„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. december 7., péntek

Egyszer majd ők is megszámláltatnak

Sosem voltam annyira mérges a katolikus egyházra, mint most. Mert sajnos egészen lényegtelen számjegyekkel is leírható, hány megkeseredett embernek, hívőnek és nem hívőnek biztosít munkahelyet a sérthetetlen és oszthatatlan anyaszentegyház, hányaknak teszi elviselhetővé - ingyen, csupán szeretetből - az életét. És kik azok, akiknek mégis? Jászberényben egyetlen valamirevaló kiadó helyiségük van a pápistáknak, azt is egy csapnivaló albán álpék bérli. Ahelyett, hogy ingyenkonyhát nyitottak volna benne a szegényeknek. Legalább ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor gyönyörűeket tudnak prédikálni. Ráadásul: amennyiben a laikusnak nincs joga beleszólni az egyház ügyeibe, addig az egyház miért ad folyton útmutatásokat olyan irányba, amely felé sosem haladt? Miért beszél olyan helyzetekről, amelyeket sosem élt meg? Miért ítélkezik olyanok felett, akiknek a nyomorával sosem azonosult? 

4 megjegyzés:

Ferencz Adél írta...

Tiszta Igaz! Csak a jó Istenből ne ábrándítson ki! :) Ő olyan más! :)

ÉvaZsuzsanna írta...

Sok minden fáj, amit tudunk, segítsünk, hogy jobbá lehessünk, de nem kéne muníciót adni az egyre pimaszabb támadóknak. Van ám kívűlről elég támadás, ne álljunk be közéjük.
A legbefolyásosabb amerikai napilap a The New York Times március 9-i lapszámában egy teljes oldalas, szélsőségesen katolikusellenes hirdetés jelent meg, amelynek tartalmán katolikusok és nem katolikusok egyaránt felháborodtak. Nem idézem, csak bevillan itthon a szegedi Reök-palota kiállításának Győrffy László: „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben” c. 12 tányéron 12 kupac szar, középen egy levágott kézfej installációja...Karácsony közeledtén egy elég hiányos műveltségű, vitaképtelen, érzelmi oldalról írogató csak azt üzenheti szeretettel
Nagy Gáspár:
Jegyezvén szalmaszállal

– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.

– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Nem ábrándítanak ki, mert a mai egyház(ak)nak szinte semmi közük Istenhez.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

A támadók nem engem olvasnak, vagy ha olvasnak is, nem adnak a véleményemre, a munícíót pedig maga az egyház szolgáltatja avval, amit művel. Én csak megírom azt, amit látok, tapasztalok, megélek. Nem hinném, h csak azért kellene szemet hunynunk bizonyos antihumánus jelenségek előtt, mert az elkövetők kapuja felett azt írja, hogy INRI. Éljenek a tanításaik szerint, és akkor majd meghajlok előttük.