Blubblu

Nem kritizálni jöttem ma ide, arra keresztet vethettek. Csupán azért esek bele ismét a régi, de elfojtott erényembe, mert nincs más választásom. Mert Blubblu - például - a lap széléről azt kérte tőlem, pattanjak rá, ha élni akarok, ha nyerőként akarok tovább élni (s igen, én akarok, minden erőmmel akarok, igen, igen!). Arról viszont önműködőssége már nem adott részletes tájékoztatást, hogyan, bár kellett volna, hisz miközben egyik szemével felém kacsintgatott, addig folyamatosan jobbra-balra pattogott, úgyhogy még a közelébe se lehetett kattintani, nemhogy a közepébe, hiába igyekeztem. 

Igyekeztem, mert annyira rózsaszínű ez a Blubblu, hogy a látványosságára még az olyan fajta szürke nőből is kikívánkozik a kíváncsiság, mint én. 

Ámbár a dühömet ezúttal nem is az ügyetlenségem generálta (amely abból fakadt, hogy képtelen voltam rápattanni Blubblura), inkább a rossz és hiányos emlékezetem táplálta, tüzelte, amely szerint az idén ugyanazok az egzisztenciák zsebelték be az alkotói díjakat, akik a tavaly. A bezsebelés helyszíne, avagy ürügye alatt természetesen az egyik könyves-kálmános ügyeskedést értem, mert az élet többi területére már oda sem figyelek. (Persze erre a bizonyosra sem, szándékosan nem, kivéve ha a képembe nem vágja a monitor az esemény sajtóvisszhangját.)  

Csak azt nem tudom, miért gondoltam, hogy az írni-olvasni bíró emberek tisztességesebbek a többieknél, és miért gondoltam, hogy a jelenkori irodalom több száz, több ezer nagyja közül kettőnél több személyiségnek is lesz esélyem, módom, lehetőségem megjegyezni a nevét?! (Nem mintha ez lenne a legfőbb álmom... De na, miért kellene hülyén megöregednem?)