A kertészem nem enged meg magának nyomokat. Locsolkodós bejegyzés

A szomszédomban lakó hölgy, bár nem ismerem, sőt, tegnapig még csak nem is láttam, nagyon kedves, takaros háziasszony hírében áll a megyedben, amely csupán néhány utcácskára terjed ki, de sokan lakják, mintegy negyvenen az egész települést. Az ő háza mindközül kiválik és felkuszik a domboldalra, így már többször megcsodáltam, mennyire szép és rendezett az udvara. Ezért is lepődtem meg, amikor nemrégiben kizárólag azért kiabált át a kerítésen, hogy megkérdezze, szemezek-e a 8-as számú választókörzet kertészlegényével, mert nagyon úgy tűnik, hogy igen. Hirtelenjében nem értettem, miből következtet erre, hisz mint említettem, sosem találkoztunk, tehát azt sem sejtheti, hogy igen. Nem gyaníthatja, hogy reggelente valóban a függöny mögül lesem ki, mikor indul el a daliás kertész megfejni a tehenet. Aztán mintegy ráérezve enyhe rosszallásomra s bizonytalanságomra, kifejtette, megjegyzése bók kívánt lenni a nagyszerű háztartásomnak, amit úgyszintén nem értettem, mivel azt is hozzátette, hogy a lábnynomok, amik viszont mindig belerontanak az ágyásaimba, roppantul hasonlítanak valamire, amivel gyakran szembesül. Nem faggattam tovább, hanem kijelentettem, bizonyára téved, mert az én segédem nem sáros csizmában közlekedik, hogy árulkodó jeleket hagyjon maga után, hanem traktorral. Erre picit mintha megkönnyebbült volna, s felsóhajtott.