Bejegyzések
Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül alcímmel nyílt tárlat
Dr. Árvai József első egyéni kiállítása tekinthető meg a gyulai művelődési házban
Mémoires Des Mémoires a címe dr. Árvai József első önálló kiállításának, amely az Erkel Ferenc Kulturális Központ földszinti galériájában nyílt meg július 3-án a képzőművész jelenlétében. A gyulai tárlaton 26 kép tekinthető meg díjtalanul július 30-ig.
Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül alcímmel nyílt tárlat
Dr. Árvai József első egyéni kiállítása tekinthető meg a gyulai művelődési házban
Mémoires Des Mémoires a címe dr. Árvai József első önálló kiállításának, amely az Erkel Ferenc Kulturális Központ földszinti galériájában nyílt meg július 3-án a képzőművész jelenlétében. A gyulai tárlaton 26 kép tekinthető meg díjtalanul július 30-ig.
Dr. Árvai József életét a művészet, és az ezzel párhuzamos kapcsolatok alakították. Édesapja koreográfus volt, ő pedig már 6 éves korában zongorázott. Szegeden dzsessz tanszakra is járt, a Vigadóban és az egyetemi klubban többször fellépett. Ma is szeret komponálni, ezzel unokájának, Kristófnak szerez rengeteg örömöt.
A képzőművészettel saját bevallása szerint nem tervezett közös életet. Jóllehet már a kispesti polgáriban felismerték rajztehetségét, hiába javasolták, hogy induljon el ebbe az irányba. Ő sem nagyon, de az édesapja sem akart hallani arról, hogy a napi 3-4 órás zongoragyakorlat mellett művészeti tevékenységre is áldozzon drága idejéből.
Aztán a sors úgy hozta, hogy a második világháború alatt a család Tótkomlósra került. A falu romantikája, a segítőkész emberek szokásai, a babonák, a gyógyító öregasszonyok, és az átcsavargott nyári éjszakák varázsa teljesen lenyűgözték a kamaszodó kisfiút. Emellett az is hatással lehetett rá, hogy két festőművész barátja, Szokolay Sándor és Lehoczky András állandóan akvarellezett, rajzolt a piacon és a strandon. És persze Izbék is inspiráló volt számára.
Pályájára nézve meghatározó volt még Ezüst György, Süle István és Bozsó János barátsága Kecskeméten, Bálint Endre kiállítása, találkozása Bényi Lászlóval, és a nagypapa-kölyök féle szentendrei kapcsolat Czóbel Bélával. Abban a városban, amelynek festőként mindent köszönhet. Soha el nem múló szeretettel emlékezik továbbá Dömötör János múzeumigazgatóra, aki az 1980-as években arra bátorította, hogy fesse le élményeit, majd az ebből induló érzelmeit. Ennek a biztatásnak köszönhetően kerülhetett be a Paraszt mítosz című képe az egyik országos tárlatra. Somogyi Zsigmond gyűjteményébe is jutott festménye, a műről Németh József hódmezővásárhelyi művész fogalmazott meg értékes és támogató mondatokat.
A gyulaiak közül szeretettel gondol Koszta Rozáliára, aki arra kérte, kerülje a szép képeket. Meskó Annára, a fehér színek mesterére, és Domokos Imrére, aki felhívta figyelmét a szürke színhatások erejére. De emlékszik József Dezsőre is, aki nem azt mondta egy képére, hogy rossz, hanem finoman és elegánsan csupán ennyit jegyzett meg: merész. Jelen pillanatban Székelyhídi Attilát várja vissza Gyulára.
Simonyi Imréhez és Kohán Györgyhöz izzó kapcsolat fűzte. Simonyinak egyszer visszajuttatta elkobzott verseskötetének kéziratát, most pedig neki ajánlja a Mémoires Des Mémoires – Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül című kiállítást. Annak ellenére döntött így, hogy a Kékszakállú című tabló, amely elsősorban hozzá kötődik, nem szerepel a tárlaton (az idők során ugyanis valahol elmaradt).
Dr. Árvai József Kohánról is sok történetet őriz. A művészről, akivel állítása szerint nehéz volt beszélgetni. Sosem felejti el azt az esetet, amikor Kohán térdelve készített vázlatokat egy hatalmas bikáról, ő pedig 30 méterre tőle futásra készen állt. Miután a rajzokat befejezte, felállt, összecsomagolt, és elsétált. Nem féltél?, kérdezte később tőle Árvai. Ugyan, válaszolta Kohán, két magányos bika sosem bántja egymást.
A művelődési ház kiállítója részt vett már csoportos kiállításokon, egyénit viszont még nem rendezett, mutatott rá Durkó Károly a megnyitón. Húsz-huszonöt éve többnyire már csak grafikákat készít, kizárólag az érzelmei alapján alkot, és nincsenek tematikus választásai. Művészetére nagy hatással van az irodalom, A zsidó Jézus című könyv is. Főművei közé sorolja A lehajló Krisztust, amely értelmezésében az ártatlanul szenvedők emlékezetének képe. A holokausztot idézi, amelyből az édesanya kiemeli gyermekét, Jézus pedig letépi kezét a keresztről, hogy megölelje. Magához vegye, mert ő mindenkié.
Dr. Árvai József legközelebb Lakatos Tiborral és Steigerwald Istvánnal szeretne közösen kiállítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése