Kívánság

K. tegnap előrejelezte, hogy vásárolni fog. Kicsit meghökkentem, mert mi mást is tehettem volna. Aztán felsoroltam, mit hozzon, ha már megkérdezte.

- Sót, csipeszt, Axe-t, két krumplit, antioxidánst, kollagént, Biovant, margarétát, ob-ét, köményt, marcipánt, gombostűket, tűket a varrógépbe, Tix-et, calgont, függönytartót, mozsárt, almát, kekszet, sovány tehéntúrót, gyűszűt, szilikont a cipőm sarkára. Kb. ennyit - mondtam, és megtöröltem a kezemet a húsvétról visszamaradt szalvétába.

- No de milyen kollagént? - kérdezte tágra nyílott pupillákkal, én meg majd elájultam, mert erre a kérdésre végképp nem számítottam. Jóllehet azon se csodálkoztam volna, ha afelől érdeklődik, milyen színű Tix-et. - És petrezselymet?

Többet nem beszéltem vele aznap.

Másnap reggel, amint kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy K. hosszú léceket csavaroz össze. A kávé mellett - minden zord fogadalmam ellenére - muszáj volt tőle megérdeklődnöm, mit csinál. 

- Csónakot!

- Csónakot.

- Igen, drágám, csónakot. 

- Igaz, hogy a tenger habjai már a küszöböt nyalogatják... De azt meg minek?   

- Hogy minek? Hát nem csónakot kértél tőlem tegnap?

Erre kicsit összeráncoltam a homlokomat, mert egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy csónakot is kértem. Ám nem kellett sokáig gondolkodnom, mert K. újból megszólalt, amit szintén furcsállottam.

- Azt eszeltem ki, hogy megleplek valamivel. A csónakra gondoltam.

- Arra ott?

- Talán nem tetszik?

- Ó, dehogynem! Bár innen szemlélve inkább egy hatalmas koporsóra hasonlít.

- A többi benne lesz.

Hogy mi volt a többi, sosem tudom már meg, mert K. építménye még az éjjel, közvetlenül az első bejárató próba után szétesett és elmerült. Másnap ismét nagyon dühös voltam rá, mert se elmosogatni nem tudtam, se megfőzni az ebédet, se megvarrni a zoknijait, se kiteregetni a kimosott ruhákat, se a függönyt feltenni a helyére, se kimenni a partig, hogy megtekintsem a nekem szánt meglepetés  maradványait, mert szilikonbetét (de főként arctunning) nélkül képtelen voltam felvenni a cipőmet, annyira felsértette pár napja a sarkamat paradicsom-passzírozás közben. K. azonban csak hahotázott a hársfa alatt, az árnyékban, és bizton állította, hogy mindent megvett abból, amit a baleset előtti napon megrendeltem.