Bejegyzések
Ahhoz már hozzászoktam, hogy üres a tárcám, ahhoz is, hogy szabadidőmben a munkanélküliség mindenkor aktuális lehetőségével barátkozom. A férfiak, akiket szerettem, általában elhagytak, széles ívben kikerültek, még mielőtt összetalálkozhattunk volna, kevésbé a lukas fogak okozta vészterhes hétvégék, vagy a keskenyre tervezett cipők keltette tyúkszemek. Mégis nehéz feldolgoznom, hogy a világ gyakran összeesküdik ellenem.
Néha megpróbálom összeírni azokat az ismerőseimet, akik segíthetnének rajtam, de folyton rá kell döbbennem, hogy az itthon maradottak szinte mindenike már régen elszenderült, az élők hetedhét országon túl vannak, illetve olyan személyek közeli rokonai, akik születésük óta ki nem állhatnak.
Amennyiben van mentőötletük, megtalálnak a 114. utca telefonfülkéjében. Ott fogadom a hívásokat.
8 megjegyzés:
Sajnos se felesleges munkával, se felesleges férfival nem tudok szolgálni. Ellenben kiálhatatlan rokonaim vannak. Kéred őket?
:)
Mifélék?
Ha komolyan érdekel az ajánlat, részletesen kifejtem. :)
Jó, hallgatlak.
De utána örökbe kell őket fogadnod.
Gondold meg jól.
Azt mondják, rövid az élet, tehát túl lehet élni.
Túl lehet. De minek? :)
A rokonságo(da)t? Csak.
Megjegyzés küldése