Csubuk

Ugye tudjuk, perzsául baksist jelent, magyarul kenőpénzt*, amit a köztisztviselő zsebébe csúsztatunk, hogy kiadja a születési bizonyítványunkat, a rendőrfelügyelőjébe, miután a zebrán véletlenül az autója alá sodródtunk, vagy a dokiéba, fogtömés előtt, szívműtét közben és agyhalál után, fájdalomdíjként. 

Csubukot persze ezektől eltérő helyzetekben is adhatunk,** legfőképpen, ha ránk tör a nyavaja feladatkiosztáskor, kötelesség-teljesítéskor. Van, amikor segít egy kávé, mármint egy kétkilós az ajándékcsomagban, amit inkognitóban eljuttatunk a főnökhöz, van, amikor ennyi már nem. Főként, ha telhetetlenek vagyunk, jobbak és szebbek a többieknél. 

Azt viszont nem hittem volna, hogy a csubukról egy vajdát is elneveztek. Hol másutt, ha nem

ITT?! Mert a név kötelez.

* néha hálapénz

** így a postásnak, ha szombat helyett csütörtökön hozza ki a hétfői újságot, az eladónak, ha a kért 10 deka sonka helyett tizenhetet szeletel fel, oszt ujjong az önérzetünk, dalra gyúl a lelkünk, hogy húszért lenne ildomos fizetnünk, és legvégül: a világ összes mocskos gazemberének, hogy ne maradjunk ki semmiből