Erre igazán nem mondhatjuk, hogy pompás helytállás. Vagy mégis?
A szlávokat lassacskán kiverik innen, de mi itt maradunk. Néhány éven belül a többiek is eltűnnek, de mi továbbra is maradunk. Tudják, Magyarország predestináltan szegény és gyenge, ezért van az, hogy hozzá képest a szomszéd mindig erősebbnek látszik. Összegezzünk, és nevezzünk meg egy szomszédot, a románt. Tengerek, hegyek, földgázok, latin unokatesók, római gyökerek teszik ezt velük, vonnak köréjük védőgátakat. Az ő katonáik már nem halnak meg, miközben a mieink épp most készülnek elesni. Ezt nevezem én pompás helytállásnak. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy Románia ezt a háborút is túléli majd, ráadásul győztesként, és élni fog még sok-sok idővel azután is, hogy a miénk már régen elpusztultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése