A Jenő herceg téren

hadrendbe sorakoznak fel a városlakók, és útját állják az új automobilnak, amelynek sofőrje nagyra tör, de képtelen tartani a lépést a járókelőkkel és a korral, végül úgy dönt, visszatolat

Uram sokszor meglepett már életemben – mert, mint már jeleztem, nagyon szűkszavú, s csakis a legfontosabbakat közli velem, vagy még azokat sem – de úgy mint ma, sosem. Miközben ugyanis a tükröm előtt szépítkeztem, hogy kimenősre igazítsam fizimiskámat, szörnyű türkölést hallottam odalentről. Még oda is szóltam Annácskának (aki a konyhában csörömpölt) jó hangosan, hogy ő is hallja, s mondtam neki: ezekkel a városi népekkel nagyon elszállt a szekér, nem képesek csendben maradni. Ő viszont arra intett, jobb, ha nem szólók semmit, inkább kinézek az ablakon. Hát ha ő kért erre, kinéztem. Ne is mondjam, mekkora meglepetés ért! Uram ült a zakatoló, sípoló masinában, és egy csokor rózsával a kezében integetett felém. Folytassam? Tulajdonképpen tárgytalan, hisz gondolhatják, mindenki bennünket bámult rosszallóan, én pedig a csupán félig rendbe szedett fejemmel nagyon elszégyelltem magamat, úgyhogy azonnal hátra húzódtam és leeresztettem a rolót. Nem sokkal ezután Józsefemet már a tükrömben láttam viszont, amint hátulról közelít felém lábujjhegyen. Maga mit művel!, fordultam meg hirtelen, és ő úgy megijedt rögtönzött mozdulatomtól, hogy még az ajándékba hozott virágot is elhagyta.

Így esett meg, hogy néhány perccel később már mellette ültem a kormánynál, és őszintén bevallom, rendkívül élveztem. Ő vezetett, én pedig az arcomba csapódó széllel, falevelekkel és röpülő fenevadakkal játszadoztam. Persze nem volt ez a kocsikázás annyira lelkesítő, hisz hitvesem közben remegett, mint a nyárfalevél, a járókelők pedig erőfeszítés nélkül haladtak mellettünk, és folyton arra biztatgattak, hogy nyomjuk csak a gázt, menni fog az. Én nyomtam is volna, ha rajtam múlik, de Józsefem semmi áron nem kívánt velem helyet cserélni. Azt hiszem, nem is az irántam érzett felelőség miatt, hanem csak féltette legújabb szerzeményét.

Józsefem ugyanis automobilt vásárolt, mert úgy érezte, ha megveszi a járgányt, beemeltetik a társadalom nagyra becsült figuráinak körébe. Pontosan nem tudom, mit remélt, hisz már milliószor megtapasztalta, fabatkába sem veszik. Hiába volt a szüleinek házuk a Palánkában, neki pedig Budapesten szerzett jogi diploma a zsebében, felmenői alapján nem számított jó rendűnek. Most pedig nem láttam indokoltnak, hogy előröl kezdjem neki magyarázni, miként is működik a világegyetem. Jó volt száguldozni a tavaszias napsütésben, nem akartam ünneprontó lenni.

Valószínűleg szépnek tűntünk, hisz a látásunkra összeverődött tömeg félre sem akart állni utunkból. A legnagyobb fogadtatásban a Jenő herceg téren volt részünk. Az itt állók közül egyesek teljesen önkívületi állapotba estek, a kalapos úriember fordítva helyezte vissza pipáját a szájába, az asszonyok szoknyájuk szegélyébe törölték bele a csodálattól eleredt taknyukat-nyálukat, a boltos véletlenül a zárva feliratot függesztette ki ajtajára, a szemüveges kíváncsiskodó pedig kitörölgette a lencsét pápaszemének keretéből, ami miatt le kellett fékeznünk, nehogy vaktában a masina kerekei alá kerüljön. Amúgy sem tudtunk haladni, mindenütt bámészkodók hada akadályozott az előrejutásban. Nem volt mit tenni, Józsefem kiszállt, és menetiránnyal szembe kezdte tolni a járművet, és benne engem. Így gurultunk hazáig, mert az én kedves férjemuram nem tudott hátrafelé vezetni, az én tehetségemben pedig nem hitt eléggé.

Vacsorára lencsét ettünk tükörtojással, utána teáztunk, közben néztük egymást és a virágokat, amelyek egyre szebben virítottak a nappaliban.

Ma már nem írok többet, ne haragudjatok, nagyon kifáradtam.

Lefekvés előtt még csak ennyit: Katalin néni a Hunyadi utcából levelet hozott ma nekem. Azt természetesen nem merem kijelenteni, hogy szerelmeteset, mert még nem olvastam el, de sejtem, hogy Zoltántól való, s egyáltalán nem dorongoló hangnemű, hanem épp ellenkezőleg! Persze Katalin ártalmatlan szemeket vágott közvetítői szerepéhez, nem tudta, hogy a paksamétában, amit átadott, más is van, nem csak hivatalos tájékoztatás. Én viszont amint megláttam, tudtam! Tudtam, hogy Zoltán az elkövetője.