„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. január 7., hétfő

Értelmes újévi beszélgetés

- Nem láttad a poharamat?
- Nem. 
- Pedig itt volt.
- Na és?
- Te szoktál mosogatni.
- Két napja már kint sem voltam a konyhában.
- Hát nem mentél be dolgozni?
- Csak nem gondolod, hogy eltörtem?! Tudod jól, hogy nem szoktam poharakat törni.
- Pedig a tavaly eltörtél egyet mosogatás közben, mert kvázi siettél a munkába.
- Az a tavaly volt. Különben is, tegnap este mintha te mosogattál volna.
- Igen, de az a pohár már tegnapelőtt is hiányzott.
- Honnan tudod?
- Mert inni akartam belőle.
- Melyikből?
- A borosból.
- Á, szóval a boros poharat keresed.
- Azt hát.
- Tán csak nem volt itt a Jóska?
- (...)
- Szóval itt volt a Jóska. És borozgattatok... 
- (...)
- He? Borozgattatok?
- Khm, khm.
- Értem, nekem bezzeg nem szóltál. Sőt, alig vártad, hogy eltűnjek.
- De hát azt mondtad, be kell menned dolgozni.
- Hát persze, hogy azt mondtam, mert valamit kellett már csinálnom magammal, és reméltem, hogy majd elkísérsz. Aztán meg vissza. 
- Csak nem azt akarod kihozni az egészből, hogy a Jóska ellopta a poharat?
- A pohárról nem nyilatkozom, de a kedvenc ezüst kiskanalamat, amit még a nagyanyámtól örököltem, viszont lenyúlta, s te még csak észre sem vetted. Ha még emlékszel, a tavaly is zsebre vágott egyet.


Nincsenek megjegyzések: