„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2015. április 22., szerda

Divatbemutató


Ez van ma itt.
És ez van mindig. Itt. 
Én Divatországban lakom.
Hogy honnan öltözködnek, nem tudom, de az biztos, hogy nem a szeköndből. Talán Milánóból. Az sem tűnik fel, hogy ennek ellenére is szemetelnek, némelyek még köpködnek is, persze a mieink is, odaát, de ők legalább nem milánói öltönyben.

Hogy miből öltözködnek, azt meg pláne, hogy nem tudom.
Hogy minek?

Ha kinézek az ablakon, harcteret látok, lövészárkokat, bennük fegyenceket. Kockakövekkel dolgoznak, lapátokkal, csákányokkal, felettük uniós tábla, ám még ez is az elhanyagolható tényezők közé tartozik, ha azt vesszük figyelembe, hogy köztük járunk el naponta dolgozni. 

Ezt látom, ha kinézek az ablakon.

Nincsenek megjegyzések: