Mérték

- Hogy vagy egyébként?

- Remekül. Összejöttem egy öreg, dörzsölt pénzvadásszal, két bankot és három postát kirabolt már. Miközben iszogattuk a cukrozott csempészpálinkát, elmagyarázott néhány hasznos trükköt. Legközelebb nekem is sikerülni fog. Nem tartanál velem?

- Nem - mondtam. Verseket szeretnék írni, de az sem megy.

- Nem érdemes verseket írni. A komoly emberek nem olvassák a verseket.

- De én nem tudnék bankot rabolni.

- Két éved van rá, hogy megfontold. Addig húzódj meg csöndesen az aktáid között. Ha ez sem fog menni, csak akkor írjál verseket.

Miután elköszönt, arra gondoltam, hogy tényleg be kéne szereznem valakitől rendes pálinkát.

Másnap bementem a legközelebbi kocsmába, ahol jeleztem a pincérnek, hogy van pénzem, vennék tőle jófajta pálinkát. Udvariasan bólinott, és már hozta is.

Ezúttal azonban óvatosabban bántam az itallal. Csak módjával kóstolgattam, nem akartam fejbe csapni magam, nem akartam álmatlanul végigszenvedni az éjszakát.

És álmodtam is minden éjszaka, a pálinka a lidérceket is megmozgatta, nappal pedig ismét szorgalmasabban dolgozhattam.