Két huszonéves adónisz a lakásod közepén, mindenük a helyén, a szerszám
a kezükben.
…és amikor felébredsz reggel, és nem tudsz sem kilépni az ágyból, sem
végigtipegni a szálloda méretű házikó folyosóján a szerteszét szórt holmiktól,
az ébresztőóra az utolsó, amire szükséged van. Nem vered le az éjjeliről, nem
vágod a falhoz, mert arra tanítottak, légy fegyelmezett a nehéz pillanatokban.
Máskor nem számít, mit és hogyan teszel, nincs nagy tétje. De amikor arcot,
fogat, hónaljat mennél mosni szétnyomódott fizimiskával, kócos hajjal, hogy
eleget tégy az elvárásoknak, és egy csöppnyi víz sem folyik ki a csapból,
képtelen vagy csendben maradni. Látod a mennyei öklöket, amint föléd
emelkednek, fenyegetnek, de te hősiesen ellenállsz, inkább legyintesz egyet:
hát emelkedjetek! Kint mínusz húsz, gyanús, biztosan lefagyott a rendszer, és
kezdődhet minden előröl.
Hivatalos ünnepnap van, elcsípni egy valamire való szakit művészet
lesz.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése