A produkció

miserable volt, mint általában, Józsi elszundikált,

neje elcsavargott, végezetül pedig fájdalmasan vette tudomásul,

hogy az előadás közben nem tört ki tömeghisztéria

Az előadás természetesen hagyott némi kívánni valót maga után. Megvallom őszintén, szörnyen unatkoztam, főként, hogy uram szokásszerűen mély álomba merült, s hogy horkolása miatt ne én szégyenkezzek, elindultam háztűznézőbe. Először is kiszöktem a jéghideg folyosóra (ne is mondjam, amint kinyitottam az ajtót, a huzat majd leszakította a nyílászárót védő, takaró bársony drapériát, csupán a lélekjelenlétemen múlott, hogy ez nem következett be), aztán a csigalépcsőn felsurrantam a kakasülőre, onnan tekintettem át, ki miként viselkedik a színház fojtogató sötétjében. Lujza például épp az orrát piszkálgatta a félhomályban, miközben láthatatlanná igyekezett tenni magát pocakos párja háta mögött, azt hitte, nem látja senki, rám nem is gondolt, illetve, arra nem, hogy odafentről is bárki kilesheti. Rezső a vele szembeni páholyban szétterpeszkedett matrónát skubizta, míg Irma, a neje, a kontyát babrálgatta gyöngyház-berakásos hajtűjével, de egyfolytában. Klárika ezüst foglalatú parfümös szelencéjét masszírozta jobb híján, Ferenc pedig hímzett zsebkendőjébe temetkezett, és ha jól láttam, talán siratott valakit (?). Többeket is észre vettem teátrumba nem illő dolgokat művelni, ám ezeket a szörnyűségeket most inkább nem sorolom fel, inkább olvasóim fantáziájára bízom annak számba vételét, mi minden történt akkor és ott. A közművelődés eme szentélye tehát tele volt szennyel, mégis nagy mértékben csalódtam korábban kedvezőnek hitt moráljában, hisz hiányoltam a szerelmi csalódás generálta lövöldözést, vagy ha nem is a puffogtatást, a kioktatási vágy forralta tűzrakást mindenképp. Hisz ezidáig nem telt el úgy év, hogy lángra ne lobbant volna a pódiumot palástoló súlyos függöny. Minimum a függöny, mert utóbb a kellékek is hamvadni kezdtek. Persze a bűnüldöző szervek az efféle tragédiákat általában balesetnek tüntették fel, mindenütt a világon, nem csak felénk, és nem véletlenül, hanem abból kifolyólag, hogy az esetek zömének hátterében mindig valamelyik főméltóság túlérzékeny kisdedje állott, aki miután sikertelenül vagdosta fel ereit, és eredménytelenül vetette le magát a tetőről, mert a szabadesés végén nem döngött akkorát, hogy belehaljon, bosszúból tömegpusztításra tett kísérletet a népes tábort formáló színházi sznobok körében. A fene tudja, mi okból, de a lángokat mindig eloltották, igaz, hogy az épület 60-70 százaléka általában használhatatlanná vált, néhányan füstmérgezést szenvedtek, ám ennél nagyobb ribillió sosem alakult ki. Pedig annyira vártam már, és reméltem, hogy történni fog már valami izgalmas is körülöttem.

Szerencsére hazafelé menet hitvesem nem tett fel kényelmetlen kérdéseket, az estebédnél sem, nem faggatózott, nem érdeklődött, csak annyit akart tudni, tetszett-e a darab? Persze, hogy tetszett, mondtam, és ezzel le is zártuk a témát.

Szörnyen éreztem magam, mivel nem következett be semmi érdekfeszítő.