Naplón kívül – még mindig

botladoznak az események, de csupán egy láthatatlan pályán, amely mindenkitől függetlenül van jelen közöttük, létezésének mikéntjébe hőseink mégsem szólhatnak bele már egy ideje, mert csupán hallgatag résztvevői a folyamatnak, akárcsak az életnek, amelybe beleszülettek, és amelynek falain belül hazudni sem tudnak, ám igazat mondani sem, a sült csirkecomb viszont gyógyírként hat a megviselt női testre s lélekre

Nyolc nappal később József nem folytatta történetét, felesége pedig fellélegzett. Kinézett a konyhaablakon, és elgondolkodott azon, hogy ura miért volt hozzá annyira bizalmas, nyílt és őszinte, mint még soha korábban (bár abban, hogy valóban őszinte volt-e hozzá, erősen kételkedett). El kellett azonban ismernie: nem is igen figyelte, mi zajlott körülötte, következésképp, állást sem foglalhat. Lehet, hogy József tényleg beszélt hozzám, és nem csupán képzelődtem? – tette fel magának a kérdést, de nem amiatt, mert a helyes válaszon akarta volna törni a fejét. Nem, nem akarta. Inkább határozottan kihúzta magát, beleszippantott az utcai levegőbe, majd belesett a nappaliba, ahol Józsefet látta pihenni a karosszékben. Azt is látta, mekkora erőfeszítést fejt ki párja, hogy valamiképpen talajt érjen a lába. A szőnyeg azonban ide-oda csúszkált a férfi alatt, a szőnyeggel együtt pedig az ülőalkalmatosság is táncot lejtett a szobában.

Mária, Virág, Boglárka, Andrea, Katalin, Anna, vagy ahogy tetszik őt nevezni, nem törődött tovább a körülményekkel, most az ösztöneinek szeretett volna engedelmeskedni, tetszés szerint cselekedni. És mivel nagyon megkívánta a csirkecombot, benyitott a kamrába, mert úgy emlékezett, van ott valami, ami jól fog neki esni. Aztán kezelésbe vette az asztalt, szépen megterített, mert Annácska megint nem volt sehol, a kenyeret is belefektette a kosárba, noha ő sosem fogyasztotta el a neki jutó részt, elhelyezte a sótartót, felszeletelte a zöldségeket és a savanyúságot, végül beszólt Józsefnek, jöjjön enni, ha akar. József azonban már mély álomba zuhantan leste a pohár szélén lustálkodó legyeket, ezért nem jött. A fiatalasszony így egyedül fogyasztotta el a csirkecombot, akkora étvággyal falta fel, és annyira gyorsan, mintha történt volna vele időközben valami. Valami, amit általában égi áldásnak neveznek a hívek, néha természeti csapásnak a világiak. A fiatalasszony azonban ennek kielemzésére sem szánt időt, nem óhajtott belebocsátkozni a részletekbe, hisz tudta jól, minden a legnagyobb rendben van, kivéve az urával való viszonyát. Utóbbi néha neki is fejtörést okozott, főként amikor az okokat kellett volna felfednie. De jelenleg ezzel sem foglalkozott, mert a finom falatok élvezeténél ebben a pillanatban semmi sem volt fontosabb számára. Úgy vélte, ha már napokig rostokolt hallgatólagosan egy jelentéktelen kis sámlin, mégpedig egyfajta kötelességből, megérdemel egy kis kilengést, azzal együtt, hogy a vonalaira is vigyáznia kell, és azzal együtt, hogy képtelen lenne felidézni, miről szólt az elmúlt hét. Sajnálta is emiatt Józsefet, meg nem is.

Valami azonban eszébe jutott. Nem volt ez egyéb, mint a naplója, amit egy időben hatalmas gonddal vezetett, és amit aztán csak gondolatban volt lehetősége gazdagítani. Eszébe jutott Matild is, a gyermek is, a villa is, no meg a meghívás, amelynek eleget kellett volna tennie ahhoz, hogy kiderítse, mi az igazság. Előbb azonban muszáj kidolgoznia egy eljárást, amely eredményhez vezethet. Mert hogy valójában miként fognak elsülni dolgai, persze nem tudhatta, a leendő sikert semmi sem garantálta.

Ám az is egyre világosabbá vált számára, hogy az elcserélt és ellopott retikülök megoldást rejtenek magukban. Ha nem is a teljeset, de részben hozzájárulhatnak a rokoni szálak helyes felgöngyölítéséhez.

Virág, Zsófia, Sztella, Annabella, vagy ahogyan tetszik őt nevezni – vagyis naplóírónk –, szép lassan tehát magához tért. Kellett ehhez a csirkecomb, és kellett a házaséletben eltöltött hét nap feszültségét feloldó csend. A csend, amely máskor zavarta, most viszont gyógyírként hatott rá. Virág, Zsófia, Sztella, Annabella, vagy ahogyan tetszik őt nevezni, lerázta magáról a morzsákat, és elhagyta otthonát.