Dániel András író volt a gyermekkönyvnapok vendége
Rajzfilmvetítéssel színesített író-olvasó találkozó nyitotta meg a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban a 88. Ünnepi Könyvhetet és 16. Gyermekkönyvnapokat. Június 8-án délelőtt Dániel András író, illusztrátor a kuflikról beszélgetett az egybegyűltekkel, majd egy világprömierben is részesítette a jelenlévőket.
Kuflilógiai konferenciává kerekedett az ünnepi könyvhét első gyulai rendezvénye csütörtök délelőtt a városi könyvtár Simonyi-olvasótermében. A Szökdécselj a kuflikkal! című találkozón a Magvető általános iskola I. B. osztályának tanulói azzal lepték meg a meghívott írót és az egybegyűlteket, hogy eljátszották, kik a kuflik, és bemutatták, miként szoktak pattogni, szökdelni Dániel András teremtményei. A kuflik életében ugyanis folyton történik valami érdekes, izgalmas, fordulatos.
A főként kisiskolásokból álló olvasótábor ezt követően elképzelhette, elmondhatta, megtudhatta, miről ismerhetők fel a kuflik, miként néz ki a fejük, milyen a két szép szemük, mire alkalmas a két pici kezük, milyenek a lépkedésre kitalált emberi lábakat helyettesítő ugródudoraik, amelyeken – és nem mellesleg – egy véletlen folytán elszökdécseltek az elhagyatott rétig, addig a kupacig, amelyet varázslatos lakóhelyükké alakítottak kicsinyke kis zsebásóikkal. Hilda, Pofánka, Zödön, Fityirc, Titusz, Valér és Bélabá azóta is ott lakik, onnan járja be a vadmarcipánnal, vadkaviccsal, vadspenóttal és mindenféle jópofa figurával benépesített vidéket.
Dániel András kuflicsapata bárhol előjöhet, és bármikor beleírhatja önmagáról szóló meséit a szerző jegyzetfüzetébe, azzal a jószándékkal és távlati céllal, hogy ne merüljenek örökre feledésbe. Buszon, vonaton egyaránt születnek történetek, így Gyulára jövet is előpattant egy-két egyéni gondolat. Ezeknek egy részéhez illusztráció is készül majd (az otthoni nyugalomban), sőt, néhányukhoz rajzfilm is. Eddig összesen tizenhárom kuflis film állt össze, egyet a nézőközönségnek is levetítettek a csütörtöki összejövetelen. A teljes blokk augusztusban kerül a hazai mozikba.
Ráadásként a nyomtatásban még meg nem jelent kuflieseményekből is választhatott egyet a publikum. A Hilda kalapja, a Tengerre kuflik!, a Mi van a fűben?, a Szélposta, a Bélabá távcsöve és a „cím nélküli” Zenekar közül utóbbira esett a választás, ezért a szerző ezt adta elő világprömierként hallgatóságának, hisz soha sehol nem olvasta még fel. Végül a munkacím helyett végleges címet is javasolhattak a teremben ülők. A felvetések annyira ötletesnek bizonyultak, hogy Dániel András megígérte, minden új kuflisztorijával eljön majd Gyulára, hogy a helyiek képzelőerejének segítségével megtalálja a legmegfelelőbb alakváltozatot.
A tizenévesek is megkapták a nekik járó figyelmet: az író a Kossuth téri gyulai könyvvásárra irányította őket, hisz az ünnepi könyvhétre számukra is megjelent egy vadiúj antológia, a Szívlapát, amelynek kortárs verseit szintén ő illusztrálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése