„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. március 5., kedd

így is lehetett

Az alábbiakban* nagy titokban bemutatott színezett nyomatok a központi park egyik lócája alatt talált lobogóból pottyantak elő, amikor a tegnap éjjel szolgálatot teljesítő, hajléktalannak álcázott kolléga véletlenül be kívánt takarózni a kiselejtezett háztartási plédnek nézett zászlóval. Hadnagy azonnal a revizionista politika igazolását fedezte fel a haladéktalanul veszélyesnek nyilvánított paksamétában, és roppantul izgatott lett. Hiába hoztam fel számos bizonyítékot arra, h a folyóirat címe - mármint a Jugend - teljesen mást fed és abszolút másra utal, annyira belekékült az esetbe, h rögtön megfosztott a korábban megszerzett két szabadnapomtól, a szombati és a vasárnapi pihenéstől, mondván, az egységnél én vagyok az egyetlen kisebbségi, tehát kizárólag én tudok olvasni a Jugend sorai között.
Hát ismét megjártam.
(A fordításba egyébként ezúttal a {nácit} és a {szakadár szélsőséges mozgalmakat} is bele kellett foglalnom, méghozzá vörös betűkkel, amit végképp nem értettem. A szövegnek a Szecesszió virágai címet adtam, de nem ment át a cenzúrán, mivel a szecessziót végül sehogyan sem tudtuk átültetni az ország hivatalos nyelvébe. Maradt a *** jelzés, miután a **-ot legutóbb már felhasználtuk.)
*

Nincsenek megjegyzések: