SZERETEM,

hogy már reggel korán felesleges telefonhívásokkal izgatnak. Pedig (ÁLLÍTÓLAG) nem is engem keresnek. Még ennél is szebb, hogy akit keresnek, az nincs a közelben. Most rohanjak el, szóljak neki? Esetleg hívjam fel telefonon, hogy elmondjam, keresték telefonon? Érdeklődjem meg a tudakozónál az elérhetőségét? Ez az egyik bajom.

A másik bajom, hogy nekem nincs is telefonom. Annyi felel csak meg a valóságnak az egész történetből, hogy a telefonkészülék mellett ülök. Ha nem ülnék itt, valószínűleg nem is jutna eszébe senkinek kora reggel telefonálni.

Sőt, kezdem szégyellni magam amiatt, hogy sosem tudok válaszolni egyetlen kérdésre sem, mivel a kérdéseket eleve nem nekem teszik fel. Nem értem, miért ülök akkor én a telefonkészülék mellett (?).

(Azt azért még elmondom, eddig még sosem hívtak fel azért, hogy gratuláljanak. Sem korán, sem későn. Azzal a köznapi céllal sem, hogy jó napot, jó egészséget, boldogságot, gyermekáldást kívánjanak. Azt hiszem, ki is fogom kapcsolni ezt a csúnya fekete telefont.)