Napi tornaóra

Általános iskolás koromban nagyon gyakran azzal mentettük ki magunkat a matekórákról, hogy próbánk vagy edzésünk van. A diákolimpiákon és a Megéneklünk Románia elnevezésű kultúrbalhén ugyanis akkoriban még teljesíteni is kellett, nem csupán részt venni, ami természetesen komoly felkészülést igényelt. Aki a Temesvári 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban, a mostani Bartók Béla Gimnáziumban kórustag volt, az tapasztalatból tudja, hány pofonba, hány botfülbe s hány könnycseppbe került egy-egy díj. No

- s hány matekórába!

Mire licisták lettünk, kicsit megváltozott az ízlésünk, mert ekkor már a tornaóra elől futottunk be a szertárakba. Hogy ennek ellenére miként fordulhatott elő az, hogy az ország sportolói taroltak a nemzetközi versenyeken?

Hát az, kérem, úgy történt, hogy jött (mondjuk) a Vasutas Klub edzője, szinte észrevehetetlenül körülnézett a kecskék, szivacsok és kosarak környékén, majd az általa tehetségesnek vélt gyermekeknek tartott egy rövid fejtágítót.

- Figyeljetek csak! Senkit sem kötelezek közületek, hogy járjon el naponta hozzánk edzeni, de azt megígérhetem, hogy tőlünk bármikor kaphat igazolást, csapatunkkal beutazhatja a világot, táborokba járhat télen-nyáron, ellátjuk melegítővel, csokival, majd munkahellyel, diplomával, és mindezekkel persze ingyen."

Abszolút meglepő volt ezek után, hogy a vasfüggöny mögötti diktatúra toborzóembere tartotta magát adott szavához. Aki csatlakozott akkoriban hozzá, az most állatorvos, agrármérnök és külföldi állampolgár, vagy mind a három egy személyben, ám legfőképpen boldog ember.

Szóval így kell ezt csinálni, Hoffman Rózsa.

(Ó, tanító néni, ha tudná, mennyire utálja az ifjúság azt, amire kötelezik, és mennyire utálja az egyenruhát, akkor az éjszakáját alvással, pihenéssel tölthetné, nem pedig újabb és újabb megszorító intézkedések kidolgozásával. Márpedig ezt egy pedagógusnak kellene tudnia.)

És nem utolsó sorban azt is érdemes lenne figyelembe venni, hogy iskolaudvarok, torna- és sporttermek terén húsz évvel ezelőtt még elég jól álltunk. Igaz, hogy szegényesnek tűntek, de voltak, nem kocsma és fodrász szalon működött bennük, mint manapság.