Barna

Drága mon amie, kérem, kérem, intézkedjék, amilyen gyorsan csak tud, és hívasson meg engem egy kávéra Sir Bonvivánnal a Royalba. Rendezze úgy, hogy a vasárnapot Párizsban töltsük, a Pece-Parti Párizsban. Tudja, Bonvivánnak annyira szép bar...na cipői vannak, hogy képtelen vagyok neki ellenállni. A múltkor is, miközben a kis asztalnál ültünk a hallban, a svájci miniatűröm alatt, folyton csak a cipőjét bámultam. Nem a kerek arcát, nem az aranyosan csengő nyelvét, nem a csókos ajkait, nem a jól ápolt kezeit, hanem a cipőjét. Valamit ő is észre vehetett ebből, mert hosszú hallgatás után egyszer csak felvetette, ha megengedem, hogy elkísérjen Abbáziába, magával hozza. Ugyan nem mondta meg, hogy mit, de én azonnal sejtettem, mire gondol.

*Minek az előjele, amikor az ember elkezdi ismételni önmagát?