Azok uralkodtak, akik emlékezni is tudtak, és akik eztán is emlékezni tudnak, azok fognak uralkodni megint.
Lássák, nem tudom, kik voltak az őseim. A hercegek, grófok, bárók mind tudták, mink egy sem tudjuk, legföllebb nagyapánkig, na, mondjuk, dédnagyapánkig, de akkor mán sokat mondtam. Hát ők akkor a haza történelmére is jobban emlékeznek, mert sok főd volt a hazából az övék, meg sok ház, hegység és folyó. Úgy emlékeznek rá, mint a családi vagyonra, de mink, melósok, meg még a parasztok, mire emlékezzünk? Egy pocsojányi piszkos udvarra vagy a falusi eperfára?
Ezek szerint ők hazafiaknak is jobbak lehettek, mert ők a sajátjukat védték, nekünk meg csak mondták, hogy az a miénk is.
2 megjegyzés:
Elgondolkoztató...Így hetven felé közelítve mit hagyhatok unokáimra a család múltjából? Dédszülőkről, nagyszülőkről összecsipegetett legendás történetek füzérét. Aztán, hogy értékelik-e, ki tudja. Édesanyám naplótöredékeit én kincsként őrzöm, olvasgatom. Ha én elmegyek, előtte leteszem a batyut utódaim elé, bontogassák, a limlomok közt kincset is találhatnak...
Szerencsére nincsenek ilyen gondjaim.
Megjegyzés küldése