Hamza D. Ákosra emlékeztek*

A film és a zene jegyében
*ami a lapból kimaradt**

Ritka alkalom***** a mindenkori múzeumok életében, hogy időszakos kiállításaiknak megünnepelhetik egyéves évfordulóját. A Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria most ezt tette. A kismúzeum vasárnap délután**** a Malom Film-Színházba várta a magyar filmek és a kifinomult dzsessz kedvelőit.

A tárlat megnyitásának egyéves évfordulóján az 1944-ben forgatott Egy fiúnak a fele című Hamza-művet nézhették meg az érdeklődők a Malom Film-Színházban. Az alkotásról mindenképp tudni érdemes, hogy nem képezi Hamza művészetének csúcsát, és máig nem lehet tudni pontosan, miért emelte fel hangját a faji megkülönböztetés ellen egy olyan időszakban, amikor nem volt tanácsos ellenkezni a rendszerrel. 

Ráadásul Hamza ezzel a tettével pont azokkal fordult szembe, akiktől korábban szabad utat kapott hivatásának gyakorlásához. A film Mikszáth Kálmán egyik történetét dolgozza fel eléggé szabadon. Ez abból is kiderül, ha összehasonlítjuk Bolváry Géza 1924-es produkciójával, illetve a produkció történetével, amely úgyszintén Mikszáth Kálmán Egy fiúnak a fele című novelláját vette alapul. Hamza tehát csupán védőpajzsként használta fel Mikszáth nevét, így kísérelte meg becsempészni a hazai mozikba az ellenállási mozgalom ideológiáját. A korabeli cenzúra azonban szemfülesebbnek bizonyult, a film tiltólistára került. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy igyekezetéért Hamzát bárki is üldözte volna Magyarországon. Sőt, a harcok elültével vezetői pozícióba került, különféle megbízásokat kapott. 

Visszatérve a vetítésre: a vásznon ezúttal is több olyan színészt láthatott a közönség, akivel Hamza szokásszerűen együtt dolgozott (Benkő Gyula, Danis Jenő, Hidassy Sándor, Ladomerszky Margit, Mihályi Ernő, Rajczy Lajos). Az operatőri feladatokat is az a Makay Árpád látta el, aki a Gyurkovics fiúkban (1940), a Bűnös vagyok (1941) című erkölcsdrámában, a Külvárosi őrszobában (1942) és a Szerelmes szívekben (1944), illetve jó pár nem Hamza-filmben keményen bizonyított. A kommunista hatalomátvételt követően Makay az Egyesült Államokban folytatta eredményes, kitartó és rendkívül termékeny munkásságát: főiskolákon oktatott és mozgóképes vállalatot alapított. 1991-ben tért haza, ezt követően életműdíjjal tüntették ki.

Ismerősként köszön vissza a stáblistáról Sőrés Imre neve is: az építész négy ízben öregbítette Hamza csapatának hírét, hisz az ő keze nyomát és elképzeléseit viselték magukon a Külvárosi őrszoba (1942), az Ördöglovas (1946) és az Ez történt Budapesten (1944) díszletei.

Megjegyzendő továbbá, hogy az Egy fiúnak a fele az egyetlen olyan hazai filmje Hamzának, amelynek kosztümjeit saját neje, Hamza Lehel Mária tervezte.

A félreértések elkerülése végett azt is feltétlenül el kell mondani, le kell írni, hogy a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria azért tűzte műsorára az alkotást, mert havi bontásban eddig névadójának mindenik filmjét bemutatta, így erre a műre épp most**** került sor.

És bár volt, akit a produkció meghatott, a rendezvény fénypontját egyértelműen Szaniszló Richárd vibrafonművész koncertje jelentette. A muzsikus Hamza-produkciók zenéjét adta elő saját feldolgozásában, lebilincselő improvizációs technikával. Hangszeréből ugyanis olyan dallamokat csalt elő, amelyek hajlékonyságukkal sokat emeltek az 1940-es évek nem túl változatos melódiáin. Szaniszló Richárd a Palotásy János Zeneiskolában, Kecskés Istvánné osztályában kezdte meg tanulmányait. Nyolcadikos volt, amikor felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumába, ahol az érettségi után főiskolai, majd egyetemi éveit töltötte. Nem csupán zenélt, hanem komponált is. A magyar dzsesszvilág olyan emblematikus figuráival muzsikált együtt, mint Szakcsi Lakatos Róbert, Cseke Gábor, Pusztai Csaba, Lakatos Pecek Géza, és olyan formációkban fordult meg, mint a Barcza Horváth József Trió, vagy a Bágyi Balázs Trió. A 2004. évi Nashville-i ISC-vetélkedőn bekerült a középdöntőbe, így a zsűriben helyet foglaló Pat Metheny és B.B. King is hallhatta játékát.

Az eseményt Deme Péter dr., a Pulszky Társaság történész-elnöke, illetve Szabó Tamás polgármester is megtisztelte jelenlétével. A magyarországi múzeumi dolgozók legnagyobb szakmai szervezetének vezetője köszöntőjében a kulturális értékek megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, és megállapította: Hamza D. Ákos feltáratlan életműve elmélyült művészettörténeti kutatásra vár, és megérdemli, hogy országszerte ismertté váljon.

A kiállítás 2013 novemberéig tekinthető meg a Gyöngyösi úti kismúzeumban, abban az ingatlanban, amelyben a Hamza-házaspár utolsó éveit töltötte.

**Rettenetesen hálás vagyok a helyi sajtó egy részének a teljesen elfogult és üzletiesen részrehajló tudósításokért. Bocsánat, a temérdek csúsztatásért, amelynek terjesztéséhez - pusztán tévedésből*** - bolondot csináltak saját magukból is. Ettől még a közmondás, miszerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, igaz marad.  

***Mert jóhiszeműen feltételezem, hogy csak tévedésből kérdezték meg a kirúgott igazgatót arról, hogy milyen programokat tervez 2013-ra.

****2012 novemberének első hétvégéjén 

*****helyi jellegzetesség