Élményeim egy műfogsorral

Blogokat kezdtem olvasni. Rövid magyar blogokat. 

Legalábbis én mostanáig úgy gondoltam, hogy a magyar naplók rövidek.*

Nos, nem mindenik. Előnyük még, hogy akad köztük olvasmányos is. Mint például a következő.

A szerző nevét nem adom meg, elvégre ő sem adta meg, így az alapállás az, hogy nem tudjuk, kiről van szó. Bárkiről lehetne, ám ez ebben a formában nem teljesen igaz, hisz az illető, aki nem mellékesen férfi, úgy képes írni a szájüregműtétjéről, ahogyan én biztosan nem tudnék. Hosszan, fájjó, zsibongó szájpadlással, algoflexsalátákkal a gyomrában. 

Meglepett, hogy jobb körülmények között nagy író lehetne belőle. Nagyon nagy. És még csak nem is túlzok.

Egyelőre viszont csak annyit sejthet meg róla az ország és a figyelmes magyar ember, hogy büszke lehetne arra a férfira, arra az önmagát férfinak valló bloggertársára, akibe nemrég műfogsort ültettek be, akit a rendelőben alaposan megkínoztak, félrekezeltek, de aki van annyira derekas***, hogy minden kínszenvedése ellenére oldalakon át képes érdekfeszítőn mesélni a honi egészségügyről.

És ingyen.** 

És derűlátón.

*Az ember sose induljon ki önmagából.

**Amitől kezdett enyhülni a fogorvos-fóbiám, vagyis ez egy olyan ritka nap volt, amit nem fogok megbánni.

****tökös