Kilátásaink (+ AR csendes filmje)

Valami ilyesmit látok, amikor reggel kinyitom a csipámat és kinézek az ablakon:

...s akkor még azt merik tőlem kérdezni a dolgozóban, hogy miért vagyok rosszkedvű s durcás.
Hát persze, hogy az vagyok, mert ha most három-négy utcával arrébb költöznék, ott is ugyanilyen rendetlenség, balkáni rumli s mizéria röhögne naponta többször is a képembe.

A gumicsizmás hatalmasságok által túlszeretett társadalomhoz kiváltképp akkor dörgölődzik hozzá előszeretettel ez a miliő, amikor táncolhatnékja támad a jó kis déli szelecskének, amely a Dunánál felkerekedve úgy dönt: átsüvít a rácok feje fölött, hogy előttünk járja el a kállai kettőst.

Erről a munkáról mondják felénk azt, hogy véglegesített. Pedig még csak nem is egy szenzációs régészeti kutatóárok, hanem a korszerű városrehabilitáció (modern urbanizáció) egyik lezárt fejezete...

A fentebb szemléltetett helyzetből ítélve s tapasztalataimra hagyatkozva én azt hiszem: bojárjaink úgy gondolják, hogy az adókötelezettségek teljesítése mellett a gödrök betömése s a szemét elszállítása is a mi tisztünk. A zöldövezet helyreigazítását fölösleges szóba hoznom, mert ahhoz akkor sem nyúlnának hozzá, ha mi ülnénk a bársonyszékekben és ők a szarban.

Egyszerűen érzéketlenek.

AR hegyei s vizei