Ami a lapból kimaradt (2.): Krónika 2012

Történetek a Lehel Vezér Gimnáziumról

Jó látni, hogy még léteznek összetartó közösségek, emberek, akik egymásért dolgoznak, akik számára érték a múlt és a jövő. Ők lennének a Lehel Vezér Gimnázium pedagógusai és diákjai, az ötévente megjelenő Krónika szerzői.

Meglepően szép kivitelezésben jelent meg idén a 245 éves Lehel Vezér Gimnázium Krónikája, amely nem csupán összegzését adja az elmúlt öt esztendőnek, de egyben bepillantást is nyújt a tanintézmény teljes történetébe. Az igényesen megszerkesztett kötetből ugyanis megtudhatjuk, kik voltak az iskola megalapítói, és kik azok a pedagógusok, akik hosszabb vagy rövidebb ideig oktatták, nevelték a jászberényi fiatalokat.

A nevelés ugyanis rendkívül hangsúlyt kapott és kap még ma is a gimnáziumban – legalábbis ez derül ki a remek cikkgyűjteményből, amelynek szerzői tanárok és diákok egyaránt. És ez így a legnagyszerűbb, hisz nem csupán a katedránál álló szemszögéből ismerjük meg az egyes osztályközösségeket és históriákat: az összeállítás lapjain a tanulók is megosztják véleményüket, meglátásaikat az olvasóval.

Pozitívuma a Krónika 2012-nek továbbá az is, hogy az életre való felkészítés ürügyén elsősorban nem az éltanulókra fókuszál, hanem olyan növendékeket is bemutat lapjain, akik kitűnnek az iskolán kívüli tevékenységekben: lovagolnak, zenélnek, túráznak, úsznak, rajzolnak, színészkednek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyes tantárgyversenyek győzteseiről, a gimnázium sikereiről nem esik szó: a szerkesztők (Antics István, Anticsné Szűcs Andrea, Forgó Katalin, Szemánné Barkóczi Judit, Velkeiné Pócz Ilona) a diákélet eme lényeges összetevőjét sem tévesztették szem elől. Tablók és interjúk sora tanúskodik arról, hogy a Lehel Vezér Gimnáziumban számít az egyén, de számít a csapat is. A valódi eredmények pedig csakis csapatban érhetők el.

A tartalmát nézve színes Krónikát tehát az olvasó igényeihez szabták. Az is kézbe veheti, aki kizárólag száraz tényekre, adatokra és nevekre kíváncsi, ám az is, aki a név mögötti arcot is látni kívánja, s akinek a figyelmét inkább a képi világ köti le. A periodika ugyanis gazdagon illusztrált a lehelesek által készített grafikákkal, fotókkal, festmény-reprodukciókkal.

Aki tehát nyolcadikos lett, és még nem tudja, melyik úton induljon el, mielőbb vegye kezébe a kötetet. Benne ugyanis megtalálja mindazt, amire szüksége van ahhoz, hogy később ne bánja meg döntését. A kiadvány – nagyon helyesen – sikeres életpályák felvázolásával igazolja: a vidéki lét nem jelenthet hátrányt azok számára, akik tehetségesek, és akik meg szeretnék valósítani álmaikat az életben.

Reméljük, mások is követik majd a lehelesek példáját.