Kronológiai gondok: át kéne ütemeznünk a húsvétot ahhoz, hogy túléljük. Van rá 3 percünk!

Na aztán húsvét köllött nekünk,

magasságos Szent Habakuk! 

Most, hogy már a nyuszinak is csak a farka után szaglászunk, kérném a tisztességben megvénült nyugdíjas öregurakat és a közösségi hálók egyéb perverzeit, ha képtelenek bájos locsolkodós versikéket küldözgetni virtuális nőiknek, és még a bukszájuknál is jobban féltik a protkójukat, zárják el előlem ezentúl szárnyaló fantáziájukat. A pedofil ízű szerelmes leveleknek kimondottan nem örvendek. Amúgy is mindig rühelltem, amikor a sajgó derekú hetvenesek, akiknek hálát kéne adniuk istennek, hogy még vannak, harmincasokat molesztáltak. Már megbocsássanak: de mi a fenéért? 

Köszönöm az ilyen-olyan pártok hozzájárulását is a fenségesre sikeredett feltámadási körmenetemhez, kimondottan azokét, akik kihasználva a potenciális választók pillanatnyi vallásosságát és a vallásos hitélethez kapcsolódó másállapotokat, többek között a gyertyalángéletű szeretetkirobbanásokat, gyorsan megpróbáltak mindenkit beszervezni, gondolom, még a bölcsiseket is. De hiába, mert nálam pl. nem értek célba. S akkor előre is bocsátom: nem fogok elmenni szavazni. Mert oké, hogy kapok két-három-tíznyelvű helységnévtáblát, amit büszkén mutogathatok majd külföldi rokonaimnak a város ócskavastelepén, ám nekem elsősorban munkahelyre van szükségem. És hogy miért? Na azta! Hogy legyen pénzem:

1. gyereket szülni s nevelni,

2. fenntartani az albérletet,

3. elmenni a fogorvoshoz.

Hát így állunk.

A hiteleket és a kényelmes otthoni munkát kínálókat is elküldöm a büdös tojásba (vessen rám követ, akinek az efféle költőcske népek nem keserítik meg a mindennapjait). Külön üdvözlöm ezúton ama nemes ismerősömet is, aki áldottat ugyan üzenni nem tudott, de azt igen, szinte már hajnalban, hogy írjam meg gyorsan, mi lesz a címe a dógozatomnak, amit a kötetbe szánok (?), van rá 3 percem. 

És álljunk is meg itt, kedveseim, mert ez így nem működik.