Egy műemlék jellegű templom felújításának tortúrája

Tóth István abaújvári lelkipásztor segélykiáltása

Abaújvári freskótöredék

"Feleségemmel 2000. augusztus 22-én kerültünk pályakezdő lelkészként Abaújvárra. A gyülekezetbe érkezve azzal kellett szembesülnünk, hogy 14. századi temploma darabokra van szedve. Talán így lehet a legjobban szemléltetni: úgy néz ki, mint ahová bedobtak egy kibiztosított kézigránátot.

A padok egy közeli tanyán, aljzat felszedve, az ember a csupasz földön közlekedhet a templomban, egyszóval istentiszteleti helynek alkalmatlan. Az igazi megdöbbenést mégsem ez okozta, hanem a tényadatok: 1912-től tudják, hogy a templomban gótikus freskó van, 1974-ben az is kiderült, hogy az addig ismertnél nagyobb kiterjedésű a maradvány, az 1997-es szondázáskor pedig megállapították, hogy a templomban közel 520 négyzetméter gótikus falfestmény található. Nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában egyedülálló építmény, mint később kiderült, az egyik legértékesebb, mely felbecsülhetetlen értéket hordoz magában. Jelentőségét tovább növelte, amikor a 2008. évi régészeti feltárás közben megtalálták a templom építtetőjének, Perényi Péternek közel 600 éves sírkövét.

Idejövetelünkkor úgy gondoltuk, ha ilyen értékes templomról van szó, akkor 2-3 éven belül bizonnyal átadhatjuk a nagyközönségnek. Az élet azonban másképp akarta, a magyar bürokrácia, a MŰEMLÉKES előírások sokkal inkább tortúrát szültek, mintsem felújítást.

A 2001. évben kaptunk egy, akkor jelentősnek számító összeget a templomra a Milleneumi Vallási Alapból. Úgy gondoltuk,  az összegből sokra vihetjük. Nem így lett! Közölték velünk, ahhoz, hogy a tervek megvalósításának nekiláthassunk, el kell készíteni egy szakvéleményt, aztán egy amolyat, majd egy másikat is. Megtettük. Volt köztük talajvédelmi, statikai, faanyagvédelmi, művészettörténeti, falkép-restaurátori szakvélemény stb., persze egyik sem két forintba került. A legjobb az volt az egészben, hogy el kellett készíteni a tetőzet faanyagvédelmi szakvéleményét is, holott a tervező úgy képzelte, egy méterrel megmagasítja a homlokzatot, illetve az akkorinál jóval csúcsosabb zsindelyfedésű tetőszerkezettel látja el a hajlékot, tehát a szakvéleménynek semmi értelme nem lett. Ezek után elkészült a templom komplett terve, beleértve a kiviteli tervet, a kertépítészeti tervet, illetve a villamoshálózat tervét. Minden készen állt, hogy elkezdhessük a felújítást. Csakhogy az összeg, amit időközben kaptunk, már arra sem lett elegendő, hogy a tetőszerkezet faanyagát megvásároljuk.

Az elkövetkező két évben sikerült a tetőszerkezet cseréjére pénzt kerítenünk, illetve elvégezhettük templomunk falátvágásos szigetelését, mely nélkül elképzelhetetlen a freskók restaurálása.

Az ezt követő öt év csupa egyhelyben toporgást jelentett számunkra. Műemlék jellegű templom felújítására vagy nem volt kiírva pályázat, vagy felbontatlanul visszadobták pályázatunkat, vagy nem nyert.

A 2008-as esztendő újabb lendületet hozott templomunk életében. A Tiszáninneni Református Egyházkerülettől kaptunk anyagi támogatást, és elkezdődhetett a templom régészeti feltárásának folytatása. A régészeti feltárás azonban nem úgy történt, ahogyan azt mi elgondoltuk! Megkerestük a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, mondják meg, mi kell ahhoz, hogy a templom régészeti feltárása befejeződjék, és elkezdődhessen az építkezés. Közölték, közel 1 millió forintért nyolc nap alatt két archeológussal elvégeztetik a feltárást a templom belsejében és a templomkertben. Ehhez néhány szerszámot és napi öt embert kértek. Elgondolkoztunk! A szerszám még csak-csak előkerül, de közel 1 milliót fizessünk nyolc napi munkáért, és még öt dolgos kezű embert is előállítsunk... Ingyen senki nem akar dolgozni, feketén az embereket nem lehet alkalmazni, ha vállalkozót keresünk, akitől alkalmazottakat bérlünk, akkor napi 10000 forintot kell lepengetnünk egy személyért, ez nyolc nap alatt 400000 forintot jelent. Mit tegyünk? Végső megoldásként az önkormányzathoz fordultunk, amely biztosította számunkra az emberi segítséget. Elkezdődhetett a munka. Két régész helyett végül egy érkezett, a külső-belső teljes feltárás helyett csak a belső történt meg, az utólagos jelentésben pedig ezt olvashattuk: szükséges a templom további régészeti kutatása!

Könyörgöm! Nem azt mondtuk a KÖSZ-nek, hogy megvan a nyolc napra való pénzünk, hanem azt kérdeztük, mennyi kell, hogy befejeződjék a régészeti feltárás. Ha azt mondták volna, 3 millió, és egy hónap alatt megvan, már befejeződött volna a feltárás, és el lehetne kezdeni a felújítást. Valamilyen oknál fogva ez nem így történt, hogy miért, arra a választ máshol kell keresni, de abban bizonyára benne van számos műemlék jellegű épület szomorú sorsának miértje!

A régészeti feltárás utolsó napján előkerült Perényi Péter országbíró sírköve, ő volt a templom építtetője, s itt, a templomban helyezték örök nyugalomra. Az évszázad lelete! – közölték akkor velünk. És az évszázad lelete azóta is el van felejtve. Senki nem érkezett ide, hogy megvizsgálja, mit tegyünk vele, hova forduljunk. Semmi! Vagyis valami azért mégis csak történt. Néhanapján hozzáértő szakemberek érkeznek hozzánk, akik a környéken nyaralnak, ezért meglátogatják a templomot, hogy ámuldozva megcsodálják az évszázad leletét!

Az igazi tortúra azonban akkor kezdődött, amikor azt hittük, ez az év a miénk lesz. A templom teljes felújítása közel 300 millió forintot venne igénybe, mégis nagyon megörültünk annak a 40 millió forintnak, amit egy pályázaton nyertünk. Ehhez adódott még 4 millió forint, amit a freskókra kaptunk, valamint a Balsorsú Műemlékek Bálján mi lettünk a nyertesek, így elhozhattuk a bál bevételét.

Úgy gondoltuk, itt a felemelkedés, indul a felújítás! Nem így történt! Azzal kezdődött, hogy a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) közölte velünk, lejárt az építési engedélyünk. Szerintünk nem. Értelmezési kérdés. Az engedélyen ugyanis a következő olvasható: „az engedély a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 2 év elteltével érvényét veszíti, kivéve, ha az építési tevékenységet ez alatt az idő alatt megkezdték, és az építés megkezdésétől számított öt éven belül az építmény használatba vételi engedély megadására alkalmassá válik.”

Mi az építés megkezdésétől számított 5 év lejárta előtt néhány héttel beküldünk egy tértivevényes levelet a KÖH-nek, amelyben kértük az engedély meghosszabbítását. Négy hónapnyi hiábavaló várakozás után, hosszas telefonálásnak köszönhetően sikerült kiderítenünk, hogy szerintük a kérelmünk nem helytálló, mert időközben lejárt. Adjuk be újra a terveket, és akkor majd kapunk új engedélyt. Megtettük! Igen ám, de az új engedélyben a kiviteli terveket újra kell terveztetni. Könyörgöm! Miért?! Miből?! Újabb pénzösszeg, ami nem építkezésre, hanem papírra megy el, a felújítás pedig mindeközben vár!!!

A tortúra azonban folytatódik! A freskók megmentésére – hisz a 4 millió forintot mentésre kaptuk – is be kellett nyújtanunk egy kérelmet. Megtettük! Meg is kaptuk az engedélyt. De milyen feltételekkel! Az engedélynek a következő feltételei vannak:

- A munka megkezdését megelőzően elő kell készíteni egy átfogó épületfizikai szakvéleményt a károsító körülmények tisztázására, ill. az az azok elhárítására vonatkozó javaslatokkal.

- A leletmentésként elvégzendő falképkonzerválás megtervezéséhez feltétlenül szükséges vizsgálatokat el kell végezni.

- Kártérképen rögzíteni szükséges a különböző károsodások megjelenési formáit. Az egyes károsodási típusokat kategorizálni kell.

- Az épületfizikai szakvéleményen alapuló felhasználandó anyagokkal pontosított restaurálási tervet ki kell dolgozni, majd szakmai zsűri elé bocsátani.

- A munka csak állandó mikroklímában végezhető.

- A munka megkezdését követően a restaurátornak készítenie kell egy konzerválási próbát, melyet a Hivatalnak helyszíni konzultáció keretében kell mutatnia.

Elgondolkodtató! Ismerve a mérnöki óradíjakat, a munkanemek költségeit, mire mindezt elkészítjük, az elnyert összeg nagy része el fog fogyni, és még egy ecsetvonásnyi beavatkozás sem történt a freskókon. Mire a restauráláshoz érünk, felállványozzuk a képeket, elúszik az összeg. Mire újra pénzt nyerünk, a szükséges dokumentációk érvényüket vesztik, újból előröl kezdődik majd minden. Mi fog történni a templommal?!

Nem tudjuk! Az biztos, a falfestmények a huszonnegyedik órában vannak! 2012-ben, két év múlva száz éve lesz annak, hogy tudjuk, értékes freskók vannak a templomban. És mi történt száz év alatt?! A parókia irattárában annyi okmány halmozódott fel a templommal és építésével kapcsolatban, hogy akár kívül, belül kitapétázhatnánk vele az ingatlant!!! A helyzet azonban szörnyűbb, mint száz évvel ezelőtt! Tudna valaki segíteni?! Ha igen, akkor a 30/265-48-95-ös telefonszámon szívesen fogadjuk hívását."