Eső

A falusi esőnek megvan a maga földönkívüli romantikája. A nagyvárosinak nincs. 
Nincs annyi pénz, amiért sétálnék egyet Budapesten az esőben.

Faluhelyen más. A falusi eső szép. A falusi eső csendes, nyugodt, tiszta, simogató. A falusi eső nem ejt rajtad foltokat. Ha éppen nem a parányi házak között sétálgatsz, akkor ülsz az ablaknál egy csupor gőzölgő paradicsomlevessel a tenyereden, és nézed, hogy senki sem jár az utcán, senki sem táncol az esőben.

Sosem szerettem az esőt, ez a mostani kivételes. Az ideit szeretem, mert az idén a fáknak nincsenek színei, sárgái, barnái, vörösei, csak rozsdabarna van a hézagos koronákon, szétszáradt, eléget levéltöredékek, bomlófélben lévő lukas nejlonszatyrok a bokrok tövében, szomjas vadkacsák a szomorúfüzek alatt. Sehol egy morzsányi pazar aranyősz.  

Nagyot kerültem hazafelé menet. Ma ennek örvendtem.