Ami kimaradt a lapból (1.)*

Tüskevárakra ma nagy szükség van 

(gyenge opusokra egyáltalán)**

Régen volt, amikor még gyermekfilmekre váltottam jegyet. Talán ez az oka, hogy nem teljesen értem, miért nehéz végigülni iskolásként annak az ifjúsági regénynek a filmadaptációját, amely nem gépmadarakról szól, hanem igaziakról, és amelyben keveset beszélnek, de rólunk. Az idén elkészült Tüskevárat múlt kedd délután**** mutatták be a Malom Film-Színházban a rendező és az operatőr jelenlétében.

  

Maradok a fekete-fehér változatnál 

(és újra finoman fogalmaztam)

Piacra kerülése után a film egyaránt kapott meleget és hideget, mondták róla, hogy vontatott, eklektikus, művi, s hogy művészileg messze elmarad az azonos című sorozattól, amelyet a hatvanas években forgattak Seregi Zoltánnal, Zenthe Ferenccel, Dajka Margittal, Kiss Manyival, Bánhidy Lászlóval, Kállai Ferenccel. A teljes egészében magántőkéből készült „idei” produkción mindenesetre hét évig csiszolhattak az alkotók: ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy megszülessen és mozikba kerüljön. A zenét például csak tavaly társították hozzá a képanyaghoz, amely amúgy – és ezt mindenki elismeri – a film legfőbb erőssége.

A jelenetek zömét Csongrádon, a Tisza és a Körös torok vadvilágában vették fel, többnyire Máté Bence világhírű magyar fotós bejáratott madárleseiből, illetve speciális üvegfal mögül. További érdekessége a filmnek, hogy mindenki kedvencét, Napfényvárosi-Csahos Ducit, alias Csikaszt, a szófogadó bozontos pulit egy sándorfalvai tenyésztőtől, Tari Józseftől szerezték be.

Ennek fényében simán elhisszük, a Tüskevár kivitelezésében öröm volt részt venni, azzal együtt is, hogy a folyamat menete nem mindig úgy alakult, amiként eltervezték. A vetítést követő közönségtalálkozón Gulyás Ákos operatőr például elmondta, amikor nekikezdtek a munkának, a filmben látható anyaróka mellett számos kölyök tapogatózott még, de mire ahhoz a jelenethez értek, hogy őket is megörökítsék a moziműben, a kicsinyeknek már nyomuk sem volt. Balogh György operatőr ezzel szemben a bőséges ebédekre emlékezett vissza a legszívesebben, hisz a regényben is aprólékosan körülírt ízletes ételeket a napi 12 órás műszak alatt nemcsak hogy megfőzték, megsütötték, de nagy étvággyal el is fogyasztották, beleértve a kellék gyanánt szolgáló halállományt.

A forgatás egyébként több hosszabb-rövidebb szakaszban zajlott, összesen 30 napig, a két főszereplőnek (Tutajos: Nagy Marcell, Bütyök: Péntek Bálint) pedig igencsak sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy se a szövegmondás, se a fegyverhasználat ne okozzon fennakadásokat. Noha a fiúk kezdetben eléggé féltették magukat, ahogy teltek a napok, egyre jobban belejöttek a játékba, egyre jobban élvezték az újabb és újabb kihívásokat – mutatott rá Balogh György, aki egyébként otthoni környezetben dolgozhatott, hisz az év nagy részében Csongrádon él.

A filmkészítők aláhúzták, Tutajos és Bütyök közvetítésével érthető formában próbálták hangsúlyozni, mennyire fontos lenne, hogy a számítógép társaságában felnövő generációk jól érezzék magukat a természetben, szeressék a növény- és állatvilágot, ismerjék és értékeljék nagyszüleik manírok nélküli életmódját. Ennek szükségességét a gyermeknézők részéről megfogalmazódott kérdések is egyértelműen igazolták. Úgy tűnt, értenek már annyira a csúcstechnikához, hogy mielőbb megtapasztalják, van élet a megabájtokon és a betontengeren kívül is. Hogy belássák, az uzsonnának nem kell feltétlenül porlevesből készülnie, a rántott húsnak gumityúkból, és hogy beleesni nem csupán a cyberkalózok csapdájába lehet, hanem a földalatti verembe is, amely néha a csongrádi városháza pincéjébe vezet. Az elszemélytelenedett mai embernek ugyanis újra kell tanulnia, hogy nem minden botlás trükk és merő ámítás, mert időnként tényleg dörög és villámlik, és ilyenkor tényleg előkerülhet egy hús-vér barát, aki kisegít a bajból, helyre rakja a kificamodott mutatóujjunkat és kiakasztja a horgot a fülünkből. Ehhez azonban elő kell bújni a hőszigetelt ablakok mögül, bele kell vegyülni a nádasba, ahol igazából is csuromvizesek lehetünk, lázasak és hős szerelmesek. Valóban lázasak és valóban szerelmesek. Szerelmesek egy igazi lányba, egy igazi fiúba.

Aminek viszont a tizennyolcas karika mögé kellett volna szorulnia, az a szivar, a pia s a puska, amit a történetben Tutajos és Bütyök, a két tinédzser kedvére fordítgat önmaga s a többi védtelen lény ellen. Nagy kár, hogy ma már nem divat különbséget tenni a korhatáros és a rendezői változat között... Mégiscsak kisiskolások ültek a teremben.

A beszélgetésen szó esett továbbá arról is, mi a feladata a rendezőnek, azon kívül, hogy ő az igazgatója a produkciónak, amit szinte az összes jelenlévő kiválóan sejtett. Kevesen éreztek rá ellenben arra, hogy Balogh György egy vonatozás alkalmával fundálta ki, mit, hol és kikkel akar vászonra vinni. A stáb végül közel húsz fős lett, a kiválasztottak azonnal igent mondtak a felkérésre, még a két fiatal is, akik néhány évvel korábban a Sorstalanságban már megszerezték az ország-világ előtti szereplésekhez szükséges gyakorlatot.

Mivel a jó mókának bizonyult Kérdezz! Felelek!-et a közelgő záróra miatt be kellett rekeszteni, a filmesek arra ösztönözték a tanulókat, feltétlenül olvassák el Fekete István könyvét, ha többet szeretnének tudni a berekről, a Balatonról, a létező Tüskevárról és a valódi életről. A nagybetűsről. Őszinte taps lett a jutalmuk.***

*jóllehet rendesen visszafogtam magam (hisz a mű messze elmarad a regénytől, a sorozattól úgyszintén) 
**utólagos bejegyzés 
***egy fenét, mert én, kérem, csak penzumot teljesítettem, gyorsan, rohanva, futva, loholva megfogalmaztam, amit egy szuperkonzervatív vidék hírharsonájában ma meg lehet, szabad, ildomos: az igazság az, hogy a tancik ilyen téren jelentős szerephez jutottak
****kb. két hónapja