kRémes praktikák

Türelemjáték

Éppenséggel már nem számítok újoncnak a konyhában, mégis mindig belesülök valamibe. Köztük van a hurkaformájúra modellezett kenősajt felbontása. Ne mondja nekem senki, hogy elsőre sikerült útmutatásszerűen felnyitnia ezt a készítményt, mert nem hiszem el.

A legfelemelőbb érzést akkor váltja ki belőled a kis guriga, amikor sietsz, és ripsz-ropsz kellene elintézned a falnivalót. Ilyenkor aztán egészen biztosan át is öltözhetsz, ki is takaríthatsz, moshatsz azt követően, hogy megpróbálod az ömlesztettet ehetővé tenni.

Nos, felsorolom, milyen módszerekhez folyamodtam annak reményében, hogy egyszer majd csak legyőzöm a krémsajt páncélt formázó védőrétegét. A műanyag hártyát először a kés hegyével igyekeztem átszúrni, de valami miatt az eszköz mindent tett a termékkel, csak pont lukat fúrni nem volt képes bele. Az ujjamba viszont…

A második kísérlettel egyszerűen csak ketté akartam hasítani, vágni az arcátlan ellenállót. Ez sem ment, késem ide-oda siklott a felületen mindaddig, amíg végképp meg nem untam a manővert, és nagy erővel le nem sújtottam a puhatestűre. Erre szinte a teljes tartalom kibuggyant a burokból, és a fele leesett a padlóra.

A harmadik hadjáratban a készítmény két csücsöri végéből az egyiket, vagy pedig, ha ez sem adja meg magát, akkor mindkettőt kifárasztom az ollóval, hogy aztán határozott mozdulattal lenyisszantsam. Kétesélyes ostrom ez is, hisz vagy sikerül, és kirobban a krém a burkolatból, vagy nem.

Utolsó lehetőségként a körmeimhez szoktam folyamodni. Eddig azonban még ezzel a női trükkel sem mentem semmire.

Tovább...