A sírját elfoglalták, a büsztjét elfogadták

Szobrot állítottak a múzeumalapítónak

Halála után 120 évvel Ormós Zsigmond múzeumalapító nem sírhelyet, hanem szobrot kapott Temesváron. Az általa létrehozott közgyűjtemény ugyan nem az ő nevét viseli, de állandó kiállítással állít neki méltó emléket. 

Az első múzeumépület és a későbbi (a mai képtár)

A felvidéki származású csicseri Ormós Zsigmond (1813‒1894) azon jeles magyar tudósok, közéleti személyiségek egyike, akit egész élete a Temesközhöz kötött. Érdemei előtt a város mai lakói is egyöntetűen fejet hajtanak. Nem is ok nélkül, hisz több ezer műtárgyból, régiségből álló világszínvonalú gyűjteményt hagyott az utókorra, s a megyei levéltár alapjait is ő vetette meg. Megszállottan gyűjtötte, rendszerezte mindazt, ami a régió kultúrájáról, történelméről tanúskodott, ám honi vásárlásai mellett Nyugat-Európából is számos értéket hazahozott.

Tovább...

Majd ha eljönnek jeles elődeink a csillagösvényről

 

Más út nincsen.

Sztálin elvtárs már akkor megígérte Erdélyt a hegyi pásztoroknak, amikor azok fogcsikorgató szívélyességgel lemondtak Besszarábiáról. Mert Sztálin megérte a pénzét. Hiába jött a nagy elveivel, hogy ő milyen f. antifasiszta, ha Hitlerrel már lepaktált. Ettől még Trianon is jobb volt, kisebb érdek.

Sebaj, visszajönnek majd a nagy elődeink, a sumérok meg a hun Attila egy másik, idegen bolygóról, és akkor lesz itt haddelhadd, igazságszolgáltatás. 

Amikor ilyeneket mondunk, úgy teszünk, mintha viccelnénk, de azért komolyan mondjuk, hittel abban, hogy ott, a bolygókon áll a felmenők rettenthetetlen hadereje, támaszpontként, készenlétben. Hittel az ősmagyar utókban, mert nemigazán van más, amiben higgyünk. Kacsintunk is mellé, hogy ne más röhögjön ki bennünket, hanem mi saját magunkat, legalábbis megelőzzünk másokat a nevetésben. Aztán kacagva jelezzük, ha ez így megy tovább, tényleg nem marad kiút, ami magyarán azt jelenti, hogy a nagyhatalmak elleni küzdelemben tényleg csak az idegen bolygókon élő közeli rokonaink hozhatnak feltámadást a nemzetiségeknek.

Angyali üdvözlet

Hamza D. Ákos Annunziata című olajképe Brazíliából érkezett egy jászberényi műgyűjtőhöz, aki nevének elhallgatását kérte. 

A Hamza Múzeum tulajdonában lévő olajkép részlete

A festményt, amelynek párja a Hamza Múzeum tulajdona, a közgyűjtemény révén ismerhetik majd meg az érdeklődők, hisz az intézmény elvállalta, hogy bemutatja a nagyérdeműnek a hónap műtárgyaként. A rendezvény időpontja még nem tisztázott.  

Tovább...

Felsőbb parancs nélkül ezt a posztot tilos elolvasni

Emberfaló 

A huszonnégy óra nagyon hosszú. De a kétszázharmincszor huszonnégy óra sokkal hosszabb. Vajon hány óra lehet összesen? 

Lássuk csak.

Száz nap kétezer-négyszáz óra, szorozva héttel, nem is nehéz, az annyi mint tizenhatezer-nyolcszáz óra, meg a harminc nap, a harminc is szorozva huszonnéggyel, megvan, hétszázhúsz óra. Összesen: tizenhatezer-nyolcszáz meg hétszázhúsz, ha nem tévedek, annyi mint tizenhétezer-ötszázhúsz óra. 

Tehát tizenhétezer-ötszázhúsz órát kell agyonütnöm ebben a vadállatoknak való kalitkában. 

De azért nem kell azonnal túlzásokba esni. Mert az lényegtelen, hány másodpercet. Ami ellenben fontos: a hónapoknak, napoknak, óráknak nevezett űrkupacokat be kell tölteni, s csakis egyedül, önmagammal.

Ezenkívül bőven lesz időm százlábúakat nézegetni. A magasból hullanak alá, pontosan rám, a középpontomra, s ha belegondolok, elfog az undor. Hagynom kell őket átsétafikálni a ruhátlan testemen, hisz még egy szőnyegem, de még egy priccsem sincs, ami alá berugdoshatnám a fajtájukat.

Ribilliót (ezért) túlságosan könnyű lenne csapni.

Egy hagyaték revíziója

Művészként nem tartozott az élbolyba, karakteres személyisége viszont örvényeket kavart: karizmája miatt nevezetes műtermek és jeles művészek nyíltak meg előtte. Kortársai befogadták, az utókor nem. Lehel Mária életművének revíziója több évig is eltarthat.

Fájdalmasan fonák a helyzet, hisz a több évtizedes lappangás után előkerült világklasszisok egyből felrázzák csipkerózsikaálmából a szakmát, médiaszenzációt teremtenek, a magyar művészettörténet újdonságai fölött ellenben szemlesütve, süketen elsiklunk. Pedig a becses honi műtárgyak felbukkanása is megérdemelné, hogy a műértő közönség önfeledten, hangosan értékelje, függetlenül attól, kinek (muzeológusnak, avagy magángyűjtőnek, kereskedőnek) a fáradozása vezetett eredményre. Bár a műtárgypiac szereplőinek hatékonysága ilyen téren régóta a költségvetési pénzekből gazdálkodó közgyűjtemények előtt jár, ildomos elfogadni, hogy a felfedezés közkincs, belőle a kutató, a kalmár és a publikum egyformán részesül.

Tovább...

Az ismeretlen Lehel Mária

Egy leánygyermeket ábrázol az a Lehel Mária által jegyzett pasztellkép, amely pénteken érkezett meg a Hamza Múzeumba, ahol október 10-ig tekinthető meg.

A műalkotás Cselényi István műgyűjtő közvetítésével került az intézménybe, azt követően, hogy legújabb időszaki kiállításához kapcsolódóan a közgyűjtemény közzétette, keresi a lappangó Lehel Mária-alkotásokat. Erről értesülve az 1940-ben készült portré tulajdonosa úgy döntött, a nagyközönségnek is bemutatja a festőnő szignóját viselő képet, amit elmondása szerint egy budapesti műkereskedőtől vásárolt.

Tovább...