Hagyományos bejegyzés

Maga bolond! Ceruzával ír naplót?! 

Maga teljesen bolond! Hisz egy szál ceruza még arra sem elegendő, hogy befejezzen egy blogbejegyzést. Főként, ha szerelmes a férfiba. Mert - ha nem tévedek - nem áldozhatja fel a saját szabadságát, nem viselheti az ott felejtett, kinőtt hajfixálót, nem aludhat a hintalován, nem ihat a hordójából, nem rasketálhatja fel a kertjét, és sosem szeretheti! Ez már önmagában véve is sok, nem csupán elvárásként. Na vegye csak elő gyorsan a cseáskáját, hadd töltsek. Igya le magát, utána majd megérti, miért gond, hogy Ön városi, s miért, hogy nem bír el öt bivallyal reggelente. Aztán végleg felejtse el a pormacskákat, a békákat, a vállfát, a tavat és a darazsakat.

Tehát ne legyen derűlátó, s ne gondolkozzék távlatokban De a jégszekrényt se nyitogassa, mert idegesít. Üljön inkább ide le, mellém, üljön le erre a szép kis fenekére, s igyon! Vizet? Az nincs, bocs. De ha éhes, adhatok szalámit és hozhatok be aprófát.
Megkérném arra is, hogy máskor hagyja otthon a kínai papucsát. Majd adok én neked, aztán jól elleszek Veled reggelig idebenn. Mert itt senki sem nyitja ránk váratlanul az ajtót. Addig viszont egy szót se! 

S most feltekerem a rádiót.