„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. március 26., szerda

Hun vannak már azok a régi homokozók?


Az még bódog idő vót, amikor a magyar tanácselnök azt hitte, lehet lószobra. Ment is utána a francba, de nem azért, mert nem nagyon hasonlított a lúra, hanem azért, mert egybűl mindenki arra gondolt, hogy lovasnemzet a magyar. Kirúgták, mint a náci narodnyikot ereszteni. 

A kantin, ahun zabáltunk, ekkortájt még megvót, mégha a vörös hajnalt is kellett nézni az asztal mellűl.

De hun vannak már azok a régi homokozók?

Az ember csak nosztalgiázik, pláne a mi ingázó posztunkon, hun a város, a falu, a község, a tanya, az ország felváltva szerepel a terítéken. 

Az ürgék is, ha elfogynak a legelők, bekőtöznek a sportpályák alá: onnastól kezdve a stadion meg a kupa is mehet a francba.

Nincsenek megjegyzések: