Nem kell hozzá orosz rakéta

Vertek* bizony az új káderek közül is sokan, mindenféle szadista állat, akik legszívesebben kutyasintérek szerettek volna lenni, de végül az embereknél kötöttek ki. Tudott róluk a vezetés, nyilvántartotta őket, mert még csak nem is lábujjhegyen lopóztak be a régi tömlöcőrök közé, aztán elé, rangban fölé, hanem látványosan. 

Hisz a verést könnyű eltanulni, a gépkezelést nem. Az ember imponáljon, nem baj, ha rámegy a fél karja.

A nemzetiségeknek is megvan a bűnük. Minden olyan pártba befurakodtak, amely előtt nagy karrier állt. Moghioros-sal kezdődött, aki előző korszakában Mogyorós Sándor volt, aztán jött Sztálin-Dzsugásvili, Trockij-Bronstájn, Titó-Joszip Bróz. És Kádár. Különösképpen a bolsevikba húzódtak be, mert abban azt híresztelték, hogy náluk nem számít a náció, a vallás pedig azért nem, mert az úgysem kell.** Politikai asszimilációt jelentett ez, merthogy politikai úton igyekeztek bevágódni a nemzetbe s a népbe. Ezzel sem lett volna gond, ha komolyan gondolják. Régen az orosz és a görög főurak csinálták ezt, mert ők a rangért akartak bojárok lenni, semmi másért. De ez sem mindig megoldás. Tudniillik folyton akadnak az ilyenek között spionok, akik csak takarónak használják a furakodást, egy másik nyelvbe bújnak a priuszaik elől, sokszor vegyesházasságba is. Ők azok, akik szaporodni sem ódzkodnak, és ha odajutnak, hogy diktálni kell valamelyik hivatalos könyvbe, letagadják eredeti valójukat, mert az újért, amit magukra öltöttek, nagyobb fizut kapnak. Csak a nevüket kell egy picit megbolygatni, s minden kiderül.

Hát akkor miféle élcsapat vagyunk mi?

*és vernek a mai napig

**ez a megállapítás azokra is vonatkozik, akik a reverendát értették az uniformis alatt, ezért egyházi pályára álltak