Hogy mi mindent visznek ki a külföldiek az országból? Hát például ipartörténeti ritkaságnak számító gőzmozdonyokat. Hochhauser Rudolf Ottó muzeológus szerint ennek örülni is lehet, hisz így legalább megőrzik mások azt, amit idehaza nem értékelnek.
Nagy ajándék
Közel négy hónapja egy németországi úriember három nagyváradi gőzmozdonnyal lepte meg családtagjait. A járművek Kolozsváron újultak meg, majd stílszerűen sínen hagyták el az országot...
Hochhauser Rudolf Ottó muzeológus tudomása szerint a Biharpüspökit Nagyváraddal összekötő út melletti mozdonyparkban néhány éve még több mint 40 gőzdmozdony vesztegelt, 1998 körül azonban mindeniknek nyoma veszett. Talán Aranyosgyéresen, Resicabányán, Galacon olvasztották be a szerelvényeket.
1989 után a Román Vasúttársaság összesen hetvenkét régi járművet adott el, ezek zöme külföldre került. A bizonyára jól jövedelmező üzletnek pozitív vetülete is van, főként ha azt nézzük, hogy mások legalább megőrzik azt, amit idehaza nem értékelnek. Sokatmondó példaként a gépészmérnök szóba hozta a nagyváradi Miron Costin utcai malmot, amit egy olasz cég vásárolt meg. A vállalat szándéka az, hogy restauráltassa az ingatlant, és helyreállítsa az 1997-98-ban lebontatott két tornyot.
Sem a sör, sem a csoki nem kellett
A váradi sörgyárat 2001. február elsején délután negyed négy előtt pár perccel robbantotta fel a részvények tulajdonába jutott magánvállalkozó, miután az állam 1999-ben megszabadult a 30 milliárd lej adósságot felhalmozó, vergődő, haldokló létesítménytől. Az új tulajnak állítólag még a csokoládégyártás lehetősége is megfordult a fejében, terve azonban meghiúsult.
Az első nagyváradi sörfőzdét 1717-ben nyitotta meg a római katolikus egyház a vár közelében. Tíz évre rá újabb nyílt a jelenlegi Lotus Market helyén. Ipari mennyiségben a 19. század derekán kezdték gyártani itt az italt, az osztrák Dreher csak 1924-ben jelent meg a romániai piacon. Nagyváradi vagyonukat a befektetők az 1948. évi államosításkor veszítették el.
Rosenbergeket keressünk!
Kutatásai során a gépészmérnök egy Rosenberg-féle mintakönyvet is talált. A kiadványt a velencei modelleket követő, imitáló egykori padló- ill. márványcsempe-gyár, a későbbi Azbociment használta. A benne szereplő leírások alapján a műemlékőr a váradi főutcán több épületben is rábukkant a Rosenberg-termékek nyomaira, így például Foto Rapid üzlethelyiségében, a Stern Palotában, az Orsolya-rendi nővérek templomában és az ortodox püspökségen (utóbbi a magyar időkben Rimanóczy Kálmánnak volt a tulajdona). A szakember úgy véli, a keresett csempék, mozaikok, márványlapok nagy valószínűséggel a város más pontjain is fellelhetők, a mintakönyv jelentős mértékben megkönnyíti beazonosításukat.
Mit ér a régi?
A régiségek megóvása, megőrzése Romániában nem államérdek. A muzeológusok annyit tehetnek, hogy észrevételeikről értesítik a megyei művelődési igazgatóságot, az igazgatóság pedig a szaktárcát, amelynek kötelessége lenne kiküldeni a helyszínre legalább egy csoport felügyelőt, szakértőt, felmérendő: érdemes-e érdemben foglalkozni az illető objektummal. Azt, hogy az eljárás mennyire formális, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az országban egyetlen ipartörténeti múzeum létezik, az is Bukarestben. Németországban harmincnál többre tehető az ilyen profilú intézmények száma, Budapesten önálló múzeumban őrzik, népszerűsítik Dreher Antal sörfőzdéjének emlékeit, és a mezőkövesdi mezőgazdasági gépgyűjtemény sem került még perifériára.
Hochhauser Rudolf Ottó a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. A Körösvidéki Múzeumban 1996 márciusától dolgozik, miután a Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala megbízta az ipartörténeti osztály megszervezésével. Ezt követően kezdte módszeresen felkutatni a Bihar megyei régi gyárak, üzemek tárgyi lenyomatait. Számos hazai és nemzetközi tanácskozáson vett részt, technika- és helytörténeti tanulmányokat közölt rangos folyóiratokban.
R. Ú., 2004. október 22.
Bejegyzések
