„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2011. november 8., kedd

Búcsú a naplóírótól

Közkívánatra nem ezen a blogon folytatom hősnőm történetét. Egyfelől az én életem is megváltozott, másfelől alkalmazkodnom illik a kor szellemiségéhez: inkább majd csak a napi fröccsenésekre reagálok itt egy-két tőmondatban, hogy mindenki meg legyen elégedve (s ki legyen elégítve). Többek között én is. 

2 megjegyzés:

motymoty írta...

És akkor hova kerül Boglárka, Ibolya, Margaréta, Alma, Anna, vagy ahogyan tetszik őt nevezni?

Pont tegnap regisztráltem megint fészbúkra, de akkor ezek szerint ide fogsz írogatni? Egész életemben a tökéletes időzítés volt az erősségem..

Névtelen írta...

A hölgyemény az asztalfiókba kerül a pasijaival együtt. Hogy hová mit is fogok írni, azt egészen pontosan még nem tudom.
Déli