Jesszus!

Kis Jancsi is, Nagy Jancsi is Feri oldalán ült, amikor behajtottak a reptérről a városba, s megtudták, hogy a szállóban számukra nincs szoba, de főként azt, hogy Feri polgármester. 

Feri bizarr fogadtatása már a reptéren kezdetét vette, ahol a közmunkások felismerték, majd tisztelettel letették szerszámaikat, és szemükben fegyelmezett ujjongással, imádsággal bámulták. Érkezésének híre megelőzte, így a külterületek már zsúfolva voltak éljenző polgárokkal, amikor nyitott kocsijukon behajtottak. Az iskolások kivonultak az utcára, és az út mellett sorfalat álltak, zászlókat lengettek. A szépasszonyok az ablakokból cuppogták felé csókjaikat. A vénasszonyok süketen tülekedtek és kíméletlenül belelökték egymást az árokba, csakhogy megérintsék Feri vállát. Volt, aki a nagy brummogás közepette összeesett, és volt, aki agyontaposta. A kereskedők is kiálltak a boltajtóba, onnan integettek. Feri elegánsan viszonozta bőrkesztyűs jobb kezével. Csókot is szórt azoknak, akik mögöttük haladva táncot jártak. 

Ferit azért választották meg polgármesternek, mert behozta városukba a jó szatmári szilvapálinkát. Kis Jancsi csodálkozott. - Hát ennyire szeretik itt a szatmári szilvapálinkát? - Majd hozzátette: - Ő sosem iszik semmit, megvet minden ilyesmit. - Ez látszott is rajta, nem is enyhén. Nagy Jancsi is megszólalt. -  Hát azt nem tudom, szeretik-e. Az viszont biztos, hogy sosem isznak szatmárit. A szatmári pálinka drága, ők meg szegények. - Akkor miért ide szállítja, ha itt nem fogyasztják? - Hogy árat csináljak neki. Innen továbbküldöm, ott pedig ismét eladom magamnak más helyett. - Szólalt meg végül a polgármester, és betessékelte vendégeit a tisztítóba, mivel felette volt az irodája, s oda csak az üzleten át lehetett feljutni. - Itt fogunk aludni, ha nem baj. - Mondta, s elővette a kupicákat. Arra viszont nem adott magyarázatot, miért maradtak szállodai szoba nélkül, ha ennyire fontos ember ő a vidéken. Csak annyit jegyzett meg, elfelejtette időben lefoglaltatni a helyettesével. Arra számított, maguktól is rájönnek, hogy az éljenzésére összesereglett tömeget valahol el kellett szállásolniuk.