Egy 50 éves pogácsa is megtekinthető a gyulai levéltár új időszakos tárlatán

A kiállítótér egyik sarkából egy meglepetés is előkerült a megnyitón

Magánszemélyek adományaiból nyújt ízelítőt az MNL Békés Megyei Levéltárának szeptember 26-án nyílt időszakos tárlata. A bővülő történelem – Az elmúlt tizenöt év iratajándékozásai című kiállításon nem csupán papír alapú felajánlások tekinthetők meg, hanem ismert gyulai személyiségek tárgyai is.

A Gyulán működő megyei archívum új kiállítása az elmúlt 15 évben ajándékba kapott iratanyagból és személyes tárgyakból mutat be egy nagyon színes, gazdag csokrot, és igazolja, az archívumokba nem csupán intézményekből érkeznek be dokumentumok, adományok, hanem magánszemélyektől is.

A megjelenteket dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója üdvözölte. Bemutatta kivételes vendégeiket, az adományozók képviselőit, meghívottjaikat, és megköszönte munkatársainak, elsősorban a tárlat rendezőjének, dr. Németh Csaba történész-levéltárosnak, Czégé Petra segédlevéltárosnak és Fábián Attila könyvkötőnek, hogy szakmai tudásukkal hozzájárultak az esemény létrejöttéhez.

Hajtincset és bútort is fel lehet ajánlani

A Gyula városát is érintő kiállítás-sorozatról M-Szabó Dorottya, az MNL Országos Levéltárának főlevéltárosa adott rövid áttekintést. Kifejtette, koncepciójuk arra alapozott, hogy a nyilvánosság erejével köszönjék meg az adományozóknak páratlan felajánlásaikat. A kezdeményezésben hét levéltár vett részt, az Országos Levéltár és a Békés megyei mellett a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, a Veszprém megyei, a Vas megyei és a Győr-Moson-Sopron megyei.

Az összmunka során kialakult egy közös vándortárlat, ezt tablókon, plakátokon minden részvevő levéltárba elviszik, a házigazda pedig ehhez rendeli hozzá a sajátját, amit eredeti dokumentumokból, tárgyakból épít fel, és amely legfőképpen a helyiek számára érdekes.

A budapesti főlevéltáros elmondta, szeretnék, ha a látogatók képet kapnának tevékenységük többrétegűségéről, és tudatosulna bennük az is, milyen sokféle iratanyagot kapnak a civilektől. A paletta hajtincstől kezdve pecsétnyomón át cédulakatalógust kísérő bútorig terjed, mutatott rá M-Szabó Dorottya.

Remélik, megnő az adományozási kedv

Több esetben volt rá példa, hogy hasonló jellegű kiállításaik ajándékozási kedvet váltottak ki, hangsúlyozta M-Szabó Dorottya. A legtöbben nemzeti kincsnek tekintik a tulajdonukban lévő ritkaságokat, ezért döntenek az ajándékozás mellett. Akadnak azonban olyanok is, akik úgy érzik, a megfelelő biztonságot és az ideális körülményeket csakis egy erre szakosodott intézmény tudja biztosítani a felajánlott irategyüttesnek, unikális tárgynak.

Budapesten, az Országos Levéltárban 5 hónapig volt megtekinthető a tárlat, aztán Szolnokra ment, majd Nyíregyházára, onnan érkezett Gyulára. Jövő hónapban Veszprémben nyitják meg.

Dr. Kovács József országgyűlési képviselő kijelentette: nagy barátja a gyulai levéltárnak. Megnyitóbeszédében kiemelte, az MNL Békés Megyei Levéltára aktív szerepet tölt be a megye és a város életében, rendszeresek az intézmény által szervezett konferenciák, könyvbemutatók, a levéltárosok számos fórumon felszólalnak, és igen színesen értelmezik a múltat, élő szóban és kiadványaikban egyaránt.

Az országgyűlési képviselő úgy vélte, nagyszerű, hogy ma is nagy számban kerülnek magániratok a levéltárakba, hogy a művészek, tanárok, iparosok szellemi és tárgyi öröksége nem vész el.

– Örömömre szolgál, hogy a levéltár a határon túlra is figyel, és felvállalja az anyaországon kívüli területeken született értékes anyagok őrzését. Példás az az együttműködés, amely a Békés Megyei Levéltár és az aradi Szabadság-szobor Egyesület között kialakult – fogalmazott dr. Kovács József. Megjegyezte, a kiállítás köszönetnyilvánítás is azoknak, akik bizalmukkal megtisztelték a levéltárat. Kifejezte azon reményét, hogy ezt követően egyre többen kapnak kedvet az adományozásra.

A köszöntők végére a kiállítótér egyik sarkából a megnyitóra tartogatott meglepetés is előkerült, Kontor Juditnak, a rendszerváltozás egyik meghatározó fiatal személyiségének a dossziéja, amely fotókat, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket tartalmaz az említett időszakból. A mostani csupán az első adomány, ugyanis újabb akták, fényképek fogják követni. Dr. Erdész Ádám aláhúzta: meglesz a helye a felajánlásnak, hisz nagy erőkkel gyűjtik ennek az időszaknak a dokumentumait.

Hogy ami érték, sose vesszen el

Tárlatvezetésén dr. Németh Csaba azokat az ajándékozókat is megszólította, akik eljöttek a megnyitóra. Aláhúzta, akkora iratmennyiségről van szó, hogy ha az összest kiállították volna, több sorban magasodnának a dobozok. Mint mondta, nem volt egyszerű válogatni. Úgy szelektált, hogy nem csupán a tudományos értékre figyelt, hanem arra is, hogy a kiállított régiségek szemre is vonzók legyenek. Így nem feltétlenül a legértékesebb tárgyak kerültek a tárlókba.

Németh Csaba rámutatott, tizenegy személy adományozó hajlandóságát állították előtérbe, jóllehet ennél többen ajándékoztak az elmúlt 15 évben. Elnézést is kért azoktól, akikre helyhiány miatt most nem kerülhetett sor.

A zászlók és az 50 éves pogácsa mellett érdekességnek számít egy Békés megyei adószedő 18. és 19. századi iratanyaga, egy szarvasi születésű, evangélikus lelkésznek készülő úriember pozsonyi jegyzete az 1810-es évekből, egy szintén szarvasi értelmiségi neveléstörténeti dolgozata, az Izsó (Isó) család nemesi származását bizonyító 1812. évi okirat, és számos hagyaték, amely id. Christián László testnevelő tanárhoz, Kovách Géza aradi történészhez, Szilágyi Ferenc irodalomtörténészhez, Mladonyiczky Béla szobrászhoz, Kurunczi Péter asztalos mesterhez, Enyedi G. Sándor volt tanácselnökhöz és újságíróhoz, id. Halmos Béla műemlékes építészmérnökhöz köthető. Az adományozók között található Szigeti István, Tóth Lajos és Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész is. A mennyiségét és értékét nézve legnagyobbnak számító felajánlás a terem közepén kapott helyett, ez Haiman György tipográfus, egyetemi tanár örökségének egyetlen kis szelete.

A rendezvényen szót kapott Király András egykori romániai oktatási államtitkár is, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke, aki az aradi ajándék kapcsán felidézte, ki volt Kovách Géza. A kutató történész Kolozsvárról indult, ahol Gunda Béla és Jakó Zsigmond tanítványa volt az egyetemen, de a kommunizmus kettétörte ígéretes pályafutását. A sors úgy hozta, hogy Aradra került, ahol a városnak egy igen színes, érdekes személyiségévé vált. A határnyitás után, 1990-ben rögtön elindult, és belevetette magát a fővárosi levéltárakba, könyvtárakba. Gyűjtését, hagyatékát akarata szerint helyezték el a gyulai levéltárban (ahová rendszeresen járt), hogy ne vesszen el, és kutatható legyen, maradjon.

Galéria itt!