„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. március 28., péntek

Bánffy gróf úr is így gondolta

Azok uralkodtak, akik emlékezni is tudtak, és akik eztán is emlékezni tudnak, azok fognak uralkodni megint.

Lássák, nem tudom, kik voltak az őseim. A hercegek, grófok, bárók mind tudták, mink egy sem tudjuk, legföllebb nagyapánkig, na, mondjuk, dédnagyapánkig, de akkor mán sokat mondtam. Hát ők akkor a haza történelmére is jobban emlékeznek, mert sok főd volt a hazából az övék, meg sok ház, hegység és folyó. Úgy emlékeznek rá, mint a családi vagyonra, de mink, melósok, meg még a parasztok, mire emlékezzünk? Egy pocsojányi piszkos udvarra vagy a falusi eperfára? 
Ezek szerint ők hazafiaknak is jobbak lehettek, mert ők a sajátjukat védték, nekünk meg csak mondták, hogy az a miénk is.






































































































































2 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Elgondolkoztató...Így hetven felé közelítve mit hagyhatok unokáimra a család múltjából? Dédszülőkről, nagyszülőkről összecsipegetett legendás történetek füzérét. Aztán, hogy értékelik-e, ki tudja. Édesanyám naplótöredékeit én kincsként őrzöm, olvasgatom. Ha én elmegyek, előtte leteszem a batyut utódaim elé, bontogassák, a limlomok közt kincset is találhatnak...

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Szerencsére nincsenek ilyen gondjaim.