Adjátok vissza a szobrainkat!

Holnap nemzeti zászlót fognak lobogtatni az Országház előtt, ugyanott huszárok lovagolnak majd át a téren. Aztán koszorúzások következnek az ezernyolcáznegyvennyolcas emlékhelyeken, nyafogás a gazdasági világválság okán, egyesek az afrikai éhezők sorsával példázódnak majd, mások a szentekével, persze sorra kerülnek a szabadságharc hősei is, de csak mellékesen, az ünnepség végén, amikor már az összes résztvevő lábát nagyon szorítja az újonnan vásárolt cipő. A bokázás estére marad, a szervezők a szónoki pódiumok árnyékában jelölik majd ki az erre alkalmas teret, ahol a biztonságiak is leállamvizsgázhatnak a gyakorlati tárgyakból. A nép ismét szűk körben fogja levezetni az ezer esztendő alatt benne felgyülemlett feszültségeket. Néhányan emlékezni is fognak. Páran gyászolni.

Én a szobrainkat veszem ezúttal leltárba, hőseink tenni akarásából ugyanis már csak ennyi öröklődhetett ránk. A számbavétel kötelezettségének érzete. Úgyhogy azt kell mondanunk: szülőföldünkön nemzetként addig élünk, amíg van, lesz ki elvégezze e feladatot. Mert a kő…

Mert itt a kő sem marad(t) már.

* Barabás Béla a magyar kormányt hibáztatja az aradi szobor lebontásáért. Örök embergyűlölő tömeg hullámzik az aradi Szabadság téren, hol ma reggel megkezdték a tizenhárom vértanú szobor lebontását. A hatóságok minden lehetőt elkövetnek, hogy a lebontás feltűnés nélkül történjen meg, és a szomorú aktus színhelyén katonai őrszem tartotta távol a meghökkent járókelőket.

Most már lebontják. Hát mégis elviszik a szobrokat. Arra sem tudok nézni – mondja valaki. Hát ezt is megértük...

Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő ez alkalommal kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el.

(Brassói Lapok, 1925. július 5.)

* Lebontás közben megsérült az aradi Szabadság-szobor. Az aradi sajtó agyonhallgatta, hogy a Szabadság-szobor néhány mellékalakja lebontás közben erősen megrongálódott, és megállapítható, hogy a lebontás nem történt meg kellő gonddal és műértéssel.

Egyidejűleg megkezdődött Erdélyben az egyéb magyar vonatkozású emlékművek leépítése is. A román külügyminiszter felfogása az, hogy ezek az emlékek az egykori Magyarország politikai eszméit ábrázolják mint a múlt emlékei, és nem egyeztethetők össze a román nemzeti ideállal.

(Brassói Lapok, 1925. július 18.)

* Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is.

Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést.

(Brassói Lapok, 1926. január 13.)

* Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek... S amíg ilyen tűzzel-vassal folyik a gyors romanizálás munkája, azalatt természetesen a keserű sérelmek egyre halmozódtak. Így nem kerülték el sorsukat Erdély magyar szobrai és emlékművei. Íme, egy rövid kimutatás a pusztításokról.

1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található.

2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották.

3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították.

4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották.

5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyette Eminescu költő szobrát helyezték.

6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították, pedig milyen nagy volt a Habsburgokkal való barátság. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is.

7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el.

8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték.

9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították.

10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték.

11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották.

12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát.

13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják.

14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították.

15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították.

16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le.

17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát.

18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították.

19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták.

20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították.

21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították.

22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították.

...És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat.

(Brassói Lapok, 1930. augusztus 15.)

* Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt tegnap éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. A helységben csak este tízig van villany, és a tettesek bevárták, míg a villanyt eloltják és a sötétben léptek fel a szobor ellen. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó.

(Brassói Lapok, 1933. július 28.)

* Ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. Nagykároly magyarságát újabb vandál módon elkövetett szoborrongálás tartja izgalomban. Csütörtökön reggel 8 órakor a Károly-kastély előtt szolgálatot teljesítő rendőrőrszem jelentette feletteseinek, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen tettesek lefűrészelték a Kölcsey-szobor fejét, azt magukkal vitték és helyébe zöld ágakat tűztek.

(Brassói Lapok, 1934. szeptember 1.)

* Lássuk Dést. A lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. Megemlékeztünk már arról, hogy a dési főtéren Turul-emléket, illetőleg az emlékmű csonkán maradt talpazatát éjnek idején barbár kezek teljesen lerombolták. Az egykori talpazatnak, amelynek gyorsan minden nyomát eltüntették, most már hűlt helye van. Néhány négyzetméter folyosónyi hiány a kövezet kockáin, ennyi minden, ami arra utal, hogy a főtéren valamikor Turul-emlékmű állott. Ha ugyan emlékezni fog még rá valaki.

(Brassói Lapok, 1934. augusztus 8.).