Indulatok háborúja

U. i.: bűnözőt kerestek a szobámban, tudsz erről valamit? 

Kedves XY!!!

Lassacskán már azt sem tudom, miként szólítsalak, oly’ rég láttalak.

Inkább sehogyan sem, nehogy elvétsem!

Szóval csalódtam benned, és ettől teljesen magam alatt vagyok. Ezért legfőképpen rövid leszek, távirati stylben közlöm veled, amit akarok.

Pro primo: roppantul nehezen dolgoztam fel, hogy mégsem jöttél el Madeirára. Pedig minden elő volt készítve számodra (párna, szappan, papucs, falnivaló). De már nincs, mert ami hozzád kötött, megsemmisítettem.

Gonosz, ami vagy!

A lányokkal együtt vártalak, mint az őrült, közösen álltunk őrt az ablakban. Kiöltöztünk, úgy vártunk, még éjjel is, mindnyájan halálosan kíváncsiak voltunk rád. Felváltva figyeltük az ide vezető utat és a holdat. Jól érted, én is, hisz kezdenek elhomályosulni bennem az emlékek. Kezd elhomályosulni az elmém is, már ami téged illet.

Nem teheted ezt velem!

Széttéptem a drága fürdőruhámat is, és ha itt lennél, a gyűrött kockás inged is a kandallóban kötött volna ki…

Bocsáss meg, hogy ilyesmik megfogalmazására vetemedtem, de mit is tehetnék egyebet?! Bolond, magányos nőkkel lubickolok naponta a tengerben, velük járok cukrászdába, ahol dühömben és haragomban annyi habos nyavalyát be szoktam falni, hogy nem egyszer lettem már rosszul. Át kellett mosniuk, hogy magamhoz térjek.

Az a helyzet, hogy ezt is tőled vettem át. Te rendeztél folyton ilyen evészeteket, miután a szegény Marit eldelegáltad a Reinhardthoz, és a lelkem esőben, hóban, fagyban nyakig érő sárban szállította neked szó nélkül a finom cukrászkölteményeket. Úgy haragudtam rád ezekben a pillanatokban, hogy a legszívesebben felpofoztalak volna. Csak azért nem tettem meg, mert sejtettem, csupán a bosszantásomra találtad ki ezt is, hisz egészen pontosan tisztában vagy vele, milyen indulatok dúlnak bennem, és ezt a maximumig kihasználod.

Ám azzal is légy tisztában, kérlek szépen, hogy én egy úri budai jány vagyok, és sosem követnék el ostobaságokat a nagy nyilvánosság előtt.

És mi történik, hogy mindez tetéződjék? Bekopog tegnap hozzám a szobalány azzal, hogy valamiféle undorító bűnügy kapcsán detektívek jártak a szállóban, és egyenesen az én szobám kinyitását kérték tőle. Annyit hallott csak, hogy az összes bőröndömet kiforgatták, és mindent, ami bennük volt, külön átvizsgálták. Kérdeztem is tőle, ha nem volt bent velük, honnan tudja, mi történt. Erre azt mondta, hogy a hangok alapján ítélte meg, mi folyik odabent. Na de erre majd még visszatérek, amennyiben továbbra sem vagy hajlandó idesétáltatni a kis formás testedet.

Hát lám!, valójában nem is haragszom rád, mucusom, de remélem, nem tettél semmi olyat, amiért letartóztathatnak.

Tovább...