Szél II.

Talán akad még errefelé valaki, aki jobban tudja, mint én, mennyire stabil az összefüggés Capri szigete és a cabrio között. Nyilván kötelék a Carmen meg a kávé, mert mindkettő kával kezdődik, és Caprin mindkettőt hidegen szolgálják fel, jéggel, fagyival, eperrel, annak függvényében, fúj-e a szél, vagy sem, és ha fúj, mekkora erővel és milyen irányból, nehogy elsöpörje az orrod elől a rendelést. De persze az is mérvadó, hogy van-e cabriód, mekkora és milyen irányból. Mert ha nincs, akkor - úgy mesélték - még egy meleg löttyöt sem kapsz, annak ellenére, hogy délen mindenki nagyon vendégszerető.

Csak azért, mert a kettő (Capri és a cabrio) egyszerre jutott eszembe.

Capri nekem persze nem a puszilózásról emlékezetes, hanem inkább a szélről, mert amikor tegnap az összefogás napjára igyekeztem, annyira összeborzolódtam, hogy alig láttam valamit az előadásból. Pedig hosszú volt, majdnem kétórás. Így hát kénytelen voltam elképzelni magam elé valamit. Ha cabrióval megyek, amiként az elöljáróságok, ez nem történik meg, mert a cabrióban szemből védve vagy, hátulról is, mert általában ott ül a kutyád (melletted az anyósod meg a szobacicád). Ha Carmen lenne a nevem, amiként az elöljárónéknak, akkor sem görbült volna meg a hajam szála, mert el sem mentem volna a, bocs, egy nemzeti divatbemutatóra. Ha pedig Caprin születek, akkor még most is kint ülnék a teraszon, Al Capone az egyik vállamon, a jeges-habos kávé a másik oldalamon, és így, lesújtó közösségi mentalitás nélkül nézném és látnám a kék tengert.

 

Ám az én helyzetem nem ennyire könnyed és magányos. Tegnap óta pl. hatalmas csatokat és súlyos fésűket viselek a pici fejemen, ezért úgy nézek ki, mintha ezek a nehéz és bonyolult kompozíciók arra kellenének, hogy összetartsanak, illetve fent, a földön. Mondom, ez csak a látszat, és mert ilyen, utálom, hisz tapasztalatból tudom, amitől félsz, az óhatatlanul bekövetkezik, vagyis: a szél előbb-utóbb ki fogja verni a hajamból a biztosítékot.

Caprin pl. sosem láttam, hogy valaki ügyelt volna a frizurájára, vagy arra, hogy szépnek tűnjön, pedig a teraszokon akkorák szoktak lenni a széllökések és az arcok, hogy a vendégek bizony állandó életveszélyben vannak. Igaz, nekik annyira nem kell félteniük sem magukat, sem egymást, mint nekünk. Ha ott valaki beleesik a tengerbe, nem törődik vele senki, mert naponta többen is beleesnek, és naponta többen is születnek a régiek helyére, nem úgy, mint nálunk: itt ha bele..., az vagy véletlen, vagy felér egy csodával* (amióta a vizeket elköltöztették a szomszédból), amiként az is (*), hogy még vízi hullaként is előbb érsz haza, mint az újszülöttek. Mert a szállításod előre látható okok miatt bizony sok időt vesz igénybe.

Holnap megigazítom a hajamat, hogy a továbbiakban jobban lássam az előadást, és ne essek bele a tengerbe.