Kifogyott

Azt hiszem, írói, bocsánat, alkotói válságba kerültem. Ez történik, ha senki sem motoszkál, kutakodik, turkál az életemben, sem jó, sem rossz értelemben. 

Ez van, ha lusta vagyok előkeríteni a megfelelő fotót, amihez legalább egy képszöveget írhatnék hirtelen jött felizzásomban. A téma vagy a színek iránti bosszanatomban. Akármimben.

És ez van, ha nincsenek felindulásaim, mert az ipse, mondjuk, a fején zöld lámpaernyőt viselő, aki bal kezéből eperrel etethetne meg a tavaszi éjjelek egyikén, nem akar bejönni az életembe. Inkább becsukja előttem az ajtót. 

Talán ki kéne mennem füvet szedni, friss, szagos füvet a nyuszikának.
De az is lehet, hogy csak a zöld bura alatti villanykörtét kéne kiégetnem. Mert sötétben könnyebb.