„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lemondás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lemondás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 23., csütörtök

Baromfiudvarról sosem álmodoztunk


Drága egyetlen Juliette!

Szeretettel olvastam soraidat, amelyekben aprólékosan leírod, mekkorát utaztatok! És még azt is felveted nagyon kedvesen, hogy menjek utánatok! Abbáziába? Drágám!, akkor most tájékoztatlak én is arról, mi a helyzet nálunk.

A helyzet a következő:
egy kéthetes kirándulás jelenleg rettenetesen nehezemre esne, de még egy félnapos is, hidd el ezt nekem, mert kacsa-liba tojáson ül, csirkéim kelnek, és ha a jószágokat nem én gondozom, több lesz a kár, mint a haszon.

Mindez még mindig semmi a valósághoz képest! Merthogy a már meglévő kis gazdaságunkat megtoldottuk egy szőlőskerttel. 1500 öles, igaz, ebből csak 800 öl a szőlő, a többi veteményes. Azért vettük ki felesbe, hogy a konyhára beteremjen a zöldfőzelék-féle. Úgyhogy veteményeztünk, karóztunk szakadásig az elmúlt napokban. Mind-mind olyan munka ez, amit korábban nem csináltunk. Azt sem tudom, fog-e menni a kapálás, mert Gyula bizony erősen szuszog, és nem csak azért, mert szokatlan neki a kerti munka, hanem a 62 év is nehézkessé, pöfögősé teszi.


2017. március 8., szerda

Meddig cipeljük még a hullát a hátunkon?


Csernus doki át- és rávilágított

Vele beszélgettek közel két órán át a párkapcsolatokról.
Végül szinte mindenki avval távozott, hogy holnaptól boldogabbá teszi az életét.


2016. január 6., szerda

A MÁV-nak le kellene mondania!


Valóban igaz, hogy nem túl jól indult az esztendő. A macska majdhogynem megfagyott a nagy kinti fagyban, mi meg a bentiben. Mert úgy tűnik, továbbra is megoldhatatlan idejében útjára indítani a vonatokat, majd sínen is tartani a szerelvényeket. A tévében láttam, hogy ez a hollandoknak sem sikerül mindig, de hát náluk azért mégiscsak térdig ér most a hó, s nem öt centis, mint itt. Egyébként sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, amiből kifolyólag nem örökíthettem meg a késést, miként porzott a hó a táncoló acélkerekek alatt a fehér havazásban. Mendén. Ez volt az a nap, amikor két órába telt, amíg beértem a Keletibe, ami 30 kilométerre található tőlünk. Ezt a gyorsasági bravúrt is le kellett volna fotózni, mint már jelezni igyekeztem, aztán a képeket kiállítani a pályaudvarokon, hisz ki tudja, meddig állnak még ezek a monarchiabeli épületek mikor fog legközelebb hóesés miatt ennyit késni, s nálunk is megállni a szolnoki zónázó.     

Következésképp: a MÁV-nak már tegnapelőtt le kell volna mondania (a hosszú utazás közben ezt többen meg is fogalmazták, ki szebben, ki csúnyábban), főként, hogy a menetrend szerint közlekedő, ennélfogva mindenüvé folyton késve érkező klienseiknek kirúgásokat helyeztek kilátásba a feldühödött munkáltatók, egyeseket közülük pedig már el is bocsátottak. De hogy származzon némi előnye is ebből a műveletből az államnak, közvetve az állampolgárnak, a talpfákat és tartozékait jó áron és sürgősen kellene a külföldi vásárlóerőnek eladnia.