Majd ha eljönnek jeles elődeink a csillagösvényről

 

Más út nincsen.

Sztálin elvtárs már akkor megígérte Erdélyt a hegyi pásztoroknak, amikor azok fogcsikorgató szívélyességgel lemondtak Besszarábiáról. Mert Sztálin megérte a pénzét. Hiába jött a nagy elveivel, hogy ő milyen f. antifasiszta, ha Hitlerrel már lepaktált. Ettől még Trianon is jobb volt, kisebb érdek.

Sebaj, visszajönnek majd a nagy elődeink, a sumérok meg a hun Attila egy másik, idegen bolygóról, és akkor lesz itt haddelhadd, igazságszolgáltatás. 

Amikor ilyeneket mondunk, úgy teszünk, mintha viccelnénk, de azért komolyan mondjuk, hittel abban, hogy ott, a bolygókon áll a felmenők rettenthetetlen hadereje, támaszpontként, készenlétben. Hittel az ősmagyar utókban, mert nemigazán van más, amiben higgyünk. Kacsintunk is mellé, hogy ne más röhögjön ki bennünket, hanem mi saját magunkat, legalábbis megelőzzünk másokat a nevetésben. Aztán kacagva jelezzük, ha ez így megy tovább, tényleg nem marad kiút, ami magyarán azt jelenti, hogy a nagyhatalmak elleni küzdelemben tényleg csak az idegen bolygókon élő közeli rokonaink hozhatnak feltámadást a nemzetiségeknek.