„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. augusztus 31., péntek

Saroltavár, Mercyfalva. Pofátlankodok.



Facebook-oldalam legfrissebb bejegyzéseiből megtudhatjátok, kik lakták a 18. és a 19. században Mercyfalvát, azaz Merczifalvát (magyar írásmód szerint), no meg azt is, mi teszi egyedivé Saroltavárat (német írásmód szerint Scharlottenburg-ot). A helyzet tisztázásához a Magyar Országos Levéltárat hívtam segítségül. De tényleg, tehát a MOL ANU írásmódja nem csupán egy félrevezető címke az antik hatású képeslapon*.

Aki kíváncsi a részletekre, keressen meg a k.-i portálon. 

Egyébként: 
meg sem lep, hogy a mindenkit egyazon mód lesajnáló felsőbbrendű svábjaink újfent képtelennek bizonyultak magyarra is lefordítani Saroltavár anglo-román webfelületét. Ami nem éppen válik a dicséretükre, hisz mi másra gondolna ilyenkor az ember, mint arra, hogy hiába vont köréjük védőfalat, amikor nagy bölcsen és folyamatosan nekimentek az egész világnak, és mintha ránk haragudna azért, hogy némi moldvai surmók elégették csicsás házikóikból a padlót, az ajtót és az ablakot.

*Amennyiben a facebook-on olyan régi képeslapokkal találkoztok, amelyeken azt írja, hogy származási helyük a MOL, és mindezt románul, lapozzatok, ne dőljetek be a provokációnak. 

Nincsenek megjegyzések: