor azt válaszolta, köszöni szépen, hogy hozzájárult a gyulai folklórkincs létrejöttéhez, hisz a városban sok Moldován, Marosán és Szilágyi él, akik szűkebb hazájukból magukkal hozták hagyományaikat. A frappáns megjegyzésre rögvest meg is kapták az engedélyt, ami a sorozatgyártáshoz és a forgalmazáshoz kellett. Úgyhogy néhány hétre rá el is kezdték a gyapjú falvédők gyártását. A paletta idővel asztali szettel, csergetakarókkal, párnákkal, szatyrokkal, tarisznyákkal és felhős székely szőnyegekkel egészült ki. Marosán György is tervezett egy madaras mintát, illetve egy asztali szövőszéket, az újításért járó jutalmat azonban (a már említett okok miatt) szintén más vette fel helyette.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">(És miközben mindezt nagy érdeklődéssel hallgattuk, szemünk sarkából kerestük a gyulai szőttest a Marosán-lakásban, hogy megmutassuk olvasóinknak. Csak nagy nehezen került elő egy-két kisebb, eredetét nézve is bizonytalan darab a szomszédos helységből.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A régi gyertyák fénye</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Marosán Györgyöt a legtöbben úgy ismerik, hogy ő volt az utolsó gyertyaöntő mester Gyulán. Pedig az öntést csak másodállásban végezte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ikonikus figurának számított, hisz egy száz évesnél is idősebb házban lakott, az úgynevezett „Háromszögben”, amit a nagyapja kezdett építeni Gyulán, a Vár utcában. Ennek padlásán rendezte be György műtárgy jellegű műhelyét. Ide harmincnyolc lépcsőfok vezetett fel, amit még 82 éves korában is naponta megmászott. Hidegben, hőségben egyaránt felment, egyszerűen csak azért, mert a szakmájának élt. Működése ideje alatt a megyében sem volt más, aki ezt a mesterséget művelte volna. A Tiszán innen is csak két iparosmester dolgozott, az egyik Szegeden, a másik Debrecenben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A műhely berendezését édesapjától örökölte, aki 1893-tól 1920-ig öntötte a gyertyát. A szakmát Bécsben tanulta, a szakkifejezéseket is onnan hozta. A munkaeszközöket szintén az osztrák fővárosban, vagy Pozsonyban vásárolta a 19. század végén. A készlet később az Erkel Ferenc Múzeum elődintézményébe került, azzal az ígérettel együtt, hogy egyszer majd ki lesz állítva (ugyanebbe az intézménybe került a gyertyából készült imakönyv-borító is). Miután György meghalt, 1920-ban a bátya folytatta a vállalkozást, de sajnos ő is fiatalon elhalálozott. Ezt követően az édesanyja állt a ring mellé. Mivel egyszerre csupán egyetlen tucatot, vagyis tizenkét gyertyát öntöttek, a mennyiséggel az asszony is megbirkózott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A gyulai mester leszármazottjai közül csak Mihálynak a bátya öntött rendszeresen, ám ő is fiatalon elment, így nem maradt senki, aki továbbvitte volna a família örökségét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hogy milyen gyertyákat öntöttek a Marosán-féle házban? Csakis fehéret, de különböző méretben. És a fiók aljáról elő is kerül egy. Egy testesebb az egykori kínálatból. Elsősorban parókiák, plébániák vásároltak tőlük, nagyobb számban az ortodoxok, évente kétszer is, nagy kötegben, mert az ő szertartásukban fogy a legtöbb. A vásárlóerő így Békés megyében és a környéken biztosítva volt. Rengeteg megrendelést kaptak, az ország távolabbi részeiből is, emiatt néha éjt nappá téve dolgoztak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez a gyertya még adott fényt, nem mint a mostaniak, hogy hunyorogni kell mellettük, ha egyáltalán van bennük fonal, és nem válnak ketté – jegyzi meg Mihály, miközben fényképezőgépünk lencséje elé tartja édesapja készítményét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Szeretnének egy kiállítóteret azoknak, akik szeretetből dolgoztak</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Marosán György édesapja, Mihály nagyapja mézeskalács-készítéssel is foglalkozott. A két szakmát azokban az évtizedekben általában együtt űzték, hisz mindkettő a méhészetre épült. A gyertyaöntéshez a lépet, illetve a belőle kiolvasztott méhviaszt, a mézeskalácshoz pedig a mézet dolgozták fel. Méheket a Marosánok (eredetileg Morosánok) nem igazán tartottak, mert járni kellett a piacokat, a búcsúkat, így nem maradt rájuk idő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">György már paraffinból öntötte termékeit, amit a MOL-kutaktól szerzett be. A paraffin azonban önmagában nem volt elégséges, méhviaszt és egyéb viaszanyagot adagolt hozzá. A gyertya értékét ugyanis, amíg világ a világ, a viasz adja meg. Ha elegendő mennyiség kerül bele a gyertyába, nem lesz füst, de lesz fény. Ez a legalapvetőbb szabály.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Színeseket, cifrákat Marosán György nem gyártott, különlegesebbeket viszont igen, például a Békéscsabai Jókai Színház részére, ahová egyszer 8 centiméter vastagságú gyertyákat kellett leszállítania.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És hogy anyagilag megérte-e? Nem. Túl jól keresni már akkor sem lehetett az öntéssel, hiába követelt sok és aprólékos munkát, és hiába hiányzott a konkurencia. Ötszáz kiló gyertya után 40 ezer forintja maradt, egyévnyi munkájának a bére.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem a pénzért dolgozott, hanem szeretetből, mert imádta csinálni – jegyezte meg Marosán Mihály, aki bánja, hogy nem lépett apja nyomdokaiba, de valahogy nem állt rá a keze. Fizikailag nem bírta a terhelést.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A család most azt szeretné, ha nagyobb figyelmet kapnának Gyulán a „régi öregek”, az ő tárgyi és szellemi hagyatékuk, mert mint mondják, annak a nemzedéknek voltak az utolsó képviselői, akik teljesen önzetlenül, életük nagy részét rááldozva, szívvel-lélekkel építették és tartották életben és össze találmányaikkal, verítékükkel a gyulai közösséget. És persze azzal a céllal is, hogy legyenek a fiataloknak példaképeik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116183-hatvan-eve-inditotta-be-szuleinek-hazaban-a-gyulai" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-8394871484477031832017-09-19T18:22:00.003+02:002023-04-03T14:59:15.387+02:00A karikatúra harcos műfaj<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Jeney Klárával és Fábry Jánossal beszélgettünk</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Interjúalanyainknak – Jeney Klára és Fábry János művészeknek
– a gyulai művelődési ház földszinti galériájában nyílt kiállítása augusztus
28-án, nem is olyan régen. Megfelelő alkalom volt ez számukra, hogy a két
budapesti művésszel, művésztárssal elbeszélgessünk a karikatúráról mint bátor,
harcos műfajról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Először Jeney Klára grafikust, művészetterapeutát kérdeztük.</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért lett karikatúraművész?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Először portrékat rajzoltam napilapok részére. De ez
nagyon régen volt. Aztán az újság megkövetelte, hogy bizonyos szövegkörnyezetbe
karikatúra is kerüljön. Később kezdtem el ötvözni a két műfajt: a portrét és a
karikatúrát. Nagyon fontos számomra, hogy a rajzon látszódjék maga a rajz, a
rajz mint grafika. A portréban ez benne van. Ehhez adódik a humor, amely
jellemzően az ábrázolt figurához rendelődik. Beethoven például egész életében
olyan zeneműveket írt, amelyekben szabadság után vágyakozott. Ezt azzal
próbáltam visszaadni, hogy a komponistával széttépetek egy láncot. Szokásom,
hogy a megjelenített személyhez hozzárendelem azt a tulajdonságot, tárgyat,
amely a leginkább kifejezi, jellemzi. Egyfelől azért, hogy a nézőközönség
elgondolkodjon, másfelől azzal a szándékkal, hogy el is mosolyodjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Kiről lehet jó karikatúrát készíteni: híres emberről,
akiről szinte mindent tudunk, vagy a hétköznapiról, akiről semmit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bárkiről. Rengeteg portrékarikatúránk van, sosem ugyanazt
az anyagot állítjuk ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mindig együtt állítanak ki?</span><span style="font-family: inherit;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Sokszor, mert így érdekesebb, és mert kiegészítjük
egymást. Ha ketten állítunk ki, nem annyira unalmas. Amikor két stílus
találkozik, sokkal többet ad a tárlat a közönségnek. De önálló kiállításokon is
bemutatkozunk. Nemrég voltunk Debrecenben egy válogatással, a zeneművészeti
egyetemen. Ott a muzsika és az irodalom került a középpontba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hányan jelentek meg a megnyitón?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Sokan. De akkor még csak a nyár elején jártunk. Egy
hónapnyi hosszabbítást is kértek. Nagyon jó visszhangja volt a tárlatunknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi lehet az oka annak, hogy a gyulaira kevesen jöttek el?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szerintem azért jöttek el kevesen, mert a nyár a végéhez
közeledik. Vannak, akik még a szabadságukat töltik, együtt a gyermekeikkel,
hisz indul a tanév, és erre nem igazán lesz már alkalmuk. Örömmel hallottam
viszont, hogy a gyulai látogatók egyike, aki pedagógus, jövő héten három
osztályt is el fog hozni ide, a kiállításunkra. A földszinti galériában ugyanis
olyan portrékarikatúrák is láthatók, amelyek hatékonyan szemléltethetik az
irodalom- és a zeneoktatás tananyagát. Ha egyetlen egy olyan gyermek is akad
majd köztük, aki innen kilépve könyvet vesz a kezébe, vagy elolvas egy verset,
akkor már megérte eljönnünk Gyulára. Az egyik célunk az, hogy a látogató, a
felnőtt is, nézzen utána annak, amivel a műveinken összetalálkozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Beszéljünk akkor a műről, arról, amely előtt állunk. Mit
rejt és mit üzen az Ön Mendelssohn-Bartholdy-képe?</span><span style="font-family: inherit;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mendelssohn 17 éves volt, amikor megírta a Szentivánéji
álmot. A szeméből látszik, mennyire szerelmes, révetegen kóvályog a
labirintusban. A zenemű eredetileg az erdőben játszódik, én viszont úgy
döntöttem, hogy egy labirintussal fejezem ki a sötét helyszínt, a helyszín
sötétségét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Lépjünk tovább. Móricz Zsigmond az Ön értelmezésében ülve
beszél arról, hogy gyalogolni jó!</span><span style="font-family: inherit;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Móricz imádott a karosszékében ücsörögni, mégis megírta a
Gyalogolni jó! című kötetét. Humorosnak tűnt ez számomra, ezért megrajzoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ady Endre is mond valamit a lángoló szekéren. Mit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Az Illés szekerén című vers mitológiai ihletésű. Illés
próféta tüzes szekéren szállította az embereket ég és föld között, Ady ebben
társadalmi témát látott. Engem az attribútum miatt ragadott meg. A tüzes
szekér, amelyen Ady két szféra között hevesen száguldozik. Ezt továbbítottam.
Még ha néha vicces is, a karikatúra bizonyos tekintetben egy komoly műfaj,
alapos kutatómunka áll mögötte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ön pedagógus is?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem, nem. Nem a tanítás miatt alkotok. Azt rajzolom meg,
ami nekem tetszik, amit meg is tudok rajzolni, és amiről úgy gondolom, hogy
másnak is fog tetszeni. Kicsit kínlódom, de aztán egyszer csak megvan, és ez
annyira jó érzés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha szabad kérdeznem: mi a legfőbb kereseti forrása, miből
él?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Terápiát tartok egy csoportnak, tizenöt személynek, akik nagyjából
azonos állapotúak. Festünk, rajzolunk, szobrászkodunk, agyagozunk. Az elkészült
művekből kiállításokat is rendezünk, ami számukra nagyon sokat jelent. Számomra
is. Amikor stroke-on átesett emberekkel foglalkoztam, egészségügyi témákat is
festettem. Abban segítettem nekik, hogy mielőbb visszakerüljenek,
integrálódjanak a társadalomba. A komplex terápia, amelynek a művészetterápia
is része, lényegesen megkönnyíti a gyógyulási folyamatot, feloldja és
megakadályozza a depressziót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A beszélgetést Fábry János iparművésszel,
Pulitzer-emlékdíjas sajtóillusztrátorral folytattuk.</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ön miért készít karikatúrákat?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mert a karikatúra egy csodálatos műfaj. Vérmérséklet és
hozzáállás kérdése. Hisz látni kell a dolgok fonákját, látni kell a realitását,
és mindezt szatirikusan kell látni. Ez az adottság nincs meg mindenkiben. Nincs
meg az a képesség, hogy a megszokottól eltérően közelítse meg a valóságot, ne
csupán lerajzolja azt, amit lát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Minek alapján választja ki a témáit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Annak alapján, hogy imádom a művészetet, az irodalmat, a zenét,
a szimfonikust, egyebek mellett Brahmst. Jean-Philippe Rameu-ért például
rajongok, nem tudtam megállni, hogy ne rajzoljam meg. Szeretek megfogni,
körüljárni, tartalmilag végiggondolni egy-egy témát. A karikatúrarajzolás
tulajdonképpen egy algoritmus. Első lépésben mindig a logikus gondolatsort kell
megtervezni, második lépésben viszont már jó minőségű papír és jó minőségű tus
is kell hozzá. Én egyből élesben rajzolok, hogy legyen lelke a vonalnak, ne
legyenek rajta fölöslegek, a tartalom és a forma teljes egységet alkosson. Ezek
alapvető művészeti kritériumok. De úgy is vehetjük, hogy a karikatúra, az
alkotási folyamat egy nagy játék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Sosem dobott még ki rajzot?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– De. Ami nem tetszett, azt kidobtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hány karikatúra gyűlt össze az évek alatt?</span><span style="font-family: inherit;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hozzávetőleg 6–7 ezer. Emellett van számos grafikám és
iparművészeti munkám, elsősorban üvegtárgyak. A rajzolásba a rendszerváltás
idején jöttem bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért pont akkor?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tetszett, hogy megszűnt a régi rendszer, és szabad lett a
pálya. A kollégák, a pályatársak azonban nagyon gyávák voltak, sőt, még most is
azok. A karikatúra azonban egyáltalán nem kedveli a meghátrálást, mert a
karikatúra egy harcos műfaj. Nagyon sok rajzom megjelent azokban az időkben,
pedig akkoriban tényleg veszélyesnek számított a szatíra. Tavaly például
létrehoztunk egy 1956-os karikatúra-kiállítást, az elsőt Magyarországon. Ezt
illetően érdemes elmondani, hogy 1956-ot nehéz megfogni, sokan nem is mertek
elindulni a felhívásra. Féltek. A kommunizmus 50 esztendeje alatt az emberekbe
belerögzült a félelem, a rettegés benne van a zsigereikben. Szóval megcsináltuk
a kiállítást, és nem azt kérdezték, hogy mekkora sikerrel, vagy azt, hogy
miből, hanem azt, hogy nem-e féltünk. Érdekes ez nagyon. Miért is félnék? A
karikatúra egy bátor, kockázatos műfaj. A valódi karikaturisták, így Honoré
Daumier, a francia, a 19. században több hónapot töltött börtönben. Kaján
Tibornak is sokszor meggyűlt a baja a rendszerrel a rajzai miatt. A
szocializmusban persze a karikatúra is átváltozott, nyalizóssá vált, mert
hízelegni kellett a fennálló rezsim hatalmasságainak. Márpedig ennek a műfajnak
épp a szókimondás, a visszásságok felismerése a lényege.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Van itt egy kép, az a címe, hogy Gazdaurak és a tavasz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hát van benne bizonyos mennyiségű ricska. A költészethez
kapcsolható, de az az igazság, hogy nehéz róla beszélni. Három dolgos
parasztember áll velünk szemben, és mindhárman álmodoznak. Álmodoznak egy
tehénnek a… A tehéntejről, tavasszal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Alkotótársától is megkérdeztem, most Öntől is: miből sikerül
megélnie?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit; text-indent: -18pt;">– Karikatúrából nem lehet. Én önálló iparművészként
dolgoztam évekig. Készítettem is, terveztem is különféle üvegszobrokat,
tárgyakat. Volt ugyan egy időszak, amikor a karikatúrából is egészen jól
megéltem, bizony. Ez azután volt, hogy 1990-ben megnyertem az első Magyar
Karikatúra Művészeti Fesztivált, és felajánlottak egy szerkesztői állást. A
későbbiekben több ilyen megbízást is kaptam, szép fizetéssel. A Magyar
Nemzetnek például kilenc évig voltam a vezető szerkesztője.</span><br />
<span style="color: #38761d; font-family: inherit; text-indent: -18pt;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116096-a-karikatura-egy-harcos-mufaj" target="_blank"><b><br /></b></a></span>
<span style="color: #38761d; font-family: inherit; text-indent: -18pt;"><b><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/116096-a-karikatura-egy-harcos-mufaj" target="_blank">Galéria és forrás itt!</a></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Jeney Klára</b> grafikus, karikaturista rendszeresen az 1990-es
évek elején kezdett el rajzolni, mestere Korga György festőművész volt.
Elsősorban grafikákat és portrékat készít. Művei 1995-től jelennek meg
különböző lapokban és folyóiratokban (Magyar Nemzet, Kereskedelmi Élet, Napút
stb.), egyéb kiadványokban, könyvekben. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Magyar Karikatúraművészeti Szakosztályának vezetőségi tagja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Fábry János</b> iparművész, grafikus, karikaturista a Magyar
Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, ahol egy évig Barcsay Jenőtől
tanulta az anatómiát. Az első karikatúrái 15 éves korában jelentek meg, azóta
rendszeresen publikál, állít ki bel- és külföldön. Tagja a Művészeti Alapnak, a
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Újságírók Országos
Szövetségének (MÚOSZ), elnöke a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti
Szakosztályának. 1996-ban Pulitzer-emlékdíjat kapott.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-4042982461857868492017-09-11T19:56:00.001+02:002017-09-11T20:03:32.638+02:00Bauer Barbara írónő szerint valós személyről írni nagy felelősség<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Bemutatták a Wenckheim Krisztina grófnő életét példaként felmutató regényt</b><br />
<br />
<span style="color: #38761d;">Mogyoróssy János születésnapján, a gyulai városi könyvtár névadójának napján, szeptember 8-án mutatták be Bauer Barbara A leggazdagabb árva című, Békés megyei kötődésű történelmi regényét. A könyvbemutatóra későn érkezőknek már csak pótszék jutott a Simonyi-olvasóteremben.</span><br />
<br />
A közelmúltban, néhány hónapja megjelent egy könyv, amely ugyan nem Gyulán játszódik, de kötődik városunkhoz, legfőképpen főszereplője, Wenckheim Krisztina révén. Dézsi János könyvtárigazgató ezzel a gondolattal indította a beszélgetést, amelyen Wenckheim Krisztina leszármazottai, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő, Csáky Ilona grófnő és Wenckheim László gróf is megjelent.<br />
<br />
<br />
<b>A koporsó mint kiindulópont</b><br />
<br />
A gyulai polgárok nagyon jól ismerik városuk történetét, legalábbis a fordulópontjait. Ismerik a valóságosakat, és ennél talán még jobban a legendákat, amelyek a 19. század második felében kezdtek megszületni és átöröklődni. Ezeknek a legendáknak szereplője Wenckheim Krisztina, aki egy közel hetvenéves birtokos és egy huszonkét éves polgárleány gyermekeként látta meg a napvilágot, de hamarosan árván maradt, mutatott rá dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója, akinek ezen a rendezvényen az a feladat jutott, hogy levezesse a beszélgetést.<br />
<br />
Kiindulópontként Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének azt a részét választotta, amelyben a cselekmény azon koporsó köré fonódik, amit Kárpáti Abellinó kap ajándékba. A reformkori jelenet több filmes fantáziáját is megmozgatta, s most Bauer Barbara regényébe is belekerült. Emiatt vált fontossá annak boncolgatása, megtörtént-e ez a szörnyűség a valóságban. Kapott-e Wenckheim József Antal nászajándékként koporsót unokaöccsétől, aki a szokatlan és rangon aluli frigy miatt elveszítette örökségét. És aki haragjában meg kellett, hogy üzenje a rendbontó rokonnak, koporsó való neki, nem asszony.<br />
<br />
– Milyen fura néha a történelem, hisz a gonosz üzenet átadójának fia végül a leggazdagabb árvát vette feleségül. Igazán izgalmas történet. Olyan elemei vannak, amelyek dramaturgiailag kerekre csiszoltak – fogalmazott dr. Erdész Ádám.<br />
<br />
A közelmúltban, néhány hónapja megjelent egy könyv, amely ugyan nem Gyulán játszódik, de kötődik városunkhoz, legfőképpen főszereplője, Wenckheim Krisztina révén. Dézsi János könyvtárigazgató ezzel a gondolattal indította a beszélgetést, amelyen Wenckheim Krisztina leszármazottai, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő, Csáky Ilona grófnő és Wenckheim László gróf is megjelent.<br />
<br />
<br />
<b>Az íráskényszer mint hajtóerő</b><br />
<br />
Mielőtt még a hallgatóság visszaballagott volna a szabadkígyósi kastélyparkba és a hozzá fűződő történetbe, dr. Erdész Ádám arra kérte a könyv szerzőjét, mesélje el képzeletbeli önéletrajzi regényének első fejezetét.<br />
<br />
– Épp két nappal ezelőtt azt mondta nekem valaki, irigyli tőlem azt a 15 évet, amit a levegőben töltöttem. Azt válaszoltam, ha nem én éltem volna meg, irigyelném saját magamat. Valóban, fantasztikus éveket éltem át légi utaskísérőként – kezdte bemutatkozását az írónő. Majd így folytatta: nem légi pincérkedés volt az, aminek részese volt, hanem egy fantasztikus út, amelynek során rengeteg tapasztalatot gyűjtött, látott sokféle világpolgárt, látta a sokszínű világot. Mindeközben a szemüveges, félénk kislány talpraesett, bátor nővé vált.<br />
<br />
Ebben a tévézés is segítette, miután elvégezte a televíziós újságíró szakot az ELTE kommunikációs főiskoláján. Ennek a két pályának köszönheti, hogy most már elmeri mondani és leírni mindazt, amit szeretne.<br />
<br />
A vágy, hogy történeteket találjon ki, persze mindig is megvolt benne. Született is egy fiókregénye az anasazi indiánokról, akik eltűntek a földgolyóról, pedig nagyon nagyokat alkottak. Kezdetben a fedélzeten írt, miközben az utasok aludtak, illetve különböző szállodákban.<br />
<br />
Kalandos volt az az időszak is, amikor azt kezdte érezni, hogy nem a repülés a végleges életcélja. Aztán alapított egy tévéadót szülőfalujában, Etyeken, amely tíz évig működött, és amelynek ő volt a műsorvezető-szerkesztője. Ez is abba az irányba terelte, hogy írjon.<br />
<br />
Amikor gyesen volt a kislányával, fél év után arra jutott, itt az ideje, hogy elkezdjen dolgozni a regényein. Az hajtotta, hogy vagy most, vagy soha. Így született meg a Légikisasszonyok trilógia. Abban az időszakban, amikor a Malév tönkrement. Az ihlet mellett számított az is, hogy az elengedés nagyon nehezen ment, mert a társaság egy hatalmas családot jelentett mindazok számára, akik a kötelékében tevékenykedtek.<br />
<br />
<br />
<b>A példakép mint tartalom</b><br />
<br />
A sorozat megszületése után vett egy mély levegőt, és elhatározta, hogy a következőkben csakis azzal foglalkozik majd, amit igazán szeret. Ez mindig egy kicsit a múlt volt, ami alapján a jövő megélhető.<br />
<br />
Azzal indult, hogy volt egy könyvbemutatója a szabadkígyósi kastélyban, ahol Lánczi Ildikó Wenckheim Krisztináról mesélt a jelenlévőknek, és közben az Egy magyar nábobot is felelevenítette. Jókai regénye ekkor lett számára testközeli. Rácsodálkozott, hogy az, amit hall, tényleg valóság. A Krisztináról elhangzottak is szívszorítók voltak, nagyon megérintették. Azon kezdett el gondolkodni, milyen lehetett annak a kislánynak az élete, aki úgy serdült jótékony lélekké, úgy vált többgyermekes anyukává, hogy a szülők elvesztése miatt sosem kapta meg a kellő érzelmi biztonságot. Mellette volt ugyan Göndöcs Benedek apát-plébános, mellette volt a nagymamája, de a pótolhatatlan anyai simogatásnak nem örvendhetett. Ám ő mégis azzá vált, akivé.<br />
<br />
– Egyik olvasóm mondta, hogy a regénnyel példaképet kapott – zárta gondolatait Bauer Barbara.<br />
<br />
<br />
<b>A kíváncsiság mint feltétel</b><br />
<br />
A regényt megalapozó kutatómunka két évig tartott. Könyvtárakban, régi újságokban kereste az információkat, és mivel egyik anyag hozta a másikat, temérdek forrásból dolgozhatott. Olyan anyagok is megtalálták, amelyekre nem is számított. Ezen kívül nagyon sok érintett személlyel is elbeszélgetett. Szüksége volt arra, hogy ők mondják ki azt, elkezdheti megírni a történetet.<br />
<br />
– Kellett a megerősítés, mert rettenetesen nagy felelősség valós személyről írni. Volt olyan, hogy felhívtak telefonon, mert hallották, hogy könyvet készülök írni Wenckheim Krisztináról. Amennyire szép, annyira nagy, de kellemes teher is volt” – hangsúlyozta Bauer Barbara.<br />
<br />
A hírre tehát megnyíltak a kapuk, az emberek segítettek.<br />
<br />
Mert az emberek segítőkészsége elképesztő, vallja az írónő.<br />
<br />
Nagyon sok időt töltött Békés megyében, és nagyon sok kapcsolódási pontot talált. Járta a helyszíneket, és néhány izgalmas részletnél bebizonyította, nem ismer lehetetlent. A veszélyesnek minősített gerlai kastélyhoz például a szomszédos idősek otthonának ablakából mászott be, majd a kastélykertben hosszasan elidőzött. Sírhelyeket keresett. Később derült ki, hogy a temetőbe kellett volna kimennie, kulturáltan, az úton.<br />
<br />
<br />
<b>A fikció mint forrástöbblet</b><br />
<br />
Dr. Erdész Ádám arra is kíváncsi volt, miért az első korszakot választotta ki a szerző Wenckheim Krisztina hosszú életéből.<br />
<br />
Ennek is megvan a magyarázata, amely csupán ennyi: Bauer Barbara a gyermekek köré szerette volna felfűzni a történet elejét és végét. Úgy véli, az árván felnőtt grófnő személyiségfejlődésében nagyon fontos szerepet játszott az, hogy anya lett.<br />
<br />
Dr. Erdész Ádám azt is észrevette, hogy a második részben az írói képzeletté a hangsúly. Érdekelte, mi az oka ennek.<br />
<br />
Ahol konkrét adatokat lelt fel, ott sok a konkrétum, és ez az első időszak, húzta alá az írónő. Wenckheim József Antalról például több dokumentációt talált, mint Krisztina fiatalságáról. A fikció ezért itt hiánypótló funkciót tölt be.<br />
<br />
Nem fikció viszont az, hogy Göndöcs Benedek miket mutatott meg filozófiájából a kislánynak. Wenckheim József Antalról is köztudott, tehát nem kitaláció, hogy mindenki előtt nyitva állt az ajtaja. Senki sem mehetett el tőle éhesen vagy nincstelenül. Ő Krisztinát is erre nevelte az első években, és Göndöcs Benedeket is arra kérte, őrizze meg ezt a szellemiséget.<br />
<br />
Bauer Barbara határozottan fenntartja, Wenckheim József Antal gróf hétköznapi életet élt, nem csinált ügyet abból, hogy polgárleányt vett feleségül, és az anyósát is nagyra becsülte, pedig csupán egy kulcsárnő volt. Megbecsülte az élet értékeit, és a gyermekeihez is apaként közeledett, nem távolságtartó, fölényes arisztokrataként. A regény azt az arcát mutatja meg, ami óriási szívre vall.<br />
<br />
<br />
<b>Göndöcs Benedek mint vitatéma</b><br />
<br />
A leggazdagabb árva című könyvben több gyulai híres személy is feltűnik, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály mellett többek között Göndöcs Benedek, aki fontosnak tartotta közölni másokkal is, hogy hithű magyar honleányt nevelt Krisztinából. Arra nevelte, adakozzon, segítsen másokon, mert ettől ő is több lesz, és az élet is meg fogja ezt neki hálálni. Ha pedig erején felül is ad, nemes cselekedetet művel.<br />
<br />
Az írónő azonban azt is belátja, könyvében is, hogy a jó kedélyű, nagy hasú, enni-inni imádó apát-plébános mindent, ami hozzátesz az élethez és boldogságforrás lehet, nagy becsben tartotta. Sőt, azt is elfogadja, hogy ezt a fajta szemléletet is átadta Krisztinának.<br />
<br />
Dr. Erdész Ádám szükségesnek látta hozzátenni a következőket: mivel Göndöcs Benedek országgyűlési képviselő is volt, testi megjelenése különösen vonzotta a csípős tollú újságírókat. Mikszáth Kálmán karcolataiban, parlamenti tudósításaiban például Göndöcs apó egy olyan visszatérő szereplő, aki gurul, és mindig elindít valamilyen folyamatot.<br />
<br />
<br />
<b>Az őszinteség mint kérdés</b><br />
<br />
A beszélgetés vége felé közeledve a gyulai levéltár-igazgató a legizgalmasabb kérdést is feltette: valós szerelem volt-e a Krisztináé és a Frigyesé?<br />
<br />
Igen, az volt, állítja Bauer Barbara. Csodálatos házasságban éltek, több gyermeknek adtak életet, és egy olyan kastélyt építettek maguknak, amely páratlan volt a maga idejében. Ilyet nem lehet nem szerelemből tenni, emelte ki az írónő.<br />
<br />
Erre dr. Erdész Ádám felidézett egy régi, igaz történetet.<br />
<br />
– Úgy volt, hogy a Wenckheimek a gyulai Almásy-kastélyt is átveszik, de 1869-ben a választáson induló Frigyest a gyulaiak úgy megbuktatták, mint a huzat. Nem is kis demagógiával. Az ellenzék, az akkori balos párt kortesei azt terjesztették el róla, hogy vissza akarja hozni a jobbágyságot. Kóhn Dávid újságíró, minden legenda egykori gyulai számon tartója szerint Frigyes ezután tette át birtokainak központját Arad megyébe – nevettette meg az egybegyűlteket dr. Erdész Ádám.<br />
<br />
Bauer Barbara a regénybeli (és a valóságbeli) nagymama szavaival replikázott: ne ítélkezz senki fölött, amíg nem élted az életét.<br />
<br />
Hogy mi mindent rejt még Bauer Barbara regénye, amelynek karaktereit a nászajándékba küldött koporsó bontakoztatja ki, megtudhatják, ha elolvassák.<br />
<br />
<a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115941-bemutattak-a-wenckheim-krisztina-grofno-eletet-pel" target="_blank"><span style="color: #38761d;"><b>Galéria és forrás itt!</b></span></a><br />
<div>
<br /></div>
</div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-60735007258545176472017-09-03T19:37:00.000+02:002017-09-03T19:37:49.921+02:00Kalózok a láthatáron!<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Az Élővíz-csatorna partján észleltük</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b>Miközben kerestük a csónakot a kikötőben, a láthatáron feltűnt egy kalózhajó.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Így, nyár végén, a nagy turistamentes magányunkban, és afölötti szívfájdalmunkban, hogy koratavaszig nem köszönt ránk újabb fesztivál, bolondoztunk egy utolsót, és terveztünk egy merészet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Volt Gyulának egy kikötője a belvárosban, ahol csónakokat és kenukat lehetett kölcsönözni. Ez volt az egyik oka annak, hogy már nagyon vártuk a tavaszt. Ki is mentünk a helyszínre, ott strázsáltunk, vártuk, hogy megnyisson, és leevezzünk, amíg lehet. Naplemente és szúnyoggyérítés után, holdfénynél.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De hiába lestük a kis hölgyet a szereléssel, nem jött. Eltelt a nyár, és úgy telt el, hogy nem csónakázhattunk egy jót az Élővíz-csatornán. Sajnáltuk magunkat is, de sajnáltuk azt is, hogy az élményből a városunkban nyaralók is kimaradtak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Talán ez az oka annak, hogy elképzeltünk egy olyan hajót a gyulai vizeken, amely sokszorosan megnövelné a város turisztikai vonzerejét. Láttunk már hasonlót a közelben, nem áruljuk el, melyik településen, csak azt, hogy mindenki szerette, s mindenki utazni akart vele. Egyetlen probléma akadt az ottani attrakcióval, hogy működtetői nem igazán tudták bejáratni, nem volt meg hozzá a képzelőerejük, bátorságuk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Na de majd lesz a gyulaiaknak! A mi hajónk olyan romantikával fog végighasítani Gyulán, mint a filmekben, fedélzetéről fess kalózfiúk (Johnny Deppek) szállnak majd időnként partra, hogy lebonyolítsák a nagy hölgyrablásokat, amihez itt-ott muzsikálnának is egy jót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mekkora buli lehetne!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgyhogy, gyulaiak, kalózkodásra mielőbb fel(készülni)!</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115717-kalozok-a-lathataron" target="_blank"><b>Galéria és forrás itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-50399643082968898152017-08-29T16:34:00.000+02:002017-08-29T16:34:08.338+02:00Mágia és egészségforrás<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A Csigakert a szívünk csücske</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Az ember néha elcsodálkozik, mikről nem tud, pedig naponta elmegy mellettük, naponta találkozik velük.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Többször megállítottak már hátizsákos turisták a Csigakertben (ez az előnye annak, ha az ember gyalog közlekedik), hogy megkérdezzék, merre van a mágikus domb. Melyik domb?, kérdeztem első ízben vissza, mert azt hittem, félreértettem. De nem, mert azonnal jött a magyarázat is. „Hát az a domb, amelyikre ha felmegy az ember, meggyógyul, [és ha nem beteg?, kérdeztem vissza ismét], ha pedig nem beteg, akkor megőrzi az egészségét egész életében, mert csodatevő ereje van”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon szégyelltem magamat, hisz naponta átmegyek a kerten, és Gyula történelmét is tanulmányoztam már, de ilyen dombról még sosem hallottam. Sajnos nem tudom, vallottam be ilyenkor, mire ők: az interneten olvastuk (rákerestem, de nekem nem dobott ki semmit), és tovább erősítették, hogy bezzeg itt kell lennie. Megmutattam nekik, miről gondolhatják azt, hogy csodákra képes, néztek is az ujjam irányába, de nem igazán hitték el, hogy az lenne az, én meg vártam, hogy továbbálljanak. Miután ez is megtörtént, elolvastam, mit ír a domb mellett felállított táblán.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azt olvastam le róla, amit már tudtam. Hogy a mai park meg a környéke eredetileg a kastélytulajdonos birtoka volt, mesterségesen tenyésztett és szaporított vadakat tartottak benne, amint erre a környékbeli utcák nevei mindmáig utalnak, zöldséget és szőlőt termesztettek a területén, tavaiban halat, rákot és teknősbékát tartottak, hattyúkat pedig a víz színén, a főúri szemek szórakoztatására. Mindaddig, amíg ki nem épült a romantikus tájképi kert, közepén a kilátóval (bár nem tudom elképzelni, hogy a körülötte lévő fáktól meddig lehetett a csúcsáról ellátni), amelyhez csigavonalban íves sétaút vezetett fel. A bontások évtizedeiben színpadot tákoltak össze a helyére, s csak miután ez is kiesett a történelemből, létesült a ma is látható jelzésszerű tipegőút.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mágiáról és egészségforrásról sajnos nem tájékoztat az információs tábla. Ám ha az ember jobban odafigyel, mit miről olvasott, eszébe juthat, hogy a szent energiát a kunhalmok környékén érdemes keresni Békés megyében. Gyulának egyelőre még nincsen ilyen attrakciója.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115375-magia-es-egeszsegforras" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-62456752896045466062017-08-27T20:14:00.000+02:002017-08-27T20:14:56.224+02:00Becsengető<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Szeptemberi láz</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Gyere, nézzük meg, jó-e még rád a tavalyi egyenruha. A szeptemberi történet mindig ezzel kezdődött. Augusztus hol komoran, hol mélabúsan búcsúzott, ha sütött is a nap, már nem annyira barátságosan, mint júliusban. Jelezte, hogy jönni fog valami, ami megváltoztatja az életünket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És bizony, minden év szeptember elején felhúzták a lobogót az iskolaudvaron, mi pedig felsorakoztunk alatta. Feszes hajpánt a fejünkön, friss vasalási nyom uniformisunk lokniján. Aki tornacipőben jött, hallgathatta, mit nem illik. Pedig hát akkoriban nagy számba ment, ha menő sportcipőt tudott beszerezni a szülő a gyermeknek, és örült, hogy feldobhatta nyárvégi hangulatát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mert az első egy-két napon még valamennyire elviseltük az osztályt. Ragyogtunk a boldogságtól, hogy egy teljes évvel felnőttebbek és meghatározóbb tényezők lettünk, pedig dehogy, csupán két és fél hónappal. Elhittük, hogy az öregedés elmélyíti az intelligenciát, és reménykedtünk abban, hogy az új tanév sokkal könnyebb lesz az előzőnél. Meg sem fog kottyanni, vehetjük lazábbra a figurát. De nagyon gyorsan jött a felismerés, hogy csak gyűlnek a feladatok, az ismeretlenek és az intések.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ötödnap már nehezebben ment az ébredés, kedvtelenebbül cipeltük be magunkkal a súlyos felszerelést, és alig vártuk, hogy kicsengessenek. Már beszélni sem volt kedvünk egymással, kitörtek a veszekedések, felélénkültek az udvari csetepaték, megalakultak a klikkek, és a rend fenntartásáért a nevelők is lekenték az első pofonokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ám nem csak a tanügy, az időjárás is mindig kitolt velünk. Mire kiosztották a tankönyveket, és elmondták, hogy kössük fel a gatyánkat, ismét hétágra sütött a nap, strandolni lehetett volna, hegyet mászni, és rosszalkodni a parkban. A számonkérés azonban napról napra erőteljesebb és fenyegetőbb lett, oda kellett tapadni az íróasztalhoz, el kellett végezni a házikat, nem volt mese.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bár az azóta eltel esztendők alatt az uniformisok kifakultak, és a felnőttebbé válás lendülete is visszafogottabb lett, minden szeptember elején jó visszaemlékezni, felidézni az első iskolai napot, amikor élére vasalt egyenruhákban és telve szép reményekkel felsorakoztunk a nemzeti lobogó alatt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Képekkel itt!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-25899386835172199782017-08-25T20:01:00.000+02:002017-08-25T20:01:07.917+02:00„Ahol az ízek a régiek”, ott kolbászt is árulnak<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Belelapoztunk a Százéves vendégkönyvébe</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Sorozatunk címét a Százéves (Reinhardt) cukrászda vendégkönyvéből kölcsönöztük (most viszont, alkalmazkodva mai témánkhoz, kiegészítettük egy félmondattal). Az aranybetűs, keményfedeles zöld kötet a fizetővendégek 1954 és 1968 közötti bejegyzéseinek gyűjteménye, s a régiek közül sajnos az egyetlen, amely a Békés Megyei Levéltárban megőrződött az utókornak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Százéves cukrászda kuncsaftjai legtöbbször a hely patináját dicsérik, aztán a kávéját (!), ám amint a bejegyzésekből kiderül, az 1960-as évek elején a vendéglátóegység valami teljesen merésszel is megpróbálkozott. Mondhatnók, tett egy kísérletet, és kínálatába nemes egyszerűséggel beemelte Gyula városának leghíresebb falnivalóját, a kolbászt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ügyes döntés, jó húzás volt, az írott formában megőrződött vélemények legalábbis ezt támasztják alá. Az édesszájúak kimondottan örültek annak, hogy kolbászt is ízlelhetnek a különleges biedermeier környezetben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hogy meddig tartotta magát 1960. évi újításához a Százéves, nem derül ki a vendégkönyvből. Talán nem túl sokáig, hisz egy idő után elfogynak a vonatkozó utalások, senki nem tesz említést a cukrászdában árult kolbászról. Persze az is előfordulhat, hogy a Békés megyébe látogatók hozzászoktak ahhoz, hogy itt még a cukrászda is kolbászból van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A régiségek mellett az újítás, a „gyulai kolbász” is megérdemli az országos érdeklődést! – írta 1960. március 3-án egy névtelen, miután januárban az első ilyen bejegyzés megszületett. Egy hónappal később, április 6-án egy másik anonim is teljesen el volt ájulva a felhozataltól, amikor a következőket papírra vetette: „Itt található a legfinomabb gyulai kolbász”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Virág Etelka 1960. szeptember 25-i hozzászólásából pedig az is kiderül, hogy a felszolgált hústerméket még csak nem is mástól vásárolták, hanem maga a cukrászdavezető gyúrta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A hölgy így fogalmazta meg benyomását: „Gratulálok a főnök remekművéhez, a gyulai kolbászhoz”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mi is, utólag.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115645-8222ahol-az-izek-a-regiek8221-ott-kolbaszt-is-arul" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-970431197913377372017-08-23T09:39:00.000+02:002017-08-23T09:39:24.726+02:00Boszorkányok asztala<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Szörnyülködtünk egyet a Honvéd lakótelepen</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b>Az ember mindig és mindenütt találkozik furcsaságokkal. Néha még meg is ijed tőlük.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Persze nem azért látogattam el az egykori Kuznyeck, a mai Honvéd lakótelepre, hogy nagyítóval keresem meg azt a valamit, amitől halálra rémülhetek, de ha már beleütköztem, lefényképeztem az örökkévalóságnak. Sajnos kicsi a valószínűsége, hogy a városi térinstalláció halhatatlanságához kelleni fognak az én fotóim.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mert ezzel a találmánnyal is ugyanaz a helyzet, mint a betonból öntött virágtartókkal: stabil és strapabíró, kétszeresen is ember a talpán, aki szét tudja szedni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De hogy miről is van szó? Egészen pontosan én sem tudom, csupán hozzávetőleges magyarázatot adhatok. Legkifejezőbben azt mondhatnám, olyan mint a… Mint A hallgatás asztala (lásd Constantin Brancusi világhírű asztalát). A folytatást pedig Önökre bíznám, ha korrekt szeretnék lenni. Feltételezem, a környékbeliek, a „kuznyeckiek” használják is valamire. S erről olvasóink is azonnal meggyőződhetnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szóval ez a valami ott, a Kuznyeckben, távolról vicces boszorkányasztalnak tűnt, amit csinos kis ülőalkalmatosságok (összesen hét a hét gonosznak!) vesznek körül, hogy az, akinek éppen játszadozni van kedve, ne állva lásson neki. A részletes leírás pedig bizonyára ismert: a középső szerkezetet, az asztallapot (ezt este mindig hazaviszik, hogy ne lopják el) meg kell pörgetni, s miután leáll, megmutatja a jövődet, megjósolja, mekkora szerencsétlenség vagy éppenséggel mekkora szerencse vár rád. Amennyiben jól emlékszem, pontban éjfélkor kell ezt csinálni, kizárólag akkor kapsz csak helyes választ. Délután hiába is ülnél le az asztalhoz, hiába hoznád mozgásba, mert pofátlanul félrevezetne.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A nagy melegben az is átvillant az agyamon, hogy biztosan szökőkút.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">De aztán közelebb mentem, és azt láttam, hogy az illető utcai bútorzat inkább alkalmas uzsonnázásra, kártyázásra, sakkozásra, a civilizált társasági élet művelésére, mintsem paranormális jelenségek elkövetésére (nem is tudom, miből gondoltam, hogy annak idején a Kuznyeckben csak úgy, nyilvánosan bárkinek varázsolnia lehetett). Időközben a reggeli kávézás lehetőségét is elvetettem, mert amikor ezt a közösségi helyet kialakították, ébredés után megengedhetetlen lett volna kiülni a térre egy csésze fekete mellé, s ott elfecsérelni a pártállam drága idejét. Hát nem. Ilyen megfontolásból vált esélytelenné a boszorkányasztal elmélete is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgyhogy közelebb mentem, egészen közel, szó szerint fölé hajoltam, hogy kipróbáljam, milyen lehet elfogyasztani a Kuznyeckben, a későbbi Honvédben a hamuban sült jó magyar tepertős pogácsát. Ekkor derült ki, hogy rossz, mert az asztal valójában nem is asztal, inkább szeméttároló, amiről nem is tudom, ki tehet, ha nem az ott lakó, aki beledobálta a hulladékát, hogy aztán semmire se tudja használni a hasznos kikapcsolódásának szolgálatába állított alkalmatosságot. Mert azt nem hiszem, hogy van annyira erős gyomra bárkinek is, hogy körbeülje és nézegesse a szemetet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kérdezném tehát: mi értelme volt ezt a bűnt elkövetni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115589-boszorkanyok-asztala" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-84679226216324648862017-08-20T07:30:00.000+02:002017-08-20T07:30:00.283+02:00„Ahol az ízek a régiek” (2.)<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Belelapoztunk a Százéves vendégkönyvébe</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Sorozatunk címét a Százéves (Reinhardt) cukrászda vendégkönyvéből kölcsönöztük. Az aranybetűs, keményfedeles zöld kötet a fizetővendégek 1954 és 1968 közötti bejegyzéseinek gyűjteménye, s a régiek közül sajnos az egyetlen, amely a Békés Megyei Levéltárban megőrződött az utókornak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mai idézetünket remélhetően senki nem érti félre, hanem épp ellenkezőleg, sokakat megnevettet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy magát nemes egyszerűséggel gyulai úrfinak nevező cukrászdavendég a következőket jegyezte be tréfás kedvében (és versbe foglalva) a Százéves vendégkönyvébe:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">„A pincér öltözetét kéne megújítani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rövid nadrág helyett hosszút vegyen</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">S hogy a kedve is jobb legyen”.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jóllehet a névtelenségbe burkolózó poéta sorait nem látta el évszámmal, a háromsoros előtt álló, és az utána következő vélemény datálása alapján arra következtethetünk, hogy költeménye 1961 nyarán született. Arra nézve viszont nincsenek ötleteink, hogy a pincér miféle rövidnadrágban szolgálhatott fel a híres Százévesben. Talán olvasóink közül valaki még emlékszik azokra az időkre, s bennünket is fel tud világosítani a formabontó egyenruha dolgában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115463-8222ahol-az-izek-a-regiek8221" target="_blank">Tovább</a>...</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-67265951695833122782017-08-18T09:27:00.000+02:002017-08-18T09:27:01.895+02:00Nem e világi dolgok<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A vasútállomáson láttuk</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Nyáron szép, mert színes, télen ronda és szürke, kézi hulladék tárolására alkalmas edénynek használja az ember, néha hajléktalanok, macskák és kóbor kutyák alszanak benne. Mi ez? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ez a betonból öntött virágtartó, amellyel szovjet mintára a szocializmus tette élhetetlenebbé önmagát a keleti blokkban, arra hivatkozva, hogy az egységesített kemény rendszernek uniformizált kemény városdíszekre van szüksége (pedig frászt, olcsón előállították, és ennyi). Volt, hogy bírta a terhelést, máig ép, és úgy tűnik, megsemmisíthetetlen, atombombával sem verhető szét (a fajtáját biztosan az NDK-ban gyártották), de volt, hogy néhány év alatt a teljes találmány szétporladt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem tudom, örülnünk kellene-e a pusztulásnak, hisz a széttöredezetteket is sokáig viselték még a közterek, funkciójuk már nem volt, kivéve az, hogy tartották a lelket a szocialista betonvárosban, beleillettek a betonképbe. Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Szolnokon és Tatabányán találkoztam még velük nagy számban az elmúlt években, mostanság pedig Gyulán is felkeltették a figyelmemet, amin nem is csodálkozom. Az lenne a meglepő, ha pont Békés megyébe nem jutott volna a mindenkire ráerőszakolt betoncsodából.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szívesen megkérdezném az akkori városi főépítészt, mi a véleménye erről a csúcstermékről. Nem hinném el, ha azt mondaná, hogy amikor kihelyezték, még szép volt, időközben csúfult meg. Ezt már csak azért sem hinném el, mert láttam néhány újat is, és láttam a képeket, amik a panelrengetegek átadását örökítik meg. Ha jók az információim, nincs elveszve az ügy, hisz létezik már olyan festék, ami hathatna rájuk. A fővárosban lelkes és önkéntes művészetis diákokkal gyógyítgatják tehetségápolás címszó alatt a népköztársaság örökség okozta sebeket. Jászberényben a szintén betonból emelt víztorony alját tették valamennyire elviselhetővé némi sminkkel (az ember ne emelje fel a tekintetét, ne nézzen az ég felé, s akkor nem látja a borzalmas folytatást).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Aki viszont szereti a betonból gyúrt virágtartókat (valamiért, talán azért, mert az ifjúságát konzerválják, vagy egyszerűen csak azon okból, mert a csúnyát szereti), az most összecsaphatja a két kis tenyerét, hisz elárulom neki: egyelőre semmi remény arra, hogy az öntöttbetonkelyhek végleg eltűnjenek a föld színéről, hisz a szocializmus ilyen tekintetben bizony előrelátó volt, és nem öt évben, hanem ötvenötben gondolkodott. Annyi virágtartót gyártottak le ugyanis betonból, hogy ötvenöt évig még simán ki tudnák elégíteni a teljes ország erre irányuló szükségletét. Akit érdekel: vannak helyek, ahol még árusítják. Például az egyik pályaudvaron! Jelképes összegért, lukas zsebekhez méretezve.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És mivel valami széppel szeretném mai jelentésemet befejezni, megjegyezném, nyáron annyira nem is zavarnak, hisz egy-egy ilyen monstrumba olyan virágkompozíciókat terveznek és ültetnek bele a gyulai kertészek, hogy sokszor el sem hiszem, hogy evilági dolgot látok. Javasolnám, sétáljanak, biciklizzenek el Önök is az állomásig, nézzék meg élőben, milyen gyönyörűek. Útközben is legyenek figyelmesek, mert a sugárúton, miközben ötvenöt éve erre haladt a kamion a szállítmánnyal, a sok-sok virágtartóval, itt-ott lepotyogott egy-két beton a fedélzetről, és jól beleragadt a fűbe, mert azóta is ott van, bírja a strapát, ellenáll a változásoknak, és szaporítja a szabadtéri múzeumi tárgyak számát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115522-nem-evilagi-dolgok" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-17024945724112093232017-08-17T08:48:00.000+02:002017-08-17T08:48:10.769+02:00Sissi, a sokarcú<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A Csigakertben hallottuk</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Kit ábrázol a gyulai Erzsébet-szobor? A kérdésre sokan sokféle választ adtak a Csigakertben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az idei nyár is egyértelművé tette, hogy a gyulai szállodaváros egyik legkedveltebb kikapcsolódási pontja a Csigakert (ezt a lapunkban közölt tudósítások többször is megerősítették), ezen belül pedig az Erzsébet-szobor körüli pihenő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az is bebizonyosodott, hogy a Sissit mintázó térplasztikához nem csupán díszítőelemnek kerültek ki az ülőalkalmatosságok, hanem határozott céllal, hisz használati (tárgyi) és szellemi értékük is van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Persze nem volt mindig mindkettő foglalt, amikor arra jártunk (naponta többször is), egyikük viszont biztosan. Akik pedig helyet foglaltak rajta, pihentek is, meg nem is, olyan értelemben, hogy idejük nagy részét itt elmélkedéssel töltötték, miközben tekintetük a kompozíciót pásztázta. A gyönyörű összképet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A kérdés, amely mindannyiszor elhangzott: ki volt ez a nő? A válaszadók pedig mindig tudták, hogy ki. Mindenki szerint másvalaki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Éspedig Erzsébet volt</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">1. a park letéteményese (egyfajta főkertésze, mecénása),</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2. a fürdő első tulajdonosa és igazgatója,</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">3. a gróf felesége, a hercegnő,</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">4. a román királyné,</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">5. az az erdélyi grófnő (vagy királynő), akiről filmet is forgattak, mert nagyon szerette az elesetteket, a szegényeket és a magyarokat, akiket ő telepített be Gyulára, ahol a kastélyban lakott, amikor a férjével idejöttek vadászni,</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">6. Magyarország királynője, Szent István felesége.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Akadt, aki azt mondta, Erzsébet egy olyan Habsburg királyné volt, aki magyarnak vallotta magát, sokszor járt Gyulán, ahol gyakran időzött a szobor mögött látható fa alatt, amit ő ültetett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mert a történelem már csak ilyen, csöppet sem unalmas és véges, inkább hajlékony és határtalan, tetszés szerint idomítható: azzá tesz mindenkit, aminek látni szeretnék. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115436-sissi-a-sokarcu" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-82969980735777553782017-08-15T09:37:00.000+02:002017-08-15T09:37:06.032+02:00Apa mindenekfelett: mélabús magyar költészet világzenére és tánckarral<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Szabó Balázs férfiközpontú története fájhat a nőnek</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Szabó Balázs zenéje és a Magyar Állami Népi Együttes gyulai fellépése sokak érdeklődését keltette fel. A július 9-i tószínpadi előadás azonban mégsem hozta meg azt az áttörő sikert, amelyre számítani lehetett. Ám nem azért, mert a művészek csapnivaló előadást mutattak be, hanem azért, mert elérzékenyítettek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És talán azért sem, mert amit a budapesti együttes bemutatott, túlszárnyal a hagyományos népi táncjátékon. Az apám ablakából az ég elsősorban költészet, amit most a kortárs tánc nyelvén láthattunk. Volt benne bábjáték, és volt benne tradícióápolás is. Zenéjét és szövegét Szabó Balázs írta, rendezőként is ugyanő mutatkozott be a nagyérdeműnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A történet az apának a fiúgyermekek életében betöltött szerepét boncolgatja. Női szemmel nézve fáj is, amikor elhangzik, hogy az anya a végtelen szeretet, a gondoskodás, de azért mégis az apa az, aki végigvonul, és csendjével, cigarettaillatával, titokzatos, szinte isteni kvalitásaival betölti a füstszínű teret. Ő a példakép, a kisfiú őt utánozza minden mozdulatában, hozzá hasonul. A tükörből is az apa néz vissza, nincs menekülés. A fiúgyermeknek ez az élete, ez a sorsa, őt lesi minden mozdulatában, ő a kezdet és a vég.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A táncjáték, amely a falusi környezetből átvezet a városba, csupán jelzésszerűen őriz meg népi elemeket, ezeket vegyíti a szalontánc és a balett jegyeivel, ezzel is jelezve, mit lát az apa ablakából a fiú, ha kitekint rajta. Már nem azt, amit régen. Nyugalmat, természetközeliséget szinte egyáltalán nem, a gyermekkori horgászatok is elhalványulnak, a békák és egyéb vízi élőlények felegyenesednek, talpra állnak, szoknyát és nadrágot öltenek, metrók és villamosok után rohanó, városiasodó félparaszt polgárokká formálódnak a komor tömegben. Ugyan még magukban hordozzák felmenőiket és az ő kultúrájukat, de már csak nyomokban, egyre halványabban. Minden csupán egy váz, még a vászon nélküli esernyő is, hasznavehetetlen modern kori vívmány. A multifunkcionális, mindenre használható, cirkuszi mutatványra és rúdtáncbemutatóra egyaránt megfelelő egydarabnyi díszlet sem lenne több a semminél, ha nem állítaná kihívás elé a népi együttes tagjait, akik a szerkezet két ellentétes oldalán egymás tükörképeként járják el táncukat. Zseniális, ahogyan a párhuzamosságot betanulták, amiként tizedmásodpercre pontosan másolják le párjuk mozdulatait.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A végtelenbe kiterjedő, s az emberiség történetében folyamatosan ismétlődő, minden egyes halállal és születéssel előröl kezdődő apa és fiú históriáját egy jelzésszerű ablakból nézhetjük végig, amely értelmezést és funkciót is vált, mert sokszor tűnik inkább tévé-, vagy ha nagyon aktualizálni akarunk, intelligens táblagép- és okos telefonképernyőnek, néha féltve őrzött fényképalbumnak, belőle jönnek elő a figurák, akik kifogástalan, tűpontosan összehangolt műsorral kápráztatják el a nézőt. Produkciójukba művészi erővel épülnek bele a jelképek (a bakancs, a víz, a halász, a madár, az életfa, a bot, a kép a képben). Épp emiatt szerethető ez a társulat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Magyar Állami Népi Együttes sosem okoz csalódást, ha arról van szó, hogy meg kell mutatni, mi a művészet. Előadásaik kivétel nélkül magas színvonalúak, szimbólumokra épülők, esztétikusak, kidolgozottak, jól kigondoltak és elgondolkodtatók.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A pestiek pedig ezúttal is feladták a leckét, nem csupán a vidéki műkedvelőknek, hanem saját maguknak is. Hisz a mobilváz, amelyre felépül a történet, gyakran kap túl nagy jelentőséget a műben, megbénítja a folyamatosságot, állóképet eredményez, összezavar. Aki nem a nézőtér közepén foglalt helyet, pont azt nem látta, amit kellett volna: az összképet. Csak a rámából, képeskönyvből kihulló részletek jutottak el hozzá, itt-ott egy-egy láb, kéz, fej, lelki szemeivel ezekből rakhatta össze a kompozíció egészét. A megbocsátható technikai baki azonban belefért a nyáresti szórakozásba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A múltba tekintést erősítő kellemes tónusok és koreográfiák amúgy is minden tévedést feledtettek. A kisfiút egy bábfigura alakította, és ezzel összművészeti jellegűvé emelte a darabot, a filmbejátszás viszont az 1970-es éveket, a régit, az elavultat, a recsegő-ropogót hozta vissza napjainkba, hogy a felnőtté vált, időközben megöregedett fiú általa közvetítse felénk emlékeit. Ez a megoldás sajnos nem találta meg a helyét az alkotásban, Gyulán biztosan nem. Éppúgy, mint az ablakkeret, egy idő után zavaróvá vált.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Volt még valami, ami egyeseket láthatóan elszomorított. És ez maga Szabó Balázs. Hisz aki érte váltott jegyet a tószínpadra, nem járt jól, ebben a felállásban őt ugyanis nem hallhatta, ellenben találkozhatott Szoboszlai Balázs és Bognár Szilvia énekhangjával. Zenéből is kaphatott élőt is, meg gépit is, és a kettőt együtt is meghallgathatta. Az alternatív muzsika mindenesetre beleillett a környezetbe, s ha akadt olyan jegyvásárló, akit a tánc nem érintett meg, nem kellett azzal hazatérnie, hogy nem azt kapta, amit várt. Az üzenet és a tanulság ez: tessék csak lassan gyulaiként is hozzászokni a 21. századi értelmezésekhez, tessék elszakadni a csipkés-törékeny polgári világtól, tessék megtanulni, hogy a művészet az művészet, nem szappanopera.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az előadás megszületésének körülményeiről és személyes indíttatásáról Szabó Balázs azt nyilatkozta: nem tagadja, hogy saját életéből, megtörtént eseményekből merített ihletet. A többi költészet, kisebb mértékben dráma. A dallamsorok mélabús hangulatát a darabban vicces jelenetek oldják fel, a nők boszorkánnyá változnak, a férfiak hétköznapi hősökké, akik a remélt és várt kanásztánc helyett nem túl nagy lelkülettel próbálják felásni a kertet, de nem igazán megy nekik, inkább legurítanak egy kupica pálinkát, és elsietnek mulatni. Mennyire ismerős…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az apám ablakából az ég című produkcióban a tréfákkal oldott szomorkás alapmotívumban nincsenek konfliktusok, nincs finálé, mert a befejezés egyben kezdete is az újnak, ez pedig felelevenítése a réginek. A fiúnak is lesz egy fia, s neki is lesz majd egy másik, ami közös bennük, hogy mindenikük az apa nyomdokaiba lép. A tömény színházzal és könnyed szerelemmel dúsított táncmű elsősorban a szemre, utána az érzelmekre hat, sikeresen, mert néhányan Gyulán is elsírták magukat. A könnyek elerőtlenítették a tapsot, amely ennek folyományaként nem eredményezett ráadást.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115424-apa-mindenekfelett-melabus-magyar-kolteszet-vilagz" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-23946723054292972292017-08-11T18:47:00.000+02:002017-08-11T18:47:23.633+02:00Gyulaiságunk: Becsy András, Sándor László és Pfeff Márton a Ladics-házban<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b>Egy író, egy fotográfus és egy zenész válaszolt Fodor György gyulaiságunkkal kapcsolatos kérdéseire július 10-én, csütörtök este az Értékeink alcímű beszélgetés-sorozat keretében a Ladics-házban.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Megmutatták a kultúra gyulaiságát</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kiss János, a Gyulai nyár című rendezvény július 10-i összejövetelének szervezője a Ladics-házi est bevezetőjében elmondta, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. célja, hogy a Gyulára látogató turistáknak megmutassa, milyen kulturális élet zajlik a városban. Számba véve a jelenlévőket azonban azt tapasztalta, a legtöbben gyulaiak, az eredeti szándék ennélfogva mellékessé vált.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor először meglátta a Ladics-ház udvarát, folytatta Kiss János, azonnal megfogalmazódott benne, a hely olyan típusú rendezvényekért kiált, amelyek összehozzák az irodalom és a művészet különböző ágainak képviselőit. A borkóstolóval kiegészített július 10-i találkozóról pedig ennyit osztott meg a közönséggel: az ötlet otthoni csendes magányában merült fel benne. Arra gondolt, olyan barátokat kéne összetoboroznia, akik egyazon korosztályhoz tartoznak, együtt szocializálódtak és együtt indult el a karrierjük. Így került be a meghívottak közé Becsy András kétkötetes szerző, Sándor László, akit zenészként ismert meg, de ma már fotóművészként kell bemutatnia, és Pfeff Márton basszusgitáros, aki több zenekarban is játszott már, ezek közül a legfontosabb, amelyben a legtöbbet mozog, a Borsodi Blues Collective. A három fős körbe két közreműködőt is meginvitált: Beszterczey Attila színművészt, hogy részleteket olvasson fel Becsy András könyveiből, és Fodor György magyar irodalom szakos pedagógust, lapunk munkatársát, hogy irányítsa, vezesse a beszélgetés fonalát, legyen az est alfája és omegája.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Gyulainak lenni és maradni</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Ladics-házi vendégek kibontakozása előtt a publikum egy ügyesen kifeszített vásznon megtekinthette Sándor László fotó-összeállítását, és közben meghallgathatta Pfeff Márton gitárjátékát. Ezt követően Fodor György megjegyezte, történelmi pillanatok következnek, majd miután bevallotta, hogy lokálpatrióta, megkérdezte, mit jelent a meghívottaknak Gyula, mit jelentett régen, mit jelent ma.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elsőként Sándor Lászlóhoz fordult. A fényképész arra tért ki, hogy mindenekelőtt emberekhez, arcokhoz köti a helyet, a barátjaihoz, másodsorban az Élővíz-csatornához, amelynek a partján felnőtt. Ugyanitt nőtt fel Márton is. A zenész arra emlékezett vissza, mennyire jó volt közel lakni Lacihoz, mert nem kellett messzire cipelni az erősítőket. András a belvároshoz kötődött, a belváros volt a mindene, és ezen belül is a 4-es ábécé, amely a lakásuk alatt helyezkedett el, ahol naponta vásárolt, név szerint mégsem ismerte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mielőtt még a nosztalgia fonalába teljesen belebonyolódott volna a társaság, Fodor György afelől érdeklődött, miért jönnek vissza Gyulára az emberek, a helyi születésűek, megragadható-e valamilyen formában a gyulaiság. András szerint nem biztos, hogy visszajönnek, de az tagadhatatlan, hogy Gyula egy nagyon speciális város, a Tiszántúl kincsesládája, amelynek falai között teljesen más felnőni, mint a többi városban. Például azért, mert van itt egy vár, ami egy nagyon fontos tényező, jóllehet éveken át ő sem vette észre. Fontos, mert a messze földön is híres mesés település az erőd körül létesült, mindenik szálával hozzá kötődik, ragaszkodik, nélküle nem létezne. Egyik német ismerőse csodálkozott rá egyszer, hogy ide, a síkvidék közepére miért építettek várat, hisz nálunk csak magaslatokon látni ilyet. Becsy András szerint ez is sokatmondó.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Meghatározó tehát a tér, és meghatározó az idő, amelybe belenőtök. De vajon meghatározó-e, hogy voltak-e példaképek, akik elindítottak titeket a pályán? Így Székely László, akinek van egy bankelőtti lábnyoma, kis köve. A baráti egymásra találásból fakadt-e bármi is? – fogalmazta meg az újabb személyes vallomásokat elindító gondolatát Fodor György.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>A buta rockon túl </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mártonnak erről azt jutott eszébe, hogy mind Gyulán, mind Békéscsabán rendkívül pezsgő volt a zenei élet annak idején. Izgalmas, érdekes és egyben minőségi muzsikát többen és többféleképpen is játszottak, ezek közül kiemelkedett a Névtelen Nulla, a Kamarilla és a kísérletező Abigél. Tudva, ismerve más régiók zenei világát, ahol a buta rockon kívül nem szólalt meg egyéb, Gyula szigetet alkotott, itt a muzsikusok testközelben játszottak. Az ő indulását ez a gazdag adottság határozta meg, nem a véletlen, vélte Márton.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felidéződött Sándor László 2012. évi Zene című tárlata is, amelyet Kukár István nyitott meg. Ennek mentén Fodor György azt szerette volna megtudni, le lehet-e fotózni a zenét, van-e köze a hullámokhoz. László erre kicsit magába szállt, és felidézte: a Zene története azzal indult, hogy Zuglóban, ahol jelenleg él, havonta egyszer lejárt egy dzsesszklubba fényképezgetni. A látogatásokból és részvételekből összegyűlt egy jelentős mennyiségű anyag, amelyek között bemozdult képek is akadtak szép számmal. Ezek fejezik ki leginkább a zenét. A zenész mozgása. Ilyen egyszerű. Aztán hozzátette: a monokróm technikát nem azért részesíti előnyben, mert kvázi művészibb, hanem azért, mert a szín elviszi a figyelmet. Képei csak akkor nem fekete-fehérek, ha maga a szín többlettartalmat hordoz, van kiemelt értelme.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Egy monokróm világ</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Becsy András ettől kicsit másképpen látja ma is a világot, ezért amikor fedőlapról van szó, gyakran mond ellent Lászlónak. Régóta ismerik egymást, első könyvének borítójára is Sándor Lászlótól kért fotót, színeset, mert a kiadója francia licensz alapján nem fogad el másmilyen fényképet. Ebből adódott köztük a vita, s a felvetés, hogy a kiválasztott monokróm fotót nem-e lehetne kiszínezni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Pfeff Mártonnak a Békéscsabai Jókai Színház biztosította eddig a legváltozatosabb feladatokat, már ami a műfajok, a stílusok és a feladatok sokaságát illeti, de dolgozott már hajón is, ahol szintén mindent tudni kellett, és életében egyszer egy nyíradonyi lakodalmat is bevállalt. Többet nem művel ilyet. Ami jelenleg kielégíti, az a Borsodi Blues Collective, az új irány pedig az ambientális zene, amelyből Beszterczey Attila felolvasása után adott egy kis ízelítőt. A diófa alatt kifeszített vászon is kapott még egy lényeges szerepet, amikor egy 1996. évi házikoncert máig rejtve maradt árnyalatait vetítették le a nagyérdeműnek. Néhányan magukra is ismertek a régi Abigéles felvételen, néhányan már nem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az Abigél kapcsán Szabó Magda írónő is szóba került, akihez Becsy Andrást rokoni szálak kötötték. Mint mondta, csak kétszer találkoztak, az első részleteire nem is emlékszik, a másodikra a csabai színházban került sor Az a szép fényes nap című dráma bemutatóján. Nagyapja halála után a családtól örökölt ugyan pár levelet, az írói hagyaték azonban nem befolyásolta pályáját. Szerzőként több folyóiratban publikál, ám egyik csoportosulásba, egyesületbe sem tartozik, noha a jelen épp azt követeli, hogy egyetlen klikknek, tömörülésnek légy a tagja. És igen, Shakespeare iránti érdeklődését Szabó Magdának köszönheti.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Hát igen, az anyagi sikerek...</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A három gyulai végül azt is kifejtette, hogy sorsának alakulásával elégedett, sikereivel is, ha ismét választhatna, akkor is maradna jelenlegi hivatásánál. Egyikük sem hiszi azt, hogy pályát tévesztett. László ugyan irigyli festőtársait a megjeleníthető végtelen tematika miatt, átigazolni ellenben nem akar. András gitározni tanul, és már tud hat akkordot, de nem készül előadóművésznek. Ellenben: színházi zenés produkcióban szívesen vállalna szövegírást, annak reményében is, hogy „anyagi” sikerekben picit utolérje Andrew Lloyd Webber musicalszerzőt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A kötetlen beszélgetés és borozgatás előtt a meghívottaknak azt kellett még elárulniuk, ki az, akinek elsőként kikérik a véleményét munkájukról. Becsy András Pécsi Györgyinek, a Kortárs című periodika szerkesztőjének mutatja meg először az írásait, Sándor László önmaga dönti el, mit tart közlésre alkalmasnak (persze kikéri fotós kollégáinak véleményét, többek között munkatársainkét, Rusznyák Csabáét és Pénzes Sándorét), Pfeff Márton pedig, amennyiben teheti, akkor mindenkihez eljuttatja újdonságait, és egyedül is kiáll muzsikálni, nem tart a kritikától. Szokásaiban, módszereiben tehát biztosan különbözik a három gyulai gyulaisága, ha származását nézve nem is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115416-harom-gyulai-harom-megkozelitesben-a-gyulaisagrol" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-70586751497281256262017-08-08T19:30:00.000+02:002017-08-08T19:30:25.154+02:00Kié volt az emlékkönyv?<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Az újvidéki dalkör gyulai kapcsolatait keresik</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Lapunk olvasóinak segítségét kérjük annak felderítésében, lehetett-e bárminemű személyi kötődése Gyula városához az egykori újvidéki Polgári Magyar Daloskörnek. Aki tudja, jelentkezzék!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2010-ben egy budapesti antikvárius könyveket vásárolt Gyulán, többek között Tolnay János Noviszádi Polgári Magyar Daloskör Emlékkönyve (1897–1938) című kötetét, amit 2010 áprilisában egy budapesti könyvaukción jó áron eladott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ennek kapcsán kereste meg a Gyulai Hírlap szerkesztőségét Wagner Károly, aki úgy gondolja, az emlékkönyv nem véletlenül került városunkba, hanem annak köszönhetően, hogy egykori tulajdonosa szoros kapcsolatban állott az újvidéki kórussal, amelynek egyik alapítója és elnöke a levélíró nagyapja, dr. Wagner Károly, Újvidék 1914 és 1924 közötti tiszti főorvosa volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Wagner Károly úr megkeresésében Tomka Lászlóra is hivatkozik, aki a Szabadkán kiadott Magyar Szó 2007. október 19-i számában felsorolta az alapítók neveit, és úgy véli, egyikük biztosan rokoni szállal kötődik Gyulához, ha nem is itteni születésű. A lapban említett személyek a következők: Győri László, id. és ifj. Szalkay János, Szalkai Pál, Takács Gyula, Simon Nándor, Uglyesics Milutin, Seidel Péter, dr. Belohorszky János ügyvéd, Zambauer Ágoston, Harsányi Elemér, Harsányi Kálmán, Lovrekovits Ferenc, Wachtl Imre, dr. Wagner Károly, Nagy Sándor, Hainiss Gyula és Tomán Sándor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Keresési támpontként felvetettük a Gyulához és az Erkel családhoz kötődő országos dalárdamozgalmat, az időnként megrendezett kórustalálkozókat és a régi idők emberének kapcsolatrendszerét, ám ez is elenyésző támpont annak a személynek a felderítésében, akiről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy volt egy újvidéki albuma, amin évekkel ezelőtt túladott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az elsőszámú kérdés tehát, amelyre választ várunk: kié volt a Gyulán 2010-ben vásárolt emlékkönyv? A második: milyen kapcsolatban állt a daloskörrel a díszes kiadvány akkori tulajdonosa?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amennyiben vannak erre vonatkozó információik, kérjük, keressék meg szerkesztőségünket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115364-kie-volt-az-emlekkonyv" target="_blank"><b>Forrás itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-26648896569502692442017-08-04T15:14:00.000+02:002017-08-04T15:14:01.953+02:00„Ahol az ízek a régiek”<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Belelapoztunk a Százéves vendégkönyvébe</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">Új sorozatunk címét a Százéves (Reinhardt) cukrászda vendégkönyvéből kölcsönöztük. Az aranybetűs, keményfedeles zöld kötet a fizetővendégek 1954 és 1968 közötti bejegyzéseinek gyűjteménye, s a régiek közül sajnos az egyetlen, amely a Békés Megyei Levéltárban megőrződött az utókornak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A kordokumentum értékű véleménytárat Jánosi Imre cukrászmester (és kerékpárversenyző!) ajándékozta az archívumnak 1971-ben. És bár a vendégkönyvbe nem írt minősítést saját készítményeiről és a kiszolgálásról (ezt megtették helyette a kuncsaftok), 1947. október 1-jén a következőket fogalmazta meg Visszaemlékezéseim címmel:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">„1907-től 1945-ig voltam tulajdonosa e cukrászdának, de sok munkám között nem tudtam felfedezni muzeális értékét és szépségét. 1947-ben megvette tőlem Jánosi Imre feleségével, Feledy Liával. Művészi érzékükkel hamarosan felszínre hozták régiségi jellegét, melyet szakértő egyének dicsérete követett, és így a kedves vendégek elismerésével kapta a Százéves cukrászda nevet. Ódonsági muzeumális értékét ma féltő gonddal őrzik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Most búcsúzom e cukrászdától, melyhez oly sok szép és boldog emlékeim fűződnek, melyeket kedves vendégeimnek szeretettel köszönhetek.”</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Idézett gondolatait a mestercukrász egy kisebb papírlapra jegyezte fel, vagy egy korábbi vendégkönyvbe, ahonnan a későbbiekben kivágta, majd beleragasztotta a levéltárnak szánt ajándékkötetbe, amelyből a „köszönömök” számos izgalmas változata kívánkozik a Gyulai Hírlap olvasói elé (akadt, aki még verset is komponált a cukrászda asztalánál). Mi eleget teszünk ennek az óhajnak, és lapunkban időnként helyet biztosítunk egy-egy izgalmasabb, mosolyt fakasztó, vagy éppenséggel ledorongoló értékelésnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">U. i.: A hiteles ízfokozás kedvéért nem vennénk rossz néven, ha olvasóink kisegítenének bennünket egy-két régi, régebbi, új, vagy akár egészen friss „százéves” képpel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;">A felhasznált képek forrása: Halmos Béla fényképe 1958-ból a katolikus plébániatemplom tornyából (MNL Békés Megyei Levéltára)és dr. Földvári Árpád felvétele Jánosi Imre mestercukrászról (Hungaricana, évszám nélkül)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/115266-8222ahol-az-izek-a-regiek8221" target="_blank">Tovább</a>...</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0Gyula, Magyarország46.6473027 21.27842550000002646.4728437 20.955702000000027 46.821761699999996 21.601149000000024tag:blogger.com,1999:blog-2262594976769118632.post-16782903889359879782017-08-02T19:07:00.000+02:002017-08-02T19:07:14.666+02:00Tévedni emberi dolog, de a nemzetközi porondon megengedhetetlen<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: inherit;">Kísérletezett a Harag György Társulat a Shakespeare fesztiválon</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;">A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabját hozta el a nemzetközi gyulai fesztiválra. A darabot a tószínpadon adták elő július 16-án, vasárnap.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Félórás csúszással álltak színpadra a Szatmárnémetiből érkezett művészek vasárnap este. A kezdésig teljesen besötétedett, ami javára vált az előadásnak, a kellemesnél kicsit alacsonyabb hőmérséklet azonban épp ellenkezőleg, hisz már a szünetben sokakat hazazavart.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Harag György Társulat tavaly mutatta be Benedek Zsolt új Shakespeare-fordítására épített darabját, a Tévedések vígjátékát a hagyományostól kicsit eltérő előadásmódban. A teátrum honlapjáról kiderül, a rangos romániai rendezőnek, Bocsárdi Lászlónak ez az első szatmári munkája, egyfajta kísérlet, ami kockázatot is jelentett. A társulat képességeinek ismeretlensége ugyanis számos problémát előhívhatott, amiként ez be is következett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Shakespeare alaptörténetét bizonyára minden színházba járó és irodalomkedvelő ismeri, ezért (és a terjedelmi korlátok miatt) ennek részletezésétől eltekintek. Az sem titok, hogy a tévedés, amely életben tartja a darabot, egyértelműen Shakespeare zsenialitásának köszönhető. Bravúros megoldásait még egyetlen színműíró sem tudta túlszárnyalni, pedig a működése óta eltelt jó pár évszázad. Annyira életképesek és kimagaslók, hogy bárhol bármikor önmagukban is megállják a helyüket, nem szükséges hozzá sem díszlet, sem jelmez. Amennyiben viszont színre kerülnek, és így előszóhoz, előadókhoz kötöttek, elkerülhetetlen a színészi teljesítmény. Az a feltétel, az az egyetlen egy, ami a vasárnapi előadásból hiányzott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A tószínpadon tapasztalt lendületlenség, a rengeteg álló, bekövesedett helyzet képtelennek bizonyult fenntartani a jövőbe tekintő rendezést. Néhány kivételtől eltekintve a szereplők nem tudtak azonosulni szerepeikkel, nem lelkesedtek azért a feladatért, amit rájuk bíztak, inkább megrögzötten ragaszkodtak szokásos manírjaikhoz, és nemhogy kiléptek volna régi önmagukból, inkább halmozták, mélyítették a holtpontokat. A vígjáték inkább kínjátékká vált ettől, és számos olyan pillanatot generált, amikor csak azt az egyet akartuk, hogy végre legyen vége.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csapatjátékot és összjátékot ezúttal nem kaptunk. A szájak nem nyíltak ki rendesen, a szemek nem nedvesedtek be az átéléstől, a sírás nem járt könnyel, és a düh sem tombolta ki magát. Egyetlen percig sem hittük el, hogy amit látunk, az a valóság. Hogy ilyesmi is megtörténhet a fesztiválon. Volt persze olyan jelenlévője is a társulatnak, aki vitte, cipelte, vonszolta volna magával a többieket, de sajnos ehhez sem volt elegendő energia, a semmiből mindig előbukkant egy akadály, amelybe mindenki belebukott. A lábak belefáradtak a teherviselésbe, a testek összeomlottak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy tűnik, a Harag György Társulat nem nőtt még fel a kortárs darabokhoz, nincs meg hozzá a kellő gyakorlata és rafinériája. A kortárs vígjátékhoz sajnos egyáltalán. Nem vált be az a próbálkozás sem, hogy a modernséget majd megalapozza a minimalizmus, a dekoráció teljes hiánya (érdekes, mert a produkciónak díszlettervezője és díszlettervező asszisztense is van!), az utcai szerelés, amely megragadt a klasszikus újraértelmezések szintjén, nem lett eléggé bátor, sem sokkoló, sem mai, sem stílusos, és az átírt, közérthetőbbé szerkesztett szöveg sem érte el azt a szintet, hogy a hiányokból fakadó hibákat elsimítsa, észrevétlenné tegye. A reneszánsz, a barokk és a mai köznyelv között lavírozó sor- és gondolatfüzér a sikertelen összefonódást képviselte. Furán hatott, hogy a jelen alvilági emberei kacifántos és finomkodó körmondatokban fogalmaznak, ám itt-ott még ez is elfogadható lehetett volna, ha akad, aki hitelesen elő tudja adni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szatmárnémeti magyar színház Tévedések vígjátéka című előadása másfél év után is kiforratlan, és ha ennyi idő alatt nem történt vele semmi jó, akkor már nem is fog. Mindezt messziről láttuk, és talán ez is nehezítette a tisztánlátást, mert a színpadra felkerült még egy színpad, egy kisebb méretű pódium, valószínűleg az egyedi megvilágítást biztosító reflektorok helyigénye miatt, ami inkább rontott, mint javított a katarzis lehetőségén. A játék egésze elveszett egy távoli ajándékdobozban, elhalványult az elérhetetlen messzeségben. Néztük a tavon zajló műhelygyakorlatot, a szúnyogháló mögötti stúdiót, mint a tévét, amelynek képernyőjén bolhák ugrálnak. Az ember ilyenkor azt teszi, hogy kikapcsolja a készüléket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Köszönjük a varázslatos szöveget, köszönjük a rendezést. Valami azért elindult északon, aminek örülünk, a folytatáshoz pedig sok sikert kívánunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #38761d; font-family: inherit;"><a href="https://www.gyulaihirlap.hu/114974-tevedni-emberi-dolog-de-a-nemzetkozi-porondon-nem-" target="_blank"><b>Galéria itt!</b></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Hunfalvy Délibáb:*http://www.blogger.com/profile/14395714576954349207noreply@blogger.com0