Morbid

Kihúzta a fiókot és kivette belőle a kitömött kacsákat. Mindeniknek lógott a nyakában egy kis bezacskózott naftalin. Szinte éreztük az illatát, pedig már van néhány éve a történetnek. Megigazítottuk a szemüvegünket, taszítottunk egyet az ajtón, hogy csukódjon be. Nem volt ivóvizünk, kicsit össze is lettünk zavarva, ezért azt tárgyaltuk, kitől tanulhatták a fővárosban ezt az ocsmány naftalinos eljárást. Aztán nevettünk, és csak nevettünk, azon is, hogy mindezeket, a nyakánál levágott zsiráffejet is nekünk, művtöriseknek tanították. Ezen felül az is mókásnak tűnt, hogy a művészetibe nem volt bejárásunk, oda nem mehettünk csak úgy be, ráadásul nem is csak úgy nem, hanem sehogyan sem, holott bennünket onnan ki nem kellett volna, hogy engedjenek, csak minimum egy jó ajánlattal. Nem értettük: a művészeti tabu, a kitömött kacsa és a nyakánál levágott formaldehides zsiráffej meg nem?