„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: régészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: régészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 10., szombat

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban


Az ünnepi könyvhét hivatalos gyulai megnyitóján bemutatták a tanulmánykötetet

Emlékezetes pillanatokról és meghatározó személyiségekről beszélt az Ünnepi Könyvhét kapcsán Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere a csütörtöki megnyitón. Kitért a nemrég elhunyt Jókai Anna irodalmi nagyságára, akinek távozása szomorú aktualitást adott az idei országos rendezvénynek, de arra is intett, hogy minden helyzetben meg kell találnunk az időtálló értékeket. Jókai Anna teljes életet élt, és lezárt életművet hagyott hátra, mondta az elöljáró, de jelentősége a későbbiekben mutatkozik majd meg igazán. Görgényi Ernő emlékeztetett arra is, hogy az írónőt Gyulán mindig teltház fogadta.

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban című tanulmánykötetről szólva megjegyezte: a gondosan szerkesztett kiadvány minőségi olvasási élményt kínál. A könyv egy tavalyi gyulai konferencia történelmi-régészeti előadásainak anyagát foglalja össze, és az idei könyvhétre jelent meg. Bemutatását a nyitónapra időzítették.

Hóvári János egyetemi docens, a Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566 emlékév elnöke a sajátunktól eltérő kultúrák tiszteletére és az egyes nemzedékek olvasási szokásainak sokféleségére, időbeli változásaira hívta fel a figyelmet felszólalásában. Kitért a helyi értékek megőrzésének jelentőségére, és kifejtette, mekkora összetartó ereje lehet a belülről fakadó kulturális megnyilvánulásoknak. Az újításoknak rendszerben kell történniük, és nem szabad elszakadniuk a hagyományoktól. Hóvári János a tudás, a tartás többletértékének hangsúlyozásával zárta megnyitóbeszédét.

A kötetben megjelent tanulmányok hátteréről dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója kérdezte a jelen lévő szerzőket. Dr. Hóvári János turkológus, egykori diplomata a török birodalom terjeszkedésének nemzetközi kontextusát és Magyarország lehetőségeit foglalta össze. Dr. Németh Csaba hadászati statisztikák és egy 16. századi krónika alapján mutatta ki, hogy a gyulaiak teljesítménye az 1566. évi ostrom idejét hatalmas volt. A történész továbbá az is fenntartja, hogy Kerecsényi kapitány nem volt áruló.

Páll Dávid Gergely PhD azokat a technikákat mutatja be dolgozatában, amelyekkel ő és csapata bekapcsolódott a Szigeterőd program keretében zajló kutatásokba, amikor előzetes talajvizsgálataikkal feltérképezték, hol érdemes régészeti ásatásokba kezdeni. A feltárások kézzelfogható eredményeiről Liska András régész írt tudományos közleményt. A bemutatón kiemelte, abban a szerencsés és ritka helyzetben vannak, hogy az ostrom konkrét maradványait sikerült megtalálniuk, ami annak is köszönhető, hogy csak ott végeztek feltárást, ahol tudták, hogy találnak valamit. Az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa jelezte, mindenképp további pontosításokra lesz szükség.

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban című kötetben Oross András PhD arról ír, hogyan ítélték meg Bécsben a hajdani gyulai vár helyzetét, Bagi Zoltán Péter PhD főként a várkapitányi szerepkörrel foglalkozik ugyanitt, Kelenik József PhD a nagykanizsai példából kiindulva elemzi az egykori palánkerődöket, Varga Zoltán pedig a szigetvári Zrínyi-kultuszról számol be.


2016. szeptember 5., hétfő

Majorság lakja az Árpád-kori templomot


Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk: ott állt a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor déltájt bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.



Majorság lakja az Árpád-kori templomot


Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk: ott állt a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor déltájt bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.



Majorság lakja az Árpád-kori templomot


Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk: ott állt a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor déltájt bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.



Majorság lakja az Árpád-kori templomot


Amikor megérkeztünk a tamáshidai portára, elállt a lélegzetünk: ott állt a múltunk a maga teljes gyönyörűségében, mégis lerongyolódva, megtépázva.

Róza néni és párja, Türkösi Sándor épp reggelizett, amikor 1 óra körül bekopogtattunk hozzájuk. Azonnal be is tessékeltek, a meglepetésnek nyoma sem látszott az arcukon. Kíváncsiskodó turistacsoport ugyanis rendszeresen érkezik a házukhoz, amelynek udvarán egy 11–12. századi római katolikus templom maradványai jelentik az idegenforgalmi attrakciót. Pedig az egykoron németek lakta várost, Tamaschdot, a mai Tamáshidát egyáltalán nem könnyű megközelíteni.


2016. június 30., csütörtök

Ismét lesz Szigeterőd Gyulán


A gyulai vár természetes védvonalának visszaállításáról már korábban is beszéltek, mára azonban a Szigeterőd-projekt is elkészült. Nagy az esély rá, hogy három év múlva a város gótikus védművét ismét vizesárok és palánkszakasz vegye körül.

A kereszténység védőoszlopa című, nyár eleji gyulai konferencián két irányból közelítettek a témához. Az értekezés egyik kiindulópontja a vár ostromának kerek évfordulója volt (hisz 450 évvel ezelőtt értek a törökök Gyulára, amelynek várát két hónapig ostromolták), így az összejövetel első részét a harcok felidézésének, elemzésének szánták. A tanácskozás másik apropója a Szigeterőd-projekt volt, amely a város önkormányzatának igen nagy léptékű turisztikai fejlesztése lesz. Ennek tudományos előkészületei már 2015-ben elkezdődtek, és olyan tervásatásokra, levéltári kutatásokra terjedtek ki, amelyeknek eredményei megérdemelték, hogy tudományos tanácskozás vitatémájául szolgáljanak. A további lépések irányvonalának kijelölése úgyszintén fontossá vált, mivel a vár teljes rekonstrukciójának ötlete a teljes hitelesség mellett vetődött fel, ami azt jelenti, csak megfelelő tudományos alapok birtokában lehet majd hozzányúlni a műemlékhez és a témajavaslathoz.