Irodalmi pornólapja sem volt mindenkinek. Nekünk volt, Cziffra Géza fémjelezte

A szórakoztató irodalmi folyóirat az Én, Te, Ő címet viselte, s 1925­-1931 között előbb havonta egyszer, később háromszor jelent meg Damó Jenő* szerkesztésében és kiadásában Temesvárott. Irodalmi jellegét az adta, hogy rangos hazai és külföldi tollforgatók, világirodalmi klasszikusok erotikus tematikájú, pajzán hangvételű verseit, novelláit, elbeszéléseit közölte, egyebek mellett Cziffra Géza** eszmefuttatásait. Bár kezdetben tartózkodott az olcsó pornográfiától, később teljesen belesüllyedt. Ennek ellenére rajzait, illusztrációit neves temesvári képzőművészek jegyezték.

A periodika kiegészítéseként Én, Te, Ő címmel könyvsorozat is indult: ebben a szériában adták ki egyebek mellett Az erotika antológiáját 1927-ben. Ugyanebben az esztendőben a folyóirat újabb két kiadvánnyal jelentkezett. Ez volt az Aktalbum és az Almanach. Aztán Dinnyés Árpád*** indított hasonló jellegű füzetfűzért.

*Budapesten született 1898-ban, Debrecenben jogi tanulmányokat folytatott, ugyanitt állt be újságírónak. Az első világháború után Temesváron telepedett le, ahol az első magyar nyelvű romániai képes lapot, a Képes Futárt szerkesztette. Volt a Toll, illetve 1922-től a Temesvári Újság belső munkatársa is, 1924-ben az Esti Lloydnak lett a felelős redaktora. Több rövid életű lapot (Tőzsdei Újság, Délután, Szezon, Sportszezon, Erdélyi Színházi Élet, Új Hírek, Friss Újság, Hétfői Magyar Újság, Tíz Perc) alapított és irányítgatott. Ő jelentette meg 1930-ban a bánsági közéleti lexikont. Saját könyve, az Evoé. Szerelmes éjszakák 1925-ben került a könyvesboltokba.

**Géza von Cziffra (Arad, 1900 — Dießen am Ammersee, NSZK, 1989) az első világháború idején katonaiskolát végzett, majd a hadseregnek hátat fordítva élénk irodalmi tevékenységbe kezdett. Ady volt a mintaképe, aki találkozásukkor verses dedikációt írt kötetébe. Pajzán költeményeit, novelláit, esszéit, műfordításait a Fekete Macskában, a Tavaszban, a Magyar Szóban, az Erdélyi Szemlében, a Napkeletben, az Aradi Tükörben és az aradi Munkásban olvashatta a publikum. Önálló kötetei is megjelentek (Ketten vagyunk csak, versek, Arad, 1918; Júlia első násza, elbeszélések, Arad, 1920; Fehér falu, regény, Arad, 1922). Kárhozott asszonyok c. elbeszéléskötetét 1926-ban Bécsben adták át a nagyérdeműnek.

1921-ben Budapestről Ausztriába költözött, ahol újságíróként dolgozott, majd asszisztens lett jeles német filmrendezők mellett, később dramaturg, színpadi szerző, forgatókönyvíró Magyarországon, Ausztriában és Németországban.

Az 1930-as évek elején Budapesten is forgatott. Irodalmi tárgyú filmje a Gulliver utazásai (1924) és a Szent Péter esernyője (1935). Szintén magyar vonatkozású a Liszt Ferenc életét feldolgozó Szerelmi álmok; Asztalos Miklós Alterego c. színdarabja nyomán 1941-ben kidolgozott egy filmforgatókönyvet. 

A második világháború után Bécsben filmvállalatot alapított, ezt követően a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, s többnyire könnyű, szórakoztató vígjátékokhoz, látványos revüfilmekhez adta a nevét. Az 1975-ben Münchenben megjelent német nyelvű emlékirata magyar irodalmi kapcsolatait is felidézi.

***A nyilvánosság előtt kevésbé vállalható irányultságai miatt háttérbe szorult szerző (Tőketerebes, 1893 — Temesvár, 1950) tanulmányait Budapesten, Sárospatakon és Pozsonyban végezte. Hírlapírói tevékenységét Érsekújváron kezdte 1910-ben, majd a budapesti Világ és a Budapest c. lapok munkatársa lett. Az első világháború éveiben került a Temesvári Újság szerkesztőségébe. A lap megszűnése után Rovás címmel adott ki riportújságot. 1923-tól jelentette meg és szerkesztette a hírhedt Kaviár c. szexuáltudományi, valójában pornográf lapot. Azonos elnevezésű könyvsorozatában, majd a Damó Jenő-féle Én, Te, Ő folyóirat címét átvevő füzetsorozatban hazai és külföldi szerzők erotikus írásait népszerűsítette.

Pedig én csak a dolgok hátterét festem meg

Jóllehet 

(és hadd tekintsek most el az idézőjelektől) 

a háttér és az előtér nagyon is valóságos szférájában válnak megfoghatóvá azok a mozzanatok és alakok, héroszok és svihákok, amelyek nélkül a mindenkori művészet, no meg maga az élet is érthetetlen maradna.

 

Ezért alakult úgy, hogy adáson kívül foggal-körömmel keresem az összefüggéseket, keresem az utat, amely elvezethet az egyéniségeket közösen determináló társadalmi és nemzeti** foglalathoz.

Miután visszanyerem az önbizalmamat, a hitemet abban, hogy van saját vásznam, kezem, szemem és festékem, az előteret is felkenem a képre. 

**SZN-nek nagybetűvel 

Mismás

Itt semmi sem az, aminek látszik, csupa álca meg szimulakrum, bűntényből gyúrt művészet, szemtelenül kriminális, arcátlanul bestiális képcsinálás*. A hazai kortárs szcénában korántsem ismeretlen műtípus ez, egyfajta pimasz gúnykacajjal átszőtt parafrázis, pastiche, variáció, kisajátítás, epigonizmus, amely az ezerkilencszázhatvanas évek óta része a képalkotó gondolkodásnak. 

De csak itt-ott, helyenként. 

Helyenként időtlenül!**

*képcsinálda

**és idétlenül

Mit tegyünk /a nemzetközi áramlaton kívül rekedtekkel/?*

Segíthet, ha konszenzusra törekszünk, de egyenlőtlen feltételek mellett soha ne menjünk bele látszatmegoldásokba. 

 *Nemzetközi értelemben vett sikeres művész, kimunkált, kvalitásos életmű alig van ma Magyarországon. És - mint köztudott - nem azért nincs, mert nem születnek tehetségek, hanem inkább azért, mert** a legtöbben közülük abban bíznak, hogy ha majd egyszer bekerülnek kiállítóként a Műcsarnokba, meghívja őket a kurátor vagy a főigazgató, vagy valami ehhez hasonló csoda éri őket, megváltozik az életük. 

Nos, az efféle szépreményűeknek borítékolhatóan csalódásban lesz részük. Hisz hiába telt el közel negyed század a rendszerváltás óta, hiába értek bennünket ez idő alatt intenzív nyugati sokkok és irányelvek, máig tisztázatlan, milyen értékrendszeren alapuljon a kiválasztódás. 

Mert mi is történik valójában? 

A vegetáló alkotók zöme továbbra is az államtól várja a segítséget, és mivel a magántámogatások elenyészők, a múlt romjaira gondosan felépített saját bejáratú kis univerzumuk, rendszerük előbb-utóbb össze fog dőlni. Tőlük eltérően a haladó szellemiségűek abban a szent meggyőződésben dolgoznak, hogy a szakma egésze számára elfogadhatók az általuk képviselt értékek. Pedig dehogy. 

**a kortárs magyar művésznek általában nem jut eszébe semmi, egyetlen olyan ötlet sem, amely a mai világban előrelendíthetné a sorsát, amiként ezt már megbeszéltük

Kikötőben**

Ez volt a címe. 

A főhős papírhajókat hajtogat, amiket aztán rendre vízre bocsát. Van, amelyik néhány méter után elsüllyed, van, amelyik nem. Erről szólt az előadás, na jó, nevezzük tárlatnak. A játékról szólt tehát, mert játszani állítólag szabad. Szabad és érdemes. A valódi nézőn, az érdeklődő látogatón múlik, csónakot, óceánjárót, avagy űrhajót lát a lehetőségben. A többi betérővel, unatkozó véleményvezérrel nem kell foglalkozni.

Egy biztos, termékre a világ végezetéig szükség lesz. Nem többre, nem a legújabbra, hanem másra. Márpedig ennek megtalálása, feltárása roppantul izgalmas feladat. Mert ugye tejszínhab, automata tárlatvezető, s ma már vinotéka is mindenütt* van (minimum elvi szinten). És szerencsére rendező - modern szóhasználattal élve: kurátor - is kezd lenni, határozott válogatásra alkalmas markáns koncepció. Igény arra, hogy ne csupán alibi-témák vonalán hordassék össze egy-egy műtárgyhalom, hanem igenis: legyen naprakész a gyűjtemény feldolgozottsága. Enélkül, azaz értő szem és megfontolt hozzányúlás nélkül, kizárólag kockacukros marketing-álmokban vergődve a múzeum nem lesz több, mint tarka kulisszakoncertek, tartalomhiányos (baba)zsúrok, gasztronómiai bemutatók és bölcsődenövendékek, illetve meghatározatlan korosztály részére kidolgozott fantáziaszegény kézműves foglalkozások színtere. 

Pizzaszagú pláza. 

Márpedig ezt senki sem akarhatja.

*az összes múzeumnak, közgyűjteménynek nevezhető épületben 

**kézirat

Egy Horthy a Weissnél. Ettől függetlenül mi alapból nem vagyunk korruptak

Nincsen semmi baj avval, hogy Horthy István* (1904-1942) gépészmérnök előbb a Weiss Manfréd Művek repülőgépmotor-gyárában dolgozott,** majd a Fordnál Amerikában,*** később főmérnökként és igazgatóként tevékenykedhetett a MÁVAG-nál,**** végül politikus lett a felsőházban,***** illetve elnöke a Magyar Államvasutaknak.****** Nem is véletlenül, hisz azzal foglalkozhatott egész életében, amit szeretett. 

Végül baleset érte, amiként ez a földi halandókkal elő szokott fordulni, belerepült egy dugóba, s lezuhant. Odafönn állítólag******* nincs protekció.

Halottról se jót, se rosszat, Isten nyugosztalja békében! 

*Horthy Miklós egykori kormányzó idősebbik fia 

**igazából egy vidéki szerelőműhelyben kívánt munkába állni 

***semmi pénzért nem szerette volna elhagyni szülőföldjét 

****kinevezése ellen határozottan tiltakozott 

*****tévedésből 

******megpróbált lemondani, de nem engedték

*******és az ígéretek szerint

Fogalomzavar a designhéten

Más országokhoz képest nálunk vannak designboltok, amelyekben hozzá lehet jutni okosan és esztétikusan megtervezett székhez. Designszékhez, széknek álcázott tárgyhoz. Bútorboltban, úgy tűnik, csakis ettől eltérő holmik kaphatók szép hazánkban: ülőalkalmatosságok, csészék, ágyterítők, evőkészletek, porcelánlovak, művirágok, fürdőszobai kádak, felmosófák, mosogatókefék, bőrszíjak, játékrepülőgépek. És mindezek csakis azért, mert mi szervezetten és rendezetten élünk.

A nyóc lövés az egypercesben

Nyolc lövést lehet leadni.

Akinek mind a nyolc sikerül: legény a talpán.

Akinek három-négy: bölcs, hisz tud győzni, de veszíteni is.

Aki folyton mellé lő: vérbeli humanista, a légynek sem árt.

Összesítésként tehát megállapítható: 
nem mi vagyunk a bűnösök.*

*nincsenek közöttünk bűnösök

Mindig kiszámítható voltam

Matematikailag is kiszámolható, hogy a csütörtök nálam a fürdőszobáé. Különösképpen télen imádom, a hidegben, fagyban, pocsban, ilyenkor kinyitom a csapot, és szakadásig eresztem habos testemre a forró vizet. Lábam a magasban kalimpál, kalimpál függőlegesen.

John Wilkinson ilyenkor mindig a tévé előtt ül, nem mintha máskor nem ott ülne, ott, vagy a másik tévéjénél, de habos testtel erősebben érzem ilyenszerű puhánykodását. Ha valaki felhívná telefonon, és megkérdezné, hol vagyok, nem tudná megmondani. Pedig a mosdótól a nappali két lépésnyire található. Ekkora közelségre ül tőlem John Wilkinson, karnyújtásnyira tőlem szürcsölgeti csütörtök este a tejeskávéját. 

Mert John Wilkinson imádja a tejeskávét. Én nem. Sőt, kibírhatatlan számomra, amikor John Wilkinson a tévé előtt ül, miközben én a fürdőben lóbálom a lábaimat, de ő ettől még nem zsenírozza magát, továbbra sem mozdul onnan, piszok arroganciával szopogatja a kávéját, este, lefekvés előtt, koponyája alatt egy puha kispárnával. Szerencsére senki sem szokta telefonon felhívni, senki sem szereti tőle megkérdezni, hol vagyok, úgysem tudná megválaszolni, s úgysem venné fel, rendíthetetlenül ülne a tévéje előtt, pókerarccal csőrikézné a tejeskávéját. Csak akkor kérdezné meg, végeztél-e már, amikor az időjós Rájsz kinyúlna a képernyőből, izmos karja egyenesen feléje venné az irányt, hogy belemártsa hosszú mutatóujját John Wilkinson csészéjébe, mint egy babapiskótát. J. W. ezt már nem tudná elviselni.

Én igen.

Karinthyt is eltiltották

De hamarosan újra játszhatott.

Small-World Phenomenon

Annikerisz és én: öt láncszem
Hecebóliusz és én: öt hibrid láncszem
V. Miklós pápa és én: négy láncszem
John Toland és én: három láncszem
Mary Wollstonekraft és én: két láncszem
Eduard Hanslick és én: egyetlen láncszem
Én és én: 20. század

Nincs tovább.

Bringázz a PH-ba! Holnap!

Nagy méretű forgalomelterelésre lehet számítani holnap délben a városközpontban. A PH alkalmazottai ugyanis pontban 12 órakor várhatóan ellepik a korzót. A közalkalmazottak elöljárói kezdeményezésre pattannak biciklire, hogy ezzel is elősegítsék az egészséges életmódra való átállást. Az érdeklődőket a Nemzeti Dohánybolt elé várják (Kossuth tér 1. szám), azzal a kérelemmel, hogy ezúttal mondjanak le az ebédelés élvezetéről és öröméről. A javaslattevők ezzel azt szeretnék elérni, hogy a körtúrán való részvételre hivatkozva senki se lépjen le alaptalanul a munkahelyéről. 

A kihágások elkerülése végett az akció ötletgazdái az élőben közvetített sajtótájékoztatón többször is aláhúzták: a tervezett testmozgás nem fog egy óránál hosszabb ideig tartani, ami azt jelenti, hogy 13 órára már mindenik részvevő kényelmesen visszaérhet hivatalába. Azt is jelezték, hogy a kerékpárokat a Tornatermet a tanulóknak! elnevezésű gyűjtésre beérkezett összegekből vásárolják meg, az akció után pedig a PH garázsában fogják elhelyezni, ahol teljes egy hétig megtekinthetők lesznek. A korlátozott férőhely miatt a kiállításra 475 forint egységáron vehetők meg a belépők a mozi előcsarnokában, érkezési sorrendben, előjegyzés alapján (tel.: 215765889447) hétfő, kedd és szerda kivételével naponta 11.20-15.20 óra között. 

A szervezők mindenkit szeretettel várnak mindkét rendezvényre!

Nem csodálom

Korábban megcsodáltuk 

• a külföldi rendszámú buszt,
• az emeletest,
• de a földszintest is,
• a több hónapos port az üléseken, a hazaiakon, persze, 
• a húskonzervet a polcon,
• a márkás tornacipőt, 
• a farmert, a Lee Coopert,
• ennek viselőjét,
• és a fenekét,
• a hosszú hajú fiúkat, 
• a hekust,
• a hekus bőrkabátját, 
• a zsebéből kikandikáló borítékot, no meg a slusszkulcsot,
• a nagy dudájú festett szőkét, 
• a nőt, aki volt annyira bátor, hogy kisminkelje magát, 
• a dekoltét, 
• a lakozott vörös körmöket, 
• a diplomást, 
• az egyetemistát, 
• a megkeresztelkedőket és a keresztelőket,
• a gázost, mert a négy elemijével emeletes házat rittyentett a feje fölé, 
• a lefelé görbülő intelligens vállon kóválygó tarisznyát, 
• a tanügyben dolgozó matek szakos tanárt, 
• a nyelvtanárt, akinek új harisnyára sem tellett, mégis tette a dolgát, 
• a dokit, aki már tanoncként tudta, hogy a sikeres abszolválást követően ki fogják helyezni a világ végére, ahol nem lesz rendelője, csak egy pókhálós sufnija, amit majd családtagjainak segedelmével kell kimeszelnie. 

Ma már csak azt csodáljuk meg, ha valaki valamit megcsodál. Az illetőt, aki bármit megcsodál.

Örkénylik az állatok világnapján is

Nem látszott rajtam izgalom, félelem, szorongás, rossz előérzet, lámpaláz, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán. 

- Állatművész vagyok - mondtam a meghallgatáson. 

- Mit tud? - kérdezte az igazgató. 

- Madárhangot utánzok - válaszoltam. 

- Sajnos - legyintett - ez olyan, mintha nem tudna semmit, kiment a divatból. 

És bár jó szóra, dicséretre, méltatásra, kalapemelésre, csókra, vállon veregetésre, simogatásra, egy kávéra, finomkodásra nem számítottam, a megjegyzés kritikának tűnt, földbe döngölésnek, kisemmízésnek, és fájt.

Kedves Ambrózia!

Szeptember 30-i leveledet köszönöm! Bizony szép lett volna, ha a gyönyörű és okos férjed bekukkant hozzám, az utazási paradoxonról pedig a Kékgolyó utca jegyében időben tájékoztatsz. Ottónak ugyanis nem turistaként, hanem látogatóként kellett volna jönnie. Hisz látogató-vízum esetén legfeljebb 51-52 dollár értékű költőpénz beváltása szükséges: ezért az összegért már az első intrádára 21 napos tartózkodási idő jár, a meghosszabbítás pedig nem kerül semmibe. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a jópénzű tőkéseket engedik be mostanság a szocialista országokba... A vízumért egyébként nem kötelező Wienben megállni, a határon is felvehető, vagy a ferihegyi reptéren, ahol persze vártam volna Ottóra reprezentatív lelkiállapotban. Magatokról mielőbb candid camera-képeket kérek! 

Csókollak! 

Budapest, 1966. október 5. 

P. s.: a szilvalekvárok rendben megérkeztek. Dezső nagyszínpadi tragédiája befutott már?

Az a szép, ha elsőként a király lép*

Szép a zászlót bátor és kemény kézzel kitűzni a fokra, szép büszkén rámutatni lobogására. A zászló felplántálásának perce drága, örömteljes, felejthetetlen, de még szebb, ha férfias erő védi a kibontás ceremóniájának percei után, a sok-sok hétköznapon át is. Szebb, mert nem jár ünnepléssel, szebb, mert a kitartó, valódi energia** jegye. 

Ez jutott eszünkbe, amikor eldőlt*** a Nemzeti Sakkpalota tervpályázata. A legjobbnak minősített, kitüntetett építőművészek lajstromában nem egy olyan nevet találtunk, amelyet ünnepelve ejtettek ki egykoron, a zászlókitűzéskor. Várakozással tekintettek rájuk mindazok, akik urbanisztikánk látványos megújhodását remélték tőlük. Ám a lobogót bevonták az egész vonalon, mihelyt egy, a művészeti ízlés dolgában teljesen közömbös hivatalos fórum kispórolta a közmédiában megjelentetett tervprogramból a kitételt, miszerint a kéményen a fentebb említett zászlónak kell lobognia.

A Nemzeti Sakkpalota tervpályázata tehát nem azért lehangoló, mert a szakmai zsűri meddőnek nyilvánította. Hanem azért, mert a zászlóvivők váratlanul, szent egyértelműséggel cserben hagyták a zászlót. 

*De jött egy nagy pályázat
**kapacitás, kondíció
***dugába dőlt

Sosem térhetünk el annyira az ősgénjeinktől, hogy eredetünk összes nyoma elmosódjék

Amiként a felnőttek között is akadnak, kik lelkükben mindörökké gyermekek maradnak, csak anyaguk, súlyuk és térfogatuk gyarapodik, azonképpen vannak, sőt, mindig is lesznek olyan rokonaink, kik magukra öltik a ma ruháit, kötelező formáit, de a külsőségektől eltekintve örökké szűzi érintetlenségben fogják magukban és magukkal hordozni 
(bármerre is kanyarítják útjukat) 
a szabad legelők, puszták számukra megmásíthatatlan törvényeit. 
Ugyanők* amennyiben nem találnak olyan elhelyezkedést a társadalomban, amely mellett legálisan élhetik nomád életmódjukat 
(*többek között /és főként/ a művész, a kutató, a vadász, a misszionárius, az artista és Déli), 
akkor csavargók lesznek, vagy bűnözők. 
Minekutána az országútimat nem loptam, hanem vásároltam, az összetevőimet kaptam, nem pedig csentem, csakis az előző osztályba vagyok sorolható. Kérem, ehhez méltóan kezeljenek.

Papíron még nem

De fenntartója vagyok dolgozó embereknek,* amire akár büszke is lehetnék, hisz nem kellett hozzá csak néhány évtizednyi hétköznapiság. *Elegánsabb helyeken kölcsönzőről szoktak beszélni. Vagy segítőről. Néhol Caritas-ról, máshol bankról. Nos, nekem mindegy, ki minek nevez, tart, nyilvánít, amíg pattanásos az arcbőröm, és gyakorlatilag nincsenek vasárnapjaim. Tehát nem szenvedek a délutáni szieszta kényszerétől, ami természetesen azt is jelenti, hogy 4-5-6 órás tekerés után tiszta aggyal és friss erővel számolom ki, hány forintot oszthatok szét köreimben nyugodt szívvel ahhoz, hogy ne haljak éhen hónapzárásig. Van, amikor sikerül.