„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. szeptember 29., szombat

Civilizáció

Ha szombat, akkor jöhet a hadviselés, amit itt mostanság egy betontörő szerkezettel végeznek, amennyiben már lenyírták a füvet a parkolóban. A sorrend persze változhat, az viszont biztos, céljuk a válságkezelés, amely arra irányul, hogy a környék lakói már hajnalban összeszidják a tévét, elverjék a bécsi szeletnek valót, versenyt zümmögjenek a mosógéppel. 

Köszönet ezért többek között annak a szomszédnak, aki a vécékagylót szemétládaként működteti, s annak, akinek nem kell a zöldövezet, mert akkor nincs hová parkolnia a várkastélyszerű BMW-jét, amit feltételezhetően hálószobaként is használ, mert kijönni belőle nem láttuk. 

Tehát még mindig aludnék, ha mindenki tisztában lenne azzal, honnan jött és hová tart, meg azzal is, hogy a szeretet lángját nem lehet folyamatosan meggyújtani és eloltani kézileg, hisz a gyufaszálak is elfogynak, amiként a szufla. 

Egy jelentős bankkölcsön biztosan ezen a helyzeten is segítene. Mert ha lenne pénzem, inkább feltöretném én az utat, csakhogy legalább hétvégén revansot vehessek rajtuk, majd a nagy vidéki csendben kialudjam magamat.

Nincsenek megjegyzések: